Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Közben már volt roadshow a franc-nal, vidéki országjárás, illetve a nemzetközi porondon is sor került több Villányi franc-os bemutatkozásra (pl Prowein). Az idei Franc & Franc célja, hogy a hazai piacon minél jobban megvesse a lábát a Villányi Franc. Ennek megfelelően az első nap (november 24, Palkonya, Mokos Pince) nyílt eszmecsere veszi kezdetét a franc-ról. Előad a fajtában rejlő piaci lehetőségekről Herczeg Ági, Fiath Attila, Szik Matyi, Horkay András, Romsics László és sokan mások is a hazai gasztronómiai és boros színtérről. Eredetvédelem, classicus és prémium. A második napon (november 25, szombat) villányi birtoktúrán lehet résztvenni, közel 50 pince borával, ahol öt pince meglátogatásaát követően egy hatodiknál történik a falatozás. Decemberi eseményekkel is folytatódik az aktivitás. A minap a Bock bisztróban tartott sajtótájékoztató után ezeket a borokat mutatta be Bock József, Győrffy Zoltán, Horkay András és Iványi Emese:

Fanni Gyöngyöző Rosé 2016

Szőlőmurcis, mustos illat. Pici virág. Lájtos, enyhe íz, elég rövid, finom habzás szájban, halételekre hajazó zamat és íz. Valami hideg, nyárias lazacos ételhez nagyon menne az ízvilága. 4

Bockbistro Vörös Cabernet franc 2014

Eleinte ajvár, paprika és aszalt paradicsom, aztán eluralja a hordóvanília, kókusz és az édes fűszer. Tapadós, cseres, de utóízében meleg korty. Kicsit földes, porózus tapadás a fog és a nyelv között. Némileg közhelyes, de a bistros céloknak végülis ideális. 5

Bock CF Fekete-hegy 2013

Szárított paradicsom, bőr, animalitás, mák érezhető illatában. Fiatal illat. Nagy test, hosszú, sonkás íz. Melegség, magas alkohol. Erőteljes tanninok. Komoly, nagy térhatás, de van némi gyümölcs is, egyfajta szép egyensúllyal. 6

Bock CF Fekete-hegy 2012

A nagy délpannon évjárat vörösben. Érettebb jegyek. Puncs, melegség, hordó. Kátrány, cassis érezhető még komplex, sokrétű, emelkedett illatában. Erőteljes, hosszú, nagyon vastag bor. Izgalmas. Klasszik villányi nagyvörös. Soká érhet még, bár klasszikus módón amolyan Bockosan alacsonyak a savak mindkét borban (melyet a kóstoló végén Bock József el is magyaráz, miért törekszik ő az alacsonyabb savra). 6+

Vylyan Mandolás CF 2012

Másképp látják a savkérdést a Vylyannél. Kifejezett tölgyfa, pici puncsos, rumos jelleg azért van benne a fajtajelleges fűszerek mellé. Egész más savérzet és szerkezet. Erőteljes, izmos felépítés. Tekintélyes hossz. Erőteljesebb savtól lendületesebb korty! Paprikás, fűszeres íz. Fiatal még. 6+

Magam is kedvelője vagyok a Cabernet franc-nak, noha kimondott rajongója tán kevésbé. A három bordói fajta közül ha mindenképp ranglistáznom kéne, akkor a sauvignon egyértelműen a harmadik helyre szorulna, de hogy a merlot és a franc közül melyikből kóstoltam szebbeket, arra nagyon nehéz lenne korrekt választ adnom. Inkább azt mondom, hagyom magam meggyőzni róla, hogy ez a fajta Villányban lesz egyszer a legászabb, de azokra a borokra nyitott szívvel várakozok. A világ legtöbb pontján, például épp Bordóban is inkább házasítják a franc-t, önálóan nem sok helyen dolgoznak vele. Villányban mégis nagyon hisznek benne.

Az sem kérdés, hogy Villányban szeretik a borászok a nagytestű, bordói fajtákból készült borokat, a hazai fajták (kékfankos, pláne kadarka) mindigis inkább alárendelt szerepben voltak. Nem egy villányi borász nyíltan vállaja, hogy nem látja autochton fajtáinkban a jövőt és csak a fejvakargatás van velük. Ha nem akarják, akkor persze kár is erőltetni, ahogy a bikavér házasításos analógiája sem tűnik egyértelműen sikerre ítélt receptnek. Ha újvilági példákat veszünk, Ausztráliában egy Rhone-völgyi, de Kaliforniában, Chilében és Argentínában is bordói fajtából lett világsiker (igaz sokkal versenyképesebb volumen és igen komoly piaci erőfeszítések nyomán). Hogy ehhez képest maroknyi kisebb, nagyobb villányi pince mire lesz képes kezében és barrik hordóiban a Cabernet franc-nal, arra nagyon kíváncsi leszek, és kívánok a magam részéről sok sikert az áttöréshez idehaza és külföldön. Bízzunk benne, hogy nemzetközi bormarketing tananyag lesz belőle évtizedek múlva!