x

Ripka Gergely

Évzáró a FineWines.hu-nál

Bajnokok ligája 2017

Munkámból adódóan 2017 is úgy alakult, mint 2016 (s ahogy 2018 is fog): a legtöbb hétvégi boros eseményt ki kellett hagynom. Mégsem sajnálom, hogy  ennyire kevés kóstolóra jutottam el. Van ugyanis egy ivó, ahol mindig sikerült a pultnál vígasztalódni, ha Pesten lehettem. A Carpe Diem Borbár légkörét egész évben szomjazta a szervezetem és lassan talán azt is elmondhatom, hogy fővárosi törzshelyemmé kezd válni a kis borszentély. Számos 2017-es poszt köszönhető Tar Feri izgalmas kóstolóinak. Amíg az ember borkereskedésnél dolgozik, addig a kóstolás gyakorlása nem jelent gondot, de ma gyakorlatilag ez az egyetlen hely, ahol alkalmam nyílik trenírozni magamat borok terén.

A finewines.hu választéka pedig több, mint ideális tanpálya: széles merítés egész Európából, s a legszebb az egészben, hogy rieslingekből egyenesen páratlan felhozatalban lehet gyönyörködni. Olyannyira nem vicc, ami e falak közt zajlik, hogy a tematikus kóstolókon (és a masszív borlapon) túlmenően idén több fordulós Vakkóstoló-bajnokságokon is lehetőség nyílt a borral együtt tudással is feltöltődni. Szórakoztató és tanulságos élmény volt (második legmagasabb alkalmankénti átlagpontszámmal zártam a 2017-es szezont).
De többször elmondtam, hogy hiánypótoló az a jó éretelmbe vett intellektuális kocsma hangulat, ami ezt a helyet jellemzi és ezért ezúton is köszönet a tulajdonosoknak: hogy van egy kis zarándokhely, ahol sommelier-k, szakmabaliek, borászok, bloggerek összejöhetnek és igényes választék mellett tudnak kicsit beszélgetni, kikapcsolódni, kóstolgatni. Ilyen mozgalmas év után egyértelmű volt, hogy az évzáró esemény sem lehet a Carpe Diemben kispályás. Az ünnepek előtt szerencsére kicsit erre a bestof sorra is volt idő rendesen leülni, elmélyedni és hagyni hogy ezek a nagy borok magukkal ragadjanak:

 

Dönnhoff Hermannshöhle 2013.*

Nahe. Kajszi és kissé túlérett gyümölcsös hangulat (szinte késői szüretes felhangokkal...nyilván tévút, de érett Szászi olaszrizlingekben szokott hasonló kajszisság lenni). Bizonyára a meleg évjárat játszik velem. Érett, kerek, gömbölyded korty. Szépek a savak, és minden ízében tökéletesen összesimult rizling. Hosszú lecsengés, benne a klasszikus Dönnhoffos terroirjegyekkel. 7


Mosbacher Peckstein 2012.*

Pfalz. Egészen más stílus. Harsogóbb, zöldesebb árnyalatú trópusi gyümölcsök villannak be. A hűvösebb év miatt gyakorlatilag fiatalabbnak, fejlődőbbnek tűnik, mint a 2013-as! Krétás, gyurmás íz, messze nem olyan tömör és fókuszált, mint a Dönnhoff. Sokkal inkább ropogós, citrusos, és egyértelműen hűvösebb karakterű is, mint az előző. Nagyon szép, csiszolt rajnai. 7

 

Heymann-Löwenstein Uhlen Laubach Grosse Lage 2011.**

Mosel. Ismét egy meleg évjárat lenyomata a pohárban. Édeskés, érett moseli illat. Sárga gyümölcsök, narancs és más érett citrusok. Krémes, hosszú, félszáraz íz, prémium cukrossággal. Gyönyörű, sima, minden lágyságával együtt is egy csoda. Nagyszerűen összeérett már benne minden. Úgy látszik a HL boroknak kell az érés (a fiatalokért pár hete messze nem voltam ennyire oda). 8


Loch Stier 2010.**

Mosel-Saar. S akkor a végére megint egy hűvös esztendő, kedvenc moseli pincémtől. (Egyúttal remekül nyomonkövethető a sorban, hogyan változnak az éréssel a rajnaik illatban és ízben.) Lochos érett sárga gyümölcsök vezetik az illatot megint. Mély és nagyon koncentrált orrban: lédús, mézédes narancs. Súlyos, koncentrált, húsos és nagyon gazdag íz. Akárha lédús körtébe, barackba, narancsba harapnánk. Csordultig van hasonló primer, nektáros ízekkel. Eszméletlen bor. Tökéletes érettségi állapotban. 8

 

Ogier L'Ame Soeur 2011
Bőr, animalitás, bogyós gyümölcsök, meleg fűszerek, cassis, aztán szellőzve kissé magához ragadja a szót a vanília. Ízre rendkívül finom szerkezete van. Még nagyon fiatalnak hat. Remek, üde savak, közepes hossz. Gyönyörű, szinte primőr hatású vörösbor. 7

Olivier Bernstein Gevrey Chambertin 2010.*

Mert egy burgundi nélkül nem lenne teljes ez a sor. Visszafogott illat, benne piros bogyósokkal, friss málnával, ribizlivel. Még messze nem koros, sokkal inkább fiatalos. Földes karakterű, enyhébb pinot, savait alig érezni, inkább a primer gyümölcsök vezetik a kortyot. Remek egyensúlyú, szuperül felépített bor. Diszkrét, de mégis tanítani való harmónia árad belőle minden oldalról. Gazdag, betölti a szájat így is, s még sokáig érhet. 7


