Tavaszi kényeztetés: Sauvignontól az édesig
Herczeg Ági MasterTasting//4
Folytatódik nem csak a Herczeg Ági Master of Wine-os kóstolósorozat, de bizony a tavasz jegyében a sauvignonozást is épp csak elkezdtük a korábbi, Cseri-poszttal. Most kicsit körbeutazzuk a világot és a száraz etapban két kakukktojás keresését követően édesbor-klasszisokba folytjuk a virágillatú tavasztól megrészegült, mámoros lelkünket. Csupa fontos leckével tűzdelt borsor. Természetesen most is vakon.
Matua Sauvignon blanc 2016 Marlborough
Új-Zéland még mindig a biztonságra utazik: intenzitás + felismerhetőség = sikerélmény a fogyasztónak! - Ebben viszont profik és a recept működik évek óta. Történet vége. Fűszeres, intenzív, vidám, friss sauvignon illat, sok paprikával, ami nekem azonnal elárulja nem csak újvilágot, de Marlborough-t is. Nem is kérdés. Gyorsan képbe helyezett minket a bor a kóstoló fajtáját illetően. Roppanó sav, mégis integrált és sima alkotók mindenütt, fajtejelleges, kissé ugyan kiszámítható, de nagyon-nagyon jóleső bor. Folyékony életöröm, példás tisztasággal, obligát fajtajelleggel és ízekkel. Nehéz megállni az újabb és újabb kortyot így a kóstoló elején... 6
Petit Villebois 2015 Loire
Franciásan visszafogott, gyümölcsös illat, a fajtához mérten eléggé neutrális. Ízre aztán élénk savainak struktúrája ismét sauvignont idéz, amolyan Pouilly Fumés arcéllel. Utóíze kissé kesernyés, de sima, sőz még inkább egyszerű a korty. 5+
Terrazas Torrontes 2014 Salta
Ebben a sorban is volt kakukktojás. Azonnal látszott, hogy ez a bor nem sauvignon. Virágos, rendkívül kedves, bukés bor orrban. Viognier jutott eszembe róla egy korábbi vakkóstoló után, de nehéz volt vakon beazonosítani (mifelénk Torrontest nem kóstol azért az ember minden nap). Hidegebb tapintása van szájban, tiszta ízekkel, sima korttyal, ízben is nagyon behízelgő és bukéboros hangulatú (szinte traminis textúrával). Tetszett 6
Errazuriz Sauvignon Blanc 2015 Aconcagua Valley
Harsogó, zöldfűszeres, pirozinos, ordítóan chilei sauvignon. Méterekről ki lehetett szúrni ezt is, akárcsak a Matuát. A korty hasonlóan kiszámíthatóan fűszeres és vibráló savú, virgonc, kellemes, bár kicsit túl van tolva intenzitásban, mintha Chilé-ben szándékosan az európai borok szöges ellentétét akarnák elkészíteni és ez néha túlkapásokkal jár. Nem lehet rá azt mondani, hogy rossz inni vagy nem egyensúlyos a bor (pláne azt nem, hogy hibája lenne), de valahogy lehetnének ezek a borok okosak is, nem csak szépek, mélyek és nem csak teátrálisak, egyediek és nem csak mindig kiszámíthatóak. 5+
Pascal Jolivet Pouilly Fumé 2015 Loire
Neutrális, kedves és elegáns illat, remekül tanítható belőle Loire és a régió is, noha elsőre annyira visszafogott és mégis ragyogó volt, hogy szinte túlmutatott a fajta hétköznapokban megszokott kliséin. Pont erről beszéltem a chileinél: ugyanaz a fajta, de mégis mennyivel intelligensebb kiadásban, ha picit minden alkotó moderáltan van jelen. Élénk, szárító sav, hosszú íz, szép sima, varratmentes szerkesztés. Közben kedves, szép, gyümölcsös, finom, csiszolt, elegáns. Nem nagyon kell magyarázni. Szárazban ő volt most a legszebben ragyogó darab. 7
Pascal Jolivet Sancerre 2015 Loire
Egyértelműen franciás volt ez is, és Sancerre is kikacsintott a pohárból több ponton is. Virágos, herbális, florális, gyönyörű illat. Ízre pedig száraz, cizellált, de az előző után sokkal több gyümölccsel, üdítőbb savakkal, több direktséggel, önmagát adja azonnal. Sancerre ma este is a bájról, a primer jegyekről, Pouilly Fumé a termőhelyről, diszkrét, kimért eleganciáról szólt. 6+
Robert Mondavi Fumé Blanc 2013 Napa
Bevallom, nem kóstoltam még Fumé Blanc-t soha. Pedig Amerikában ez olyan alapmű, mint nálunk a bikavér vörösben (kb). Alighanem nem is nekem találták ki ezt a műfajt. Nem szép ilyet mondani, tudom, de ezt igyák csak ott jó messze, nekem nem ilyen a sauvignon. Fás, vaníliás, és csak másodsorban zöldséges, fűszeres, fajtjelleges (egyáltalán nem szép ez az illat). Ízre még kiábrándítóbb: alkoholos, nehézkes, lusta és kesernyés. (Mindezt 8640 Ft-nak megfelelő összegért??? Inkább két Matuát kérek szépen ennyiből.) 5
Salomon Undhof Kögl DAC Erste Lage Kremstal
Annyira kilógott a sorból érettségével meg úgy alapvetően mindennel, hogy túl egyértelmű lett volna, hogy kakukktojás. Olajos magos, oxidált, érlelt, enyhén déli gyümölcsös (késői szüretes) hangvétel jellemzi. A savak markánsak, de ízben is a szekunder és tercier jegyek dominálnak, amik felülírják námileg a fajtát és a termőhelyet is. Egyáltalán nem volt könnyű rájönni, mi ez. Csekély szépség és szín mutatkozott benne (mondjuk ez elég osztrák rizlinges vonás, mondanám ezt megrögzött német riesling-fanként, ha rosszindulatú akarnék lenni). 5
Tamar Ridge Botrytis Riesling 2009
A négy édes bor négy külön világot képviselt, mégis (egy kivétellel) remekül megvillantották a desszertborok sokszínűségét. Erről a borról sose mondtam volna meg, hogy honnan való. Szellőzve mondjuk a kevés petrol árulkodó lehetett volna, de európai késői szüret vagy fiatalabb Sauternes is lehetett volna akár. Hűvös az illat, poros, botritiszes, narancshéjjal. Nagyon édes a korty, viszonylag kevés a sav, de még épphogy elcipeli a testet és az édességet. Meggyőző darab és a származását tekintve még izgalmasabb. 6
Oremus 6 puttonyos tokaji aszú 1999.
A sor messze legmélyebb, borostyános árnyalatú, barnásodó bora. Illatban dohány, szép botritisz és elég határozott tokaji stílusjegyek. Ízre határtalan savak (melyek a színnel együtt az évjáratot is elárulták végülis). Nagyon hosszú íz, komoly tartalom, hihetetlen sav-cukor akkordok. Ez csakis tokaji lehet egy nagy aszús évből. Az édes sor legmélyebb, legkomyolabb tétele. 7
Inniskillin Icewine Vidal Gold Oak Aged 2013 Niagara
Nem kóstoltam még korábban kanadai jégbort. Elhittem volna erről a borról, hogy bármilyen késői szüret: az illat kevésbé a botritiszről, mint a friss, érett gyümölcsökről szól: déli gyümölcsök, barack, citrusok. Ízre nagyon édes, hosszú, kevés, de elégséges sav, elképesztően hosszú és ismét csordultig telt gyümölcsös korty. Komplex, szép, felejthetetlen bor és azt kell hogy mondjam, az aszú után imádtam friss gyümölcseit, buja, fiatalos ízeit. 7+
Chateau Rieussec GCC 2005
A sor legdrágább bora. De Houston, baj van. Bajban vagyunk Sauternes-el. Mert keveset is tudunk róla, keveset tudunk a fogyasztásáról és mert elfogultak is vagyunk Tokajjal. Igaz elismerem, hogy a tasmán és a kanadai édes is tertogatott bőven meglepetéseket, kellemeseket. Ez a az ikonikus sauternes-iről a legkevésbé sem mondható el ezzel a borral. Meleg, fás, grillázsos, illós orrban. Ízre olyan, mintha egy az egyben eltűnt volna belőle minden sav (érzetre 0 g/l), gyakorlatilag fájdalmas minden egyes újabb korty, annyira gejl és émelyítő, akár valami szirupos orvosság. Tokajban is lehet kóstolni nagyon édes borokat, kevés savval, meg azt is tudom, hogy Sauternes nem a fergetegesen vibráló sav-cukor harmóniáról szólt soha, de azért ezt nem vártam volna egy nagyágyútól. Én tisztelem Sauternes-t, pláne annak tükrében, hogy ilyen típusú borokból képes megélni...a hat évvel idősebb Oremus egészen más minőséget képvisel. 5