x

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Régen találkoztam Alkonyi Lacival. Azóta ő már a 16-os borokat is kihozta. Borszakírói pályájának utolsó két-három évében szinte minden pesti kóstolóján jelen voltam, nem titok, hogy könyvei is óriási hatással voltak rám és rengeteg összefüggést segítettek megérteni Tokajjal kapcsolatban. Kíváncsi voltam ezen a BORsulis kóstolón, mi változott, ha egyáltalán változott valami Alkonyi filozófiájában, hegyaljai vízióiban. A válasz pedig annyi, hogy nem igazán történtek lényegi változások, tényleg csak a kifejező eszköz lett más, még földközelibb, még egzaktabb: maga a saját bor.

Pár napja egy olyan pincét mutattunk be (melyet egyébként maga Alkonyi László is igen nagyra becsül), ahol Tokaj nagyságát egyértelműen az aszúban szeretnék bemutatni, minden más (pláne a dűlő és a száraz bor) alárendelt szerepet kap. Alkonyi László elveiben a termőhelyé a központi szerep. A maradékcukor nem esik túlzásokba (nincs egyelőre aszú sem), de szinte minden borban eloszlatva jelen van és okosan kísér, díszít. A cél, olyan nagy borokat készíteni, ami úgy gazdag, hogy közben jól iható.

A technológia persze rengeteg kérdés elé állítja azt (is), aki sosem készített korábban bort. Mégis olyan kérdések ezek, melyek azt gondolom, a legfelkészültebb borászt is próbára tehetik. Alkonyi jelenleg olyan rejtvényekre keresi a választ, hogy a furmint fenolossága milyen mértékben tartható kordában a szüreti időponttal, mennyisége pedig milyen hatást gyakorol a bor érési ízjegyeire (gyantásság). A furmintot és hársat továbbra is egyben dolgozza fel és dűlőnként, többmenetben szüretelik a legjobb érettségi állapotó alapanyagot, melyet újra és újra tornyoznak rá a már erjedő tételre. A habzóbor folytatása mellett, bemutatásra került egy nem várt édes bor is, de íme az izgalmas sor:

 

Csepke 2016

Fiatalos, illatos, édes gyümis illat, citrusokkal, amolyan klasszik bubibor hangulattal. Könnyed, élénk savú habzóbor, amit nem magyarázni kell, habzsolni. 5

 

Kaláka 2015

Alkonyi Lacira jellemző módon nem a cukortartalom, hanem a termőhelyi elvek szerint haladunk a sorban felfelé. Ez a birtokbor éppen 36 g/l cukorral bír. Citrusos, almás, rajnaisan petrolos, körtés, birses, gyantás illattal bűvöl el teljesen. A korty nem meglepő módon édeskés, viszonylag egyszólamú is, de mégis mindenekelőtt nagyon jó italú struktúrába ágyazott. Finom, nagyon zamatos és ennyi. Erős 5+

 

Tállya 2016

Jóval rétegzettebb és kifinomultabb buké, főként citrusok mentén. Izgalmas szerkezet, sok sav cikázik benne, mégsem tűnik a félédes bor után túl savasnak (ami jó jel). Finom, jelzésnyi cukor kerekít itt is. 6

 

Báthory 2016.•

A tornyos szüret egyik ékes példája: összesen hat menetben válogatták az alapanyagát, melyet mindig az erjedésben lévő tételre tornyoztak újra és újra. Hosszú savak teszik élénkké, szárítóvá, feszessé. Viszonylag csontos, szikár bor. 6+

 

Galyagos 2015.•

Csalános, fülledt, érett, kialakult illat. Magas cukor, beépültebb savak. Sok rétegű korty, izgalmas, hosszú ízzel. A sor talán legkomplexebb darabja, melyben az alkotók a legszebben simulnak egybe. 6+

 

Tökös 2015.•

Nyolc szüret ereménye ez a nagy visszhangot kiváltó bor. Kukoricás, csodás édeskés illat, ananásszal, mangoval, kétségkívül megnyerő formában van. Testesebb, magasabb alkoholú tétel, egyértelműen a legsúlyosabb a sorban, de egyúttal mély is, viszonylag kevés savval, melyek inkább a korty végén bújnak csak elő. 7

 

Kaláka I. Furmint késői szüret 2016.••

Tiszta aszúillatú late harvest bor. - Nem véletlen: aszúszemek válogatásából készítették ugyanis. Botritiszes, kajszis, sárga tónusú illat, krémes aszússággal. Koncentrált íz, krémes, dús gyümölcsű édes bor, pazar savakkal kísérve. 8

 

Báthori 2015.•

Csalános, enyhén fülledt illat. Édeskés, gyantás íz, sok finom és izgalmas édes kísérettel hosszan elnyúlva a kortyban. 7+ 

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább