Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak
A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért
A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.
Ez ilyen egyszerű, elmond mindent, semmit sem kell túlmagyarázni, a rajnai ennyire magától értetődően imádnivaló. Kész. Frissítő, elegáns, finom, amiben mindenki megtalálja a maga számításait: az egység sugarú hétköznapi fogyasztó, aki jól iható könnyű bort keres és a terroirfetisiszta szakbarbár is, aki reggelig szálazgatni akar mindenáron. Már szinte közhely, de egy bizonyos mennyiségű bor megkóstolása, megismerése után az ember rájön, hogy az a legfontosabb, hogy a bort jól essen inni. A német riesling markáns savaival, időnkénti maradékcukrával ebben élen járó fajta.
Mr. Riesling alias Tar Feri (Carpe Diem, finewines.hu, riesling.hu) nem rég kibontott szűk körben néhány idősebb tételt az egyik legkomolyabb német borászatától, szám szerint huszonkettőt. A maradékokat én meg jól elkunyeráltam tőle és óriási pacsi neki, hogy hagyta magát borbár tulajdonosként ilyenszintű trollságra rádumálni, megértve azt, hogy az élet rohanása közepette képtelen voltam beülni hozzá megkóstolni a borokat helyben. Kössz Feri, hogy elvitelre is működött a morzsaparty! Nem hétköznapi élménnyel gazdagodhattam a borok által:
Fritz Haag Trocken Riesling 2015
Belövőnek egy elérhető árú alap rieslinget választottam Moselből. Orrban szinte virágosan illatos, kristálytiszta és imádnivaló érett trópusi gyümölcsös, szőlős, szőlővirágos, de nem árt szellőztetni (picit fülledt).
Nagyon élénk savú, friss rajnai. A korty végén beédesít egy sütis hangulatú cukortartalom, a bor ízét a fanyarkás, kissé egyszólamú savak zárják. Elég egyszerű, kiszámítható szerkezetre utazik (ebben a mezőnyben), de mégis nagyon-nagyon behízelgő és szerethető bor, melyet profin készítettek el. 6
...és akkor a Dönnhoffok:
Höllenpfad 2016.•
Meredek, forró völgy, vörös homokkővel, nehéz művelhetőség...ezek után kapta a dűlő az „ösvény a pokolba” nevet. Kisfürtű, aromás borokat adó rizlingtőkék. És valóban meglepően intenzív és kifejező gyümölcsök orrban egy rajnaihoz képest. A Höllenpfad olyan akár egy szeszélyes nő. A férfiasabb Tonschifer mellett illata sokkal sárgásabb, élénkebb színű gyümölcsöket idéző, főként narancsos. Némileg csalóka ez, mert ízben mást kapunk. Nagyobb test, a korty közepén van érett és zamatos gyümölcs is, de csak egy pillanatra, aztán a Tonschiferhez hasonlóan penge, citrusos és friss ízű, de még szárítóbb, még feszesebb, csontosabb hangulat. Picit lehetne kedvesebb savú, felvágja a nyelvet, de talán csak mert fiatal még. Most a virgonc citrusok uralják, de felettébb ígéretes már most is. 7+
Tonschifer 2016.•
Agyagos palát jelent a dűlő neve, és ez a bor karakterében is megmutatkozik. A Höllenpfadhoz képest visszafogottabb buké. Jól áll neki a kimért, moderált elegancia. Azért fiatalon ezek a rajnaik sokkal kitárulkozóbbak is, önmagukat adják, de másképp. Citrusos, citromos, lime-os, pörgetve intenzívebb illat. Arányos. Éles sav, citrusos, középen nagyon komoly szerkezetű korty, ahol a gyümölcs, a sav és az ásványok találkoznak látványos összhangzattal. Szép hosszú, száraz vég. Intelligens bor, bár a 16-osok egyelőre elég nyersek még. 6+
Tonschifer 2015
Tompább, érettebb, szigorúbb buké, jön benne a tipikus petrol is, gazosság is. Nagyon feszes és szikár. Fókuszált, egyenes vonalú és megingásoktól mentes mindenhol. Keményebb savakat mutat, mint a 16-osok, fanyarabb a vége is, kevesebb az alkoholérzete is. Tonschifer a pragmatikus, fegyelmezett rizling, férfi a háznál. 6
Tonschifer 2014.•
Petrolos, cukros, édeskés tónusú orrban, de tisztább a Höllenpfad 14-nél, hangyányival több élénk gyümölccsel, talán egy kicsi töppedéssel (?). Mégis mintha korábbi szüret lenne (mint a Höllenpfad 2014). Sokkal élénkebb, lendületesebb, citrusosabb és egyszersmind fiatalosabb a Höllenpfadnál. A tökéletesen érő rajnai. 7
Höllenpfad 2014
A Höllenpfad az orr bora, vélhetően a melegebb kitettség miatt is. Egyételműen palackérett és late harvest hangulatú buké és tán egy kevés botritisz is beleszól a képbe. Ez eddig a legsűrűbb szövetű. Egyértelműen túlérett gyümölcs töppedt és botritiszes hangulata alakítja a képet. Ez nem annyira a tisztaságról, mint inkább a túléredésről szól. Talán van cukor is és az egésznek édeskés a lecsengése. Kevesebb feszesség, kevesebb fókusz. Szép ez is, de nem egészen ezt a stílust várom egy rajnaitól. 6
Hermannshöhle GG 2014.••
Hermész barlangja. Grosse Gewachse (=Grand Cru). Már száz éve is a legkomolyabb viszonyítási pontnak tartott terroir a Nahe mentén. Szürkés pala, mészkővel. Tiszta, kortalan, mozdulatlan orrban. Nagyon összetett aromatika, érett trópusi gyümölcsök, őszibarack és édesre érett, lédús citrusok. Testes, vastag, hosszú, komoly fehérbor. Stílusban teljesen elüt az előzőek könnyedsége, linearitása után. Ez a bor inkább telt és mély. A leginkább elgondolkozós, szálaznivaló, ami egy rajnainak is jól tud állni a fajta minden őszintesége és kiszámíthatósága mellé. A savai azért belépnek a korty legvégén és nem hazudtolják meg sem a fajtát, sem a precíz borászt. Elképesztően sokminden történik a kortyban. Szerkezetét tekintve talán ez a bor áll leginkább közel stílusban a nagy tokajiakhoz. - Mégis sokkal pontosabb, tudatosabb és intelligensebb nagy fehérbor, kellő, de nem magamutogató vagy öncélú komplexitással. 7+
Tonschifer 2013.••
Ez is érettebb vonal, mintha ebben is lenne késői szüretes gyümölcs (?). Mindenesetre gyönyörűen érik palackban, őrizve finom fehér és sárga húsú gyümölcseit. Akár egy szimfónia, van itt minden: gyönyörű savak, kényeztető cukor, ásványok, hibátlan egyensúly. Csillagos ötös a korty íve. Pazar szerkezet. Az egyik kedvenc elsőre, aztán érettsége a visszakóstoláskor jobban megmutatkozik. 7+
Tonschifer 2012.••
Klasszik petrol, mely mellett kikophatatlanul ott vannak az irigylésreméltó gyümölcsök (ilyet csak a rajnai tud 5 évesen). A 13-asnál sokkal keményebb bor, ami úgy tűnik, a Tonschifer sajátossága. Erőteljes, maszkulin savak adnak neki feszes tartást, akár egy atléta. Hibátlan szerkezet ismét, ahol nyoma sincs öregedésnek. Prémium savak, izgalmas termőhelyi jelleg. Gyönyörű és időtlen az egész. Kedvenc. 8
Höllenpfad 2011.•
Mattabb petrolosság. Itt már azért elapadnak a gyümölcsök (inkább szárítva vannak jelen). Illatban azért már a kor jegyei koptatják, erodálják a nőies eleganciát. Na, de ízben...! A korty aztán lenyűgöző, ahogy kárpótol mindenért: él, vibrál, lendülete van, teste van, kerek zamata van, és hat év után is csordultig tele van primer gyümölcsökkel, friss savakkal. Ilyen egy gyönyörű hat éves száraz fehérbor. 7
Niederhauser Hermannshöhle Riseling Auslese 2015.•••
Szinte aszús, túlérett szőlős, gyümölcsös késői szüret illat, kajszival, érett citrusokkal, lime-mal. Nem áll távol a szárazak aromatikjától, de érezhetően mindenben bujább, intenzívebb, koncentráltabb. Ízben rendkívül fiatalos, nagyot szólnak a savak, tőlük lesz élénk, minden ízében vibráló a korty. Koncentrált gyümölcsösség. Hihetetlen magas savai vannak, amiben úgy tűnik 2015 nagyon különleges év volt Dönnhofféknál. Modern édes bor, hihetetlen vitalitással és energiákkal, extrém alacsony szesszel. Nyugodtan lehet még vagy tíz évet pihentetni. Döbbentes. S bizony el kell ismerni: tokajiakat is simán meg tudna szorongatni egy vak édes sorban (tán kedvességben és testben marad csak el tőlük). 8+
Talán mondanom sem kell, precíz, pontos és végig nagyon komoly minőségben készült borsorhoz lehetett szerencsém, nüansznyi minőségbeli különbségekkel...ahogy az a németektől megszokott, szoktuk mondani és ez mondjuk nem a Dönnhoff sajátossága. Nem volt 6 pont alatti élmény. Amellett, hogy az ember le van nyűgözve, a vicc tényleg az, hogy napok óta darabban tartott, megutaztatott borokat kóstoltam vissza és ezek a rizlingek peckesen állnak minden stresszhatás ellenére. Nehéz megmondani, melyik arca szebb az ilyen komoly rizlingeknek, a fiatal vagy az érett. - Mindkettő tartogat bőven szépséget, izgalmat. Fel kell fedezni, de tényleg.... Az ember csak pislog. Az ilyen rieslinges leckékből mindig van mit tanulni.
Még egyszer köszönöm Tar Ferinek, hogy elhozhattam (kivételesen) a maradékokat a borbárjából (mely arra hivatott, hogy ott az emberek helyben fogyasszák a borokat). Óriási respect, hogy megvásárolhattam ezeket az utolsó cseppeket.