Vajra Freisa 2009

Negro, gyógycukorka, fekete gyümölcsök, cassis, fiatalos illatorgiája. Pici likőrösség, öreg bútor és sok-sok szilva is érezhető még benne. Ízre ugyancsak  kissé likőrös, délceg tanninokkal felvértezett, kemény bor. S még csak most kezd összeállni. Húzós, szárító utóíz, de mégsem közhelyes vagy durva. 6+

 

Krutzler Pervolff Blaufrankisch 2011

Cseresznye, friss nyári alma, jonathán és az eltéveszthetetlen osztrákos hűvösség. Erőteljes tannin és sav ad tartást a bor mögé. Virgonc, feszes, szárító, szikár kékfrankos, de nagyon profin összerakva. Soron kívül került a poharamba, de bőven tartja a lépést egy Freisa és egy CdP között! 6+


La Barroche Signature Chataneuf du Pape 2012.**

Klasszikusok megindító találkozása ez a sor, de tényleg. Fiatal grenache-os jegyek érezhetők benne először: eper, málna, piros bogyósok, szuperérett, primőr, fiatalos bort sejtet a buké. Ízre vastag, széles, nagy térhatású (15-ös szesz). Likőrös is némileg, de mégis textruáltáságában csodás, finom, nem nehezedik el vagy válik darabossá. Remek tanninok, koncentrált teltség végig a hosszú, sűrű kortyban. Ez is még csak most kezd igazán a csúcsra érni. Hatalmas élmény. 7+/8

 

Bruno Paillard Champagne Assemblage Magnum 2008.*

Ugyancsak kihagyhatatlan pontja a kóstolónak: Feri mindig a kóstolók végére szánja a jó pezsgőt, elvágólag. Fiatalos illatában ropogós zöld alma, lisztesség, kenyér. Ízben harmonikus habzás, fanyar utóíz, finom gyöngyök. Megdöbbentő, mennyire tele van frissességgel (2008). Valósággal üdíti a szánkat és oxidációnak vagy kornak semmi nyoma rajta. Szuper levezetése egy ilyen komoly sornak és egy ilyen fordulatokkal teli esztendőnek. 7

X

Ripka Gergely

Béres-gyorsszemle

Halkan, alázattal, szép borokkal

Vannak azok a pincék Hegyalján, akik csak csendben teszik a dolgukat sok éve már. Nem a feltűnés a legfontosabb számukra, nem a rendezvényeken való fancy jelenlét és nem is a közösségi médiában való hírverés. A hiteles és alázatos munka annál inkább tényező számukra. A Béres családra mindannyian tudjuk, hogy az értékteremtés kimondottan jellemző tulajdonság. Gyógyszeripari ténykedésük mellett Erdőbényén szőlőbirtokot is alapítottak, Béres Melinda és férje vezetésével. S időről-időre le is tettek az asztalra olyan borokat, melyek a szakmát is meggyőzték arról, van keresnivalójuk ezen a pályán is. A 2003-as Lőcse emellett egy sor aszúborral is megörvendeztettek már bennünket. Most egy rövid személyes látogatással az alábbi aktuális tételeket sikerült megkóstolni:

 

Tovább

Ripka Gergely

LOCH vertikális: 2008-2016

A világ legáradóbb rizlingje: narancs, fény és tüzijáték

Ma ismét a rajnai-rajongóknak kedvezünk. Van egy saar-menti pince, mely 2017-ben nálam minden rizlingkóstolón elvitte a pálmát. Annyival húsosabb, dúsabb, intenzívebb, mint bármelyik moseli, rheingaui, pfalzi pince bora, hogy elég gyorsan a személye kedvencemmé váltak.

Tovább
Aszúk!

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Chablis, Mosel, Champagne, Burgundia

Az év első kóstolóján

Mert ennél jobban nem is lehet indítani egy évet. Eddig is csupa izgi témát sikerült körüljárni az elmúlt hetekben, végre kicsit több időm van írni az újév elején (ha már az óévben ez kevéssé tudott megvalósulni). De szeretném 2o18-at olyan posztokra felfűzni itt a Táncolón’, hogy legyen benne nagyon sok nemzetközi kitekintés a legjavára, s természetesen sok-sok írás Tokajról (mint egyedüli nemzetközileg presztízzsel rendelkező hazai borvidék). Így lehet a legjobban fejlődni.

Tar Ferinél volt egy kis morzsaparty Szilveszter után. Olyan tételek voltak kidugózva, hogy muszáj volt élni a remek lehetőséggel (megint). Még mielőtt úgy nézne ki a blog, mint egy Carpe Diem pr-oldal, rögötön bele is vágnék a borok bemutatásába…

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj első számú birtoka húsz éve mutat példát

Hétszőlő a bioművelés nyomdokain

A Hétszőlő igazi forradalmár-borászatként vonul majd be Hegyalja történelemkönyvébe. Úttörők minden tekintetben, főleg abban, hogy ma olyan édes borminőségek jellemzőek, melyek az egész világon egyedülállóak, színesek, fényesek, és a mi a legfontosabb: jól esik inni őket. 

A Hétszőlő 90-es évek elején az egyik első francia tőkével alapított birtokként fogott bele az aszústílus finomhangolsába, csiszolásába, mindezt egy olyan kor alkonyán, mikor az aszú egy avitt, oxidált, érett borként élt a köztudtaban mindenhol.

Tovább