x

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Ez ilyen egyszerű, elmond mindent, semmit sem kell túlmagyarázni, a rajnai ennyire magától értetődően imádnivaló. Kész. Frissítő, elegáns, finom, amiben mindenki megtalálja a maga számításait: az egység sugarú hétköznapi fogyasztó, aki jól iható könnyű bort keres és a terroirfetisiszta szakbarbár is, aki reggelig szálazgatni akar mindenáron. Már szinte közhely, de egy bizonyos mennyiségű bor megkóstolása, megismerése után az ember rájön, hogy az a legfontosabb, hogy a bort jól essen inni. A német riesling markáns savaival, időnkénti maradékcukrával ebben élen járó fajta.

Mr. Riesling alias Tar Feri (Carpe Diem, finewines.hu, riesling.hu) nem rég kibontott szűk körben néhány idősebb tételt az egyik legkomolyabb német borászatától, szám szerint huszonkettőt. A maradékokat én meg jól elkunyeráltam tőle és óriási pacsi neki, hogy hagyta magát borbár tulajdonosként ilyenszintű trollságra rádumálni, megértve azt, hogy az élet rohanása közepette képtelen voltam beülni hozzá megkóstolni a borokat helyben. Kössz Feri, hogy elvitelre is működött a morzsaparty! Nem hétköznapi élménnyel gazdagodhattam a borok által:

 

Fritz Haag Trocken Riesling 2015

Belövőnek egy elérhető árú alap rieslinget választottam Moselből. Orrban szinte virágosan illatos, kristálytiszta és imádnivaló érett trópusi gyümölcsös, szőlős, szőlővirágos, de nem árt szellőztetni (picit fülledt).

Nagyon élénk savú, friss rajnai. A korty végén beédesít egy sütis hangulatú cukortartalom, a bor ízét a fanyarkás, kissé egyszólamú savak zárják. Elég egyszerű, kiszámítható szerkezetre utazik (ebben a mezőnyben), de mégis nagyon-nagyon behízelgő és szerethető bor, melyet profin készítettek el. 6

 

...és akkor a Dönnhoffok:

Höllenpfad 2016.•

Meredek, forró völgy, vörös homokkővel, nehéz művelhetőség...ezek után kapta a dűlő az „ösvény a pokolba” nevet. Kisfürtű, aromás borokat adó rizlingtőkék. És valóban meglepően intenzív és kifejező gyümölcsök orrban egy rajnaihoz képest. A Höllenpfad olyan akár egy szeszélyes nő. A férfiasabb Tonschifer mellett illata sokkal sárgásabb, élénkebb színű gyümölcsöket idéző, főként narancsos. Némileg csalóka ez, mert ízben mást kapunk. Nagyobb test, a korty közepén van érett és zamatos gyümölcs is, de csak egy pillanatra, aztán a Tonschiferhez hasonlóan penge, citrusos és friss ízű, de még szárítóbb, még feszesebb, csontosabb hangulat. Picit lehetne kedvesebb savú, felvágja a nyelvet, de talán csak mert  fiatal még. Most a virgonc citrusok uralják, de felettébb ígéretes már most is. 7+

 

Tonschifer 2016.•

Agyagos palát jelent a dűlő neve, és ez a bor karakterében is megmutatkozik. A Höllenpfadhoz képest visszafogottabb buké. Jól áll neki a kimért, moderált elegancia. Azért fiatalon ezek a rajnaik sokkal kitárulkozóbbak is, önmagukat adják, de másképp. Citrusos, citromos, lime-os, pörgetve intenzívebb illat. Arányos. Éles sav, citrusos, középen nagyon komoly szerkezetű korty, ahol a gyümölcs, a sav és az ásványok találkoznak látványos összhangzattal. Szép hosszú, száraz vég. Intelligens bor, bár a 16-osok egyelőre elég nyersek még. 6+

 

Tonschifer 2015

Tompább, érettebb, szigorúbb buké, jön benne a tipikus petrol is, gazosság is. Nagyon feszes és szikár. Fókuszált, egyenes vonalú és megingásoktól mentes mindenhol. Keményebb savakat mutat, mint a 16-osok, fanyarabb a vége is, kevesebb az alkoholérzete is. Tonschifer a pragmatikus, fegyelmezett rizling, férfi a háznál. 6

 

Tonschifer 2014.•

Petrolos, cukros, édeskés tónusú orrban, de tisztább a Höllenpfad 14-nél, hangyányival több élénk gyümölccsel, talán egy kicsi töppedéssel (?). Mégis mintha korábbi szüret lenne (mint a Höllenpfad 2014). Sokkal élénkebb, lendületesebb, citrusosabb és egyszersmind fiatalosabb a Höllenpfadnál. A tökéletesen érő rajnai. 7

 

Höllenpfad 2014

A Höllenpfad az orr bora, vélhetően a melegebb kitettség miatt is. Egyételműen palackérett és late harvest hangulatú buké és tán egy kevés botritisz is beleszól a képbe. Ez eddig a legsűrűbb szövetű. Egyértelműen túlérett gyümölcs töppedt és botritiszes hangulata alakítja a képet. Ez nem annyira a tisztaságról, mint inkább a túléredésről szól. Talán van cukor is és az egésznek édeskés a lecsengése. Kevesebb feszesség, kevesebb fókusz. Szép ez is, de nem egészen ezt a stílust várom egy rajnaitól. 6

 

Hermannshöhle GG 2014.••

Hermész barlangja. Grosse Gewachse (=Grand Cru). Már száz éve is a legkomolyabb viszonyítási pontnak tartott terroir a Nahe mentén. Szürkés pala, mészkővel. Tiszta, kortalan, mozdulatlan orrban. Nagyon összetett aromatika, érett trópusi gyümölcsök, őszibarack és édesre érett, lédús citrusok. Testes, vastag, hosszú, komoly fehérbor. Stílusban teljesen elüt az előzőek könnyedsége, linearitása után. Ez a bor inkább telt és mély. A leginkább elgondolkozós, szálaznivaló, ami egy rajnainak is jól tud állni a fajta minden őszintesége és kiszámíthatósága mellé. A savai azért belépnek a korty legvégén és nem hazudtolják meg sem a fajtát, sem a precíz borászt. Elképesztően sokminden történik a kortyban. Szerkezetét tekintve talán ez a bor áll leginkább közel stílusban a nagy tokajiakhoz. - Mégis sokkal pontosabb, tudatosabb és intelligensebb nagy fehérbor, kellő, de nem magamutogató vagy öncélú komplexitással. 7+

 

Tonschifer 2013.••

Ez is érettebb vonal, mintha ebben is lenne késői szüretes gyümölcs (?). Mindenesetre gyönyörűen érik palackban, őrizve finom fehér és sárga húsú gyümölcseit. Akár egy szimfónia, van itt minden: gyönyörű savak, kényeztető cukor, ásványok, hibátlan egyensúly. Csillagos ötös a korty íve. Pazar szerkezet. Az egyik kedvenc elsőre, aztán érettsége a visszakóstoláskor jobban megmutatkozik. 7+

 

Tonschifer 2012.••

Klasszik petrol, mely mellett kikophatatlanul ott vannak az irigylésreméltó gyümölcsök (ilyet csak a rajnai tud 5 évesen). A 13-asnál sokkal keményebb bor, ami úgy tűnik, a Tonschifer sajátossága. Erőteljes, maszkulin savak adnak neki feszes tartást, akár egy atléta. Hibátlan szerkezet ismét, ahol nyoma sincs öregedésnek. Prémium savak, izgalmas termőhelyi jelleg. Gyönyörű és időtlen az egész. Kedvenc. 8

 

Höllenpfad 2011.•

Mattabb petrolosság. Itt már azért elapadnak a gyümölcsök (inkább szárítva vannak jelen). Illatban azért már a kor jegyei koptatják, erodálják a nőies eleganciát. Na, de ízben...! A korty aztán lenyűgöző, ahogy kárpótol mindenért: él, vibrál, lendülete van, teste van, kerek zamata van, és hat év után is csordultig tele van primer gyümölcsökkel, friss savakkal. Ilyen egy gyönyörű hat éves száraz fehérbor. 7

 

Niederhauser Hermannshöhle Riseling Auslese 2015.•••

Szinte aszús, túlérett szőlős, gyümölcsös késői szüret illat, kajszival, érett citrusokkal, lime-mal. Nem áll távol a szárazak aromatikjától, de érezhetően mindenben bujább, intenzívebb, koncentráltabb. Ízben rendkívül fiatalos, nagyot szólnak a savak, tőlük lesz élénk, minden ízében vibráló a korty. Koncentrált gyümölcsösség. Hihetetlen magas savai vannak, amiben úgy tűnik 2015 nagyon különleges év volt Dönnhofféknál. Modern édes bor, hihetetlen vitalitással és energiákkal, extrém alacsony szesszel. Nyugodtan lehet még vagy tíz évet pihentetni. Döbbentes. S bizony el kell ismerni: tokajiakat is simán meg tudna szorongatni egy vak édes sorban (tán kedvességben és testben marad csak el tőlük). 8+

 

Talán mondanom sem kell, precíz, pontos és végig nagyon komoly minőségben készült borsorhoz lehetett szerencsém, nüansznyi minőségbeli különbségekkel...ahogy az a németektől megszokott, szoktuk mondani és ez mondjuk nem a Dönnhoff sajátossága. Nem volt 6 pont alatti élmény. Amellett, hogy az ember le van nyűgözve, a vicc tényleg az, hogy napok óta darabban tartott, megutaztatott borokat kóstoltam vissza és ezek a rizlingek peckesen állnak minden stresszhatás ellenére. Nehéz megmondani, melyik arca szebb az ilyen komoly rizlingeknek, a fiatal vagy az érett. - Mindkettő tartogat bőven szépséget, izgalmat. Fel kell fedezni, de tényleg.... Az ember csak pislog. Az ilyen rieslinges leckékből mindig van mit tanulni.

Még egyszer köszönöm Tar Ferinek, hogy elhozhattam (kivételesen) a maradékokat a borbárjából (mely arra hivatott, hogy ott az emberek helyben fogyasszák a borokat). Óriási respect, hogy megvásárolhattam ezeket az utolsó cseppeket.

X

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC - **Bott Teleki 2008-2023

Érlelt löszborok tanulságai Tokajból

Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:

Tovább