x

Ripka Gergely

Tokaji aszú: ahol az évjáratok annyi mindent mesélnek

10 év korkülönbség tanulságai a Disznókőnél

Azok közül a hegyaljai pincék közül, ahol az aszút tűzték a szakmai munka és a kommunikáció zászlajára, a Disznókő tán a leginkább tudatos és stílusformáló borászat. A lankadatlan ívű 25 éves történetet már több ízben körbejártuk alaposan. Decemberben pedig az év legmagasabb, 10-es pontszámú borát is tőlük kóstolhattam, a 2005-ös eszencia formájában. Kezd az új aszú-szabályok mentén többféle vélekedés kialakulni arról, milyennek is kellene lenni a tokaji aszúnak, s hova is kéne pozícinálni: extrém beltartalommal a legmagasabb, szinte elérhetetlen univerzumokba vagy épp hogy közelebb hozva a fogyasztókhoz az elegancia révén. Más és más rétegződés figyelhető meg a pincék szortimentjében édes fronton. Köztük a Disznókő egyértelműen az ihatóságot, a borszerűséget és a gyümölcsös eleganciát helyezi aszús gondolkodása középpontjába. S ha ezt onnan nézem, hogy ehhez képest eszenciájuk (vagy Kapi-dűlős aszújuk) maga a tökéletesség, a határtalan mélység szobra kíván lenni, akkor ez egy logikus elvszerűségnek tűnik.

Eljött a mezőzombori csapat egy téli délutánon Pestre, hogy bemutassanak két aszút, melyek más-más érájukban születtek meg, 10 év különbséggel. Mészáros László aszús 10 pontjának pedig van egy olyan eleme, miszerint az aszút (többek közt) épp az teszi a borok világában páratlanná, hogy az évjáratok hű emlékezete tud maradni, akár évtizedekig is. Mivel aszújuk a zászlós bor, szinte minden évjáratot be tudnak mutatni ebben a műfajban, s szerencsére vissza is kóstolhatók a felhalmozott tapasztalatok. Akkor lássuk, hogy is néz ez ki a pohárban:

 

5 puttonyos tokaji aszú 1998.••

Nos ez az évjárat pont egy enyhébb, csapadékosabb esztendő volt, nagy elvárásaim nem is voltak. Aztán persze jól meglepődtem. Kortalan szépség ugyanis. A megszokott sárga gyümölcsök melett egy nagyon izgalmas herbális, vegetális vonal tűnik fel benne, főként kaporral, pazar érettséggel. Egy pillanatig sem túlkoros vagy túlérlelt. Ízben gyönyörű édesség, hosszú, máig széles és telt a korty minden ízében. Utóízében narancs, citrusok, csodásan tiszta ízek, szinte fiatalos játékossággal. Wow. Óriási meglepetés. Biztos, hogy nem tippeltem volna 98-asnak, annyira könnyed, remekül iható. Klasszikus Disznókő. - Intelligens diszkrétség jellemző rá. A profizmus pont az ilyen évjáratokban érhető tetten a legszebben.7+

 

5 puttonyos tokaji aszú 2008.••

S aztán egy kitűnő évjárat. Egész más terep. Már illatban is sokkal mélyebb: fehércsoki, gomba, szarvasgomba, intenzív botritiszesség, érettebb és érleltebb hordós jegyek díszeivel. Szélesebb, jóval vastagabb, testesebb, mélyebb és hosszabb is. Kicsit talán nagydarab és egyáltalán nem erről a stílusról híres a pincészet. Kevesebb a finesz és inkább a korty végén jellennek meg a savak, az elején és a közepén a cukor hangsúlyosabb. Édes-kesernyés aszalt gyümölcsök, dzsemes, kompótos ízek, mézzel, komolysággal. Az egyensúly egyébként megvan. Szép ez is. Minőségben nincs ugrás, de lehet, hogy mégis a 98-ast innám szívesebben. Biztos, hogy fiatal még a 2008-as, de kíváncsi lennék, viszi-e olyan sokra, mint a 98-as. 7+ 

 

Aszú hordóminta 2017 (M)

Bébiaszú, tisztán furmintból. Sokkal intenzívebben primer aromájú: virág, szőlőlé, mustos hangulattal. Ízben is nagyon intenzív, nektáros jelleg, némi vaníliával. Még egyáltalán nem nyerte el borszerű alakját, de talán épp fésületlensége áll neki a legjobban. Igazi csoda ez a sok-sok íz együtt. A cukor még émelyít benne. Egészen mustszerű még, de utóízében hevít már a szesz is, torokban pedig feszesek a savai. Az ilyen élmények vesznek rá újra és újra, hogy Hegyaljára látogassak...

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább