x

Ripka Gergely

Német Riesling-magaslatok: Grosses Gewachs 2016

A Rajna-vidék csúcsai 2016-ból

A német eredetvédelmi rendszer messze földön híres pontosságáról, logikus és mindenekelőtt házon belül és a piacon is életképes felépítéséről. Erről már több ízben is zengett poszt hasábjainkon idén. A mai posztban nem is aprózzuk el a rajnai-témát. Nagyon leegyszerűsítve: Németországban a legjobb dűlők, a grand cru-k kapták a Grosses Gewachs megjelölést. Tar Feri, a Carpe Diem borszentélyben idén már többször megörvendeztette a stílus és a fajta rajongóit egy-egy masszív rizling-sorral. Ezúttal  a 2016-os évjáratnak és a legnevesebb termelők, legjobb GG rieslingjeinek szentelt egy estét, amikoris boldog születésnapot nekem (mondhatnám azt is, hogy szebben nem is lehetett volna időzíteni ezt a kóstolót).

Leitz (Rheingau), Dönnhoff (Nahe), Heymann Löwenstein (Mosel) és a titkos kedvenc, Loch (Saar, Mosel) oktattak minket arról, mire is képes a fajta és a termőhelyek a Rajna-folyó mentén. Köztudottan nagy tiszteljője és rajongója vagyok a német rizlingek tiszta, egyenes, penge stílusának, mondhatjuk azt is, hogy ez a vonal lenne immár sokunk számára a legcsiszoltabb megközelítése a Nagy Száraz Fehérbornak, s mint ilyenből igen sokat lehet tanulni mindig.
Ezúttal egy késés folytán nagyon sietve robogtam végig a borokon, soron kívül. Ilyennek láttam őket:

 

Leitz Berg Kaisersteinfels 2016.

Inkább édeskés tónusú az illat. Citruos, kirobbanó, gyönyörű korty, nagyon finom és jóleső cukorral. Minden szuperül integrált. A sav és a cukor összjátéka igazán parádés. Nagyon komoly kezdés. Iskolapélda, az ember nem is gondolná sokszor, hogy egy Leitz után lehet még feljebb is lépni rizlingben. 7+

 

Leitz Berg Roseneck 2016

Citrusos illat, tropikális reflexekkel. Ízben a szokásos ’electrifying’ vagy (magyarosabban) ’robbanócukorkás’ savérzet, amit csak a riesling tud, semmi más. Ásványos, feszes, szikár, csodás bor ez is. Vastagon átüt rajta a stílus, a termőhely, a fajta, a tisztaság, az elegancia és a profizmus. 7

 

Leitz Berg Rottland 2016

Illatban ismét édeskés gyümölcsök, fehér húsúak, nagyon kifinomultan és megnyerően. Robbanó savak érkeznek a korty elején itt is. Kerekséget adnak ki a gyümölcsei, de a korty második felében jön némi kesernye és az utóíz is egy kissé ellposodik (az eddigiek után üresebb a vége), de minőséget tekintve nyilván elmarasztalásról itt sem lehet szó: 6+

 

Leitz Berg Schlossberg 2016

Virágosabb, illatosabb, kedvesebb buké. Erőteljes kortylefutás, itt már valóban végig megvan a kellő fókusz, az erő, a lendület. A végén szikár ásványosság tör elő. Nagyon komoly, 90 pont körüli magaslatokon vagyunk újra. 7

 

Dönnhoff Felsenberg 2016

Jönnek egymás után a nagyobbnál nagyobb nevek. Egyértelműen fiatalosabb illat a Leitzek után. Sőt szinte populáris, virágosabb, közérthetőbb hangvétel. A korty aztán persze nagyon komoly: húsos, hihetetlen komplex, magas, elegáns, csiszolt. Nagyon komoly szinten játszik sokrétűségben. Csodás elegancia, szép cukor kerekíti, lendületes savak adnak masszív tartást. Dönnhoff az Dönnhoff, mese nincs: a rizling magasisikolájában járunk. 7+

 

Dönnhoff Delchen 2016

Neutrálisabb illat, ami picit főtt rizsre, gabonára emlékeztet. Visszafogottabb történet a kortyban is: erősen szárító savak, kissé rideg és szigorú hangulat ebben az emelkedett, fényjelenségekkel teli sorban. Penge íz, talán még nagyon fiatal csupán, attól tűnik halványabbnak kissé... 6+

 

Dönnhoff Hermannshöhle 2016

Ha Dönnhöff, akkor természetesen ’Hermész barlangja’ a végállomás. Megidézi a Felsenberg stílusjegyeit: illatra ez is fiatalos, de mély, klasszikus rizling jegyek, komplex minden ízében. Rieslinges robbanás érkezik szájban. Rendkívüli ízgazdagság, sok-sok fiatal, fejlődő réteg tárul fel a kortyban. Tökéletes közeli fehérbor, példásan intergált alkotókkal, lényegretörően lineáris kortylefutással. Úgy feszes, hogy közben sima tapintású, elegáns és hosszú is. Nehéz elmagyarázni mekkora bor is ez. Be-bevillan a 8

 

Heymann-Löwenstein Kirchberg 2016

Akik a kóstolón jelen voltak, lehet, hogy némileg meg fognak kövezni: ők frissebben a bontás után kóstolták a borokat, én hosszabb szellőzést követően, és bármennyire is igazodási pont a H-L, nekem most ők voltak a legkevésbé formában. A Kirchberg illatra még tisztább volt: köves, szikrás, pattintott köves hangulat és sósság. Ízben azonban sokkal lustább a mozgása egy Leitz+Dönnhoff sor után. Sós-kukoricás mellékíz, ami nekem itt teljesen tájidegen. Kövesnek és ásványosnak hat, de sokkal alárendeltebbek a savak és mintha az alkohol is több szót követelne magának. 6

 

Heymann-Löwenstein Röttgen 2016

Ez a bor perdig konkrétan mintha fülledt, kénhidrogénes lenne (nyilván hatérértéken belül kell mozogni a kénjének, de mégis büdi, termálvizes volt, aztán nekem lehet mondani, hogy ez a mineralitás felső foka, de mást választok, ha lehet). Nehézkes illat után, nehézkes az íze is. Alkoholosabb, keményebb, nincs meg a precíz fókusz, ami eddig egyértelmű paraméter volt, cserébe nagyon sós a vége. Hát nem is tudom... 6

 

Heymann Löwenstein Uhlen Blaufüsser Lay 2016

Héjon ázott hangulatot kelt az illat, de legalább tisztább, narancsos, gyümölcsös illatokat vonultat fel végre. Ez a bor is sokkal lágyabb szerkezetű, inkább husi testalkattal, dúsabb, de egyúttal ismét lusta, a lecsengés édeskés. Más erényeket keresek én egy moseli rizlingben. 6

 

Heymann Löwenstein Uhlen Laubach 2016

Megpróbáltam erőt venni magamon és kivonni ebből is termálvizes felhangokat. Szerencsére itt is van például narancs és más déli gyümölcsök, ha közelebbről megnézem. Hosszú, szép savakkal vezérelt a korty, mellette édeskés gyümölcsök játékával, gyönyörű, mély rajnai, mely a pincére jellemző módon inkább a testesség felől boncolgatja a nagy rizling fogalmát. 7

 

Loch Bockstein 2016

Ez a pince szinte mindig sokkal húsosabb, koncentráltabb, komplexebb rizlingekkel oktat bármilyen merítésű rajnai sorról legyen szó. Most sem kellett csalódnom. Zseniálisak a borok! Azonnal felismerhető és más: a buján érett, édes sárga gyümölcsökre épül az illat, csupa primer jegy. Robbanó savak melletti ásványosság és ugyancsak rendkívüli húsosság és mélység. Valósággal bele lehet harapni, miközben érkeznek szépen a rizlinges robbanócukorkás savak is gyönyörűen! Parádés. 7+/8

 

Loch Schlangengraben  Alte Reben 2016

Visszafogottabbak a gyümölcsei, de a stílus nagyon hasonló az előzőhöz: imádnivalóan gyümölcsös és mosolygós illat. Ízre sós, tömör, nagyon hosszú, túlcsorduló, húsos gyümölcsökkel, akár egy sárga színű gyümölcssaláta. A rizling legmagasabb szintű értelmezése számomr a Loch: feszes és sziszolt, de nagyon telt is közben és hihetetlen erő és mélység lakozik bennük. Csodálatos bor. Erős 8 

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább