x

Ripka Gergely

Gizella Pince frissítés

Egy trükkös évjárat tanulságai

Volt mit bepótolni Szilágyi Lacinál is. Egy teljes délelőttöt töltöttem vele, hogy megtudjam, hol tartanak a nagy Szilvölgyes tervek, álmok. Szilágyi László még mindig az egyik legjózanabb, legtisztábban gondolkodó borásza a borvidéknek, aki ráadásul tényleg gondolkodik is, és ezen nem szabad csakúgy átsiklani. Ez a borász tényleg minden apró rezdülését elemzi az évjáratnak, szőlőnek, bornak és ennek különösen is nagy jelentősége van akkor, amikor arról folytatunk szakmai vitát, hol tart 10-15 év után a szárazboros históriája Tokaj Hegyaljának. Laci mindent megtett, hogy minden szüreti nehézség és időjárási viszontagság ellenére 2016-ból is sikerüljön értékes borokat készíteni.

És itt kell beszélnünk az évjáratról, mely rengeteg feladványt és fordulatot hozott a hegyaljai borászoknak. A szüreti időszek első felében eljött egy pont, amikor a szőlő egyszerűen megtorpant, nem gyarapodott a cukor, a savak pedig még eléggé kemények voltak a gyümölcsben. Az időjárás előrejelzés nem sok szépet jósolt, közeledett az eső, mellyel pedig csupán hajszálon múlott, hogy ne jöjjön el újra 2014. Két féle borásszal találkoztam a borvidéken: az egyik mentette a menthetőt és az eső előtt szüretelte le azt a gyümölcsöt, ahol már megvolt a bogyóban a kiívánt minőség, a másik az analitikát helyezte előtérbe és kivárta a megfelelő érettséget. Laci szinte mindig elsők közt palackozza a friss borokat:

 

Fumint 2016

Kastély, Deák, Bige, Bomboly. Tiszta virágos, fejlődő, inkább löszkarakterű illat. Szuper savak, szárító íz, de nem lesz fanyar mégsem, szép hordóhasználat kerekíti pluszban. Löszös fordulatokban bővelkedik a korty is. Inkább a filigrán, frissítő, lime-os világot képviseli. 6

 

Barát Hárs 2016

Makulátlanul tiszta, de inkább hordós illat, virágokkal díszítve. Lassan nyílik. Savai ennek is szuperintenzívek, de ismét érettek. Alkohol akad, de nem vészes, lédús gyümölcsökkel, szép cukorral vesz le a lábamról (8 g/l). 6+

 

Szilvölgy Furmint 2016  (M)

A dűlőre jellemző fűszerességbe ütközök orral: kakukkfű, zsálya, mely számos löszös borban felbukkan palackozás előtti állapotban. Magas szerekezet, hosszú, egyenes, feszes bor. Csiszolt savak, mégis gazdag, egyensúlyos és hatalmas tehetség.

 

Szent Tamás Hárs 2016 (M)

Gazdag, megnyerő hordóhasználattal felöltöztetett illat. Most is hömpölygősebb, szélesebb, vastagabb, mádias íz, de nagyon szép arányérzékkel komponálva, hisz a tartalom, mélység mellet intelligens gyümölcsösség, frissesség is párosul.

 

Bomboly 2016 (M)

Kész formát mutat az illat, a tartályminták közül ez a bor van a leginkább teljes formában. Köves, mádias, birses, körtés orrban. Szép, csiszolt, minerális mádi karakter. Új oldalát mutatja be ennek a nagy mádi termőhelynek, ahonnan eddig ilyen elegáns bort még nem kóstoltam.

 

Késői Szüret 2016 (M)

Illatban tobzódnak a gyümölcsök, főként friss őszibarack. Ízre hosszú és mély, komplex, gazdag korty. Korábbi évjáratokhoz képest viszont sokkalta pengébbek a savak, amolyan rieslinges utánrézést hagyva a szájban. A hűvős, esős évek mindig édesben a legkülönlegesebbek....

 

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább