Még decemberben vettem részt a Pannon Karácsony nevű eseményen (meghívásos rendezvény a Pannon Bormíves Céh szervezésében). Van valami kellemes nosztalgikus hangulat abban, amikor az ember tényleg a szakma nagy öregjeivel kóstolhat. Az első generációs, ma is élő rendszerváltó borászok mind ott voltak személyesen és a többi nagy boros eseményhez képest a közönség összetétele, még a rendezvény fotósa is ezt a hangulatot követte le. Gere Attila is kulcsfigurája ennek a rendszerváltó közösségnek. Kopár csúcsbora stílust teremtett, s noha szakmáját tekintve nem borász, jó érzékkel vette észre még a rendszerváltás előtt: van lehetőség a villányi borban és nem csak 15 Ft-ért eladva literjét az állami cégnek. Apósáék őrültnek tartották, hogy 35 Ft-ért kezdte árulni literjét szegedi halászcsárdáknak. Első évben még csak 30 hektot, következő években már Gere Tamásékét, majd a szomszédokét is. Ott is hagyta az erdészetet és nejével letették a Gere Pince alapjait.

Senki nem hitte volna, hogy tíz évvel később, a 97-es Kopár cuvée-vel Gere Attila új márkatípust teremt. A borszortimentet úgy építették fel, hogy minél szélesebb közönséget tudjanak kiszolgálni: helyet kapnak benne az egyszerű hétköznapi borok a szupermarketek polcaira, de helyet kaptak a 90-es évek sztárjai: a közép kategóriás barrique vörösek, s az ezredforduló után a francia és toszkán sikereket látva a csúcsborok is mind szélesebb skálán kezdtek kibontakozni (Solus Merlot, Attila Cuvée). – Mind erősebb hozamkorlát, csak zempléni tölgyhordók, vállaltan izmos tanninszerkezet és hosszú eltartásra (20-30) szánt borok jelentik a filozófiát a felső polcon. Idő közben Gál Tibor nyomán még több toszkán inspiráció épült be a mozdulatsorba, majd Gere Andi - no meg a Fricik - színrelépésvel pedig a márka is megfiatalodni látszik/készül (hamarosan új címkékkel...bizony még az emblematikus Kopárnál is). Attilával kóstoltunk a belvárosi Veritas Borbár pincéjében:

Fehér Frici

A bor 80 %-a királyleányka (a többi sauvignon és muskotály). Illatos, virágos, enyhén muskotályos illat. Nem lehet nem szeretni (minden mesterséges hangulata ellenére sem). Dübörög a techno rendesen, de ez a bor arra készül, hogy a borbárak közönsge soha ne szomjazzon nyáron. Épp ezért frissítő, gyümölcsös, jól iható ez a gyönygözőbor. Igazi fiatalos szomjoltó. 4+

Cabernet sauvignon 2014

Édes fűszeres, vaníliás, krémesen gyümölcsös, édeskés buké. Alapvetően ez is a nagyon piacos és megnyerő pályán játszik. Biztosra utazik. - Ízben mindig is a fogyasztóbarát oldalról közelített, akármennyi évjáratot kóstoltam: visszafogott sav és enyhe tannin. Puha, húsos gyümölcsösség, pici fanyarság, viszonylag vékony jelleg, de hétköznap esti kíséretnek ebben a borban sem kell szerintem csalódnia az egyszeri fogyasztónak. 5

Cabernet sauvignon Barrique 2012

Zömében a Csillagvölgy gyümölcse sok-sok évjárat óta már.  Öreg bútorok, dohány, humidor, paprika, szárított paradicsom, szantál, édes fűszerek, minőségi fa és sötét tónusú gyümölcsök jelennek meg orrban. Egész sokminden történik itt kérem. Ízben szárító, tapadó, ami az évjáratot a borász szerint is nagyon jellemzi. Van benne egy puncsos, likőrös melegség is. A kortyban is a sötét színek dominálnak, kemény, kissé közhelyes tanninokkal. 5+

Kopár 2015

A recept 2006 óta franc-hangsúlyos (kb a fele), aztán jön a merlot és egy csipet cabernet sauvignon. Hordófűszer, fekete gyümölcsök ismét, likőr és szellőzve kissé animális is. Száraz, hosszú, telt bor. Ugyan vastag, de van mellette lendületes, peckes sav és finom gyümölcs is (igaz némileg alárendelt helyzetben jelenleg). Merthogy tapad és húz, de csak mert fiatal. Amolyan olaszos, toszkán hangulata is van a savaival és zamataival. Vissza kell rá térni pár év múlva. Összességében tetszett. 6+

Attila 2009.

Itt az összetétel mindig más, bármi lehet: a legszebb kopáros hordók házasítása. Pont a napokban olvastam vissza egy korábbi Kopár-kóstoló jegyzeteteit pár évvel ezelőttról. - Az Attila 2002-es évjárata extra klasszis volt akkor (3 csillaggal, amit magyar vörösnek nem sűrűn osztottam ki). Ez most egy kissé bizonytalanabb terep volt. Első szippantásra étcsoki, kakaópor és egy határozott érettség mutatkozik meg benne, aminek szerintem ennél a minőségnél 8 évesen még nem kéne ennyire jelentkezni. Kesernyés és szárító íz, igaz hosszan és vastagon. A tanninok is kicsit erősebbek a kelleténél. Várnék tőle még némi eleganciát, kusza a kép (most a Kopár sokkal kedvesebb volt, még 6 évvel fiatalabban is, s pár éve az a 2002-es Attila...istenem). 6 

Kössz, Nóri a meghívást!