x

Ripka Gergely

••Demeter Zoltán/2016 évjáratkörkép

Viszlát főbor, viszlát birtokbor...

Lévén, hogy a Tokajkalauz két fürttel kiemelt hegyaljai birtokáról van szó, sosem mulasztom el Demeter Zoltán friss borait végigkóstolni. A borász borait sokféle kritikával illették fennállásának 20 éve alatt. Senki sem tévedhetetlen és örökérvényű igazság senkinél nincs (továbbra sem). Az eddig kóstolt borai alapján szerintünk minőségben és tanulságokban ő jutott eddig a legmesszebb valamennyi bortípussal (édes, száraz, dűlős, pezsgő). Mindegyik bortípus óriási fejlődéstörténeten ment keresztül ezalatt a húsz esztendő alatt és ebben Demeter Zoltán is nagyon komoly szerepeket vállalt, nagyon sok kiváló bort palackba töltve.

Mindig elmondjuk, hogy nem csupán a szakmán belüli mozgásteret használja ki, de egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a borvidék sorsát is előrébb vigye. Ezen a téren számos elismert hazai borásznál érzek hiányosságokat. Míg legtöbben a saját szobruk és legendájuk csinosításával vannak elfoglalva. A Tokaj Alapítvány a zsinagóga melletti emlékpark kialakítását, a dűlőtérkép kiadását követően nyomban bele is fogott a 150 éves Tokaj-Hegyalja Album hű másolatának kinyomtatásához is. Zajlik tehát az élet a Vasvári Pál utcában, ahol pár hete én is látogatást tettem. Ahogy korábbi posztokban már utaltam rá, kétféle válaszút felé sodorta 2016 a borászokat Hegyalján: egy részük az eső előtt elkezdett szüretelni, mentve a termését, a másik tábor kivárt, bevállalva a veszteségeket a szebb savak érdekében. Demeter Zoltán az utóbbiak táborát erősíti (komoly hozamkorlátozással tompítva még a furmint savait):

 

Furmint 2016. (M)

Kóstoláskor még nem került palackba. Illatban friss zöldalma, körte, de mindekelőtt makulátlanul tiszta, friss és üde. A korty roppanó savakkal bír, kiválóan integrált cukor teszi most is kedvessé, finom gyümölcsökkel. Száraz a vége, de mégsem metszően savas, helyette inkább tele van gyümölcsökkel. Remélhetőleg ilyen szép és kedves lesz palackban is majd.

 

Kakas 2016

Hasonlít aromatikában a birtokborhoz, de diszkrétebb, halványan almás, körtés, a Kakas minden évben neutrális, visszafogottabb hangú borokat ad. Nagyon tiszta, citrusos aromatika jellemzi még. Sima felszínű korty, lineáris kortylefutás, szép, varratmentes, jó savú bor, egészen betölti a szájat frissességével. 6+

 

Szerelmi 2016.•

Direktebb, bájosabb, de nem túlzó hárassággal válik el a két furminttól. Virágos, sárgás árnyalatú az illat, szépen fejlődik a levegőn: körtével, őszibarackkal, aztán szellőzve nyári almát lehet még érezni. Hosszú íz, kiváló sav-cukor egyensúly jellemzi, a 9.4-es cukor mellett sokkal lágyabbnak, integráltabbnak érződik a sava. Kíváncsi vagyok, hogy fog érni. Most pazar. 7

 

Ősz-hegy 2016.

Muskotályhoz képest egészen diszkrét illat, inkább virágos (nem annyira szőlős). Lágyabb, visszafogottab textúra, ízben is nagyon moderált, tartózkodó. Játékos, vidám, rebbenékeny, és ami a legfontosabb, nem klisés, jólesik inni és emellett még elegáns stílusa is van. 9.8 g/l cukor teszi igazán kedvessé. 6

 

Late Harvest Birtokbor 2016.••

Némileg alakul a birtokbor históriája. A borász áttért a late harvest megjelölésre és a kis rajnai palackos kiszerelésre. Illatban csordultig a bor telve csodás gyümölcsökkel, szép botritisszel, édesben már más pincéknél is találkoztam komoly izgalmakkal 2016-ból (az esős évek mindig a szüret végére adnak igazán komoly dolgokat). Hosszú íz, csodás, lédús gyümölcsösség, tökéletes arányok és alap édesborhoz képest tekintélyes tartalom, komplexitás és súly. Az egyik legszebb édes birtokbor eddig. 8

 

Anett Bora 2016 (M)

Nyolc év után visszatér Anett is a portfólióba. Ismét Ősz-hegy, ismét muskotály, ismét édes. Diszkrét és csodaszép az illat itt is, virágokkal ,trópusi jegyekkel. Ízben finom barackos tónus, hosszú íz, egyáltalán nem érződik 184-esnek a cukor. Hihetetlen savak tartják feszesen a kortyot. Rengeteg gyümölcse így fiatalon, palackozás előtt a legszebb.

 

Főbor 2016 (M)

A tartályon még főbor szerepel, de a főbor sztoriban újabb csavar várható. – A palack színtelen lesz és tokaji, a termék megjelölése pedig szamorodnira vált, ami eddig soha nem volt Demeter Zoltánnál. Más lehetősége nem maradt a borásznak. A főbor nem ment át a borvidéken. A szamorodni az egyetlen nagyobb múltú édes kategória az aszú alatti szinten, melyhez nyúlni lehet. A bor neve továbbra is Eszter nevét viseli majd a nagyobbik címkén.
Illatban szőlő, körte, barack, tisztán és szépen. Ízben rengeteg sav, olyannyira, hogy a 202-es cukrot simán a háttérbe állítja. Ez talán a sor legfiatalabbja, sokat kell még csiszolódnia az alkotóknak, de óriási formátumú bor.

 

Aszú 2016. (M)

Kissé gyógyszeres, zárt illat, csak percek múlva kapjuk meg tőle az obligát barackosságot és az aszú kedvesebb arcélét. Mézes elsőre a korty, aztán a második felvonásban robbannak a savak is, jönnek sorra a szuperérett gyümölcsök, végtelen ízben vonulva végig a nyelven. Biztos, hogy csodás bor lesz belőle pár éven belül. Sőt maga a csoda.

 

 

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább