x

Ripka Gergely

Tavaszi kényeztetés: Sauvignontól az édesig

Herczeg Ági MasterTasting//4

Folytatódik nem csak a Herczeg Ági Master of Wine-os kóstolósorozat, de bizony a tavasz jegyében a sauvignonozást is épp csak elkezdtük a korábbi, Cseri-poszttal. Most kicsit körbeutazzuk a világot és a száraz etapban két kakukktojás keresését követően édesbor-klasszisokba folytjuk a virágillatú tavasztól megrészegült, mámoros lelkünket. Csupa fontos leckével tűzdelt borsor. Természetesen most is vakon.

Matua Sauvignon blanc 2016 Marlborough

Új-Zéland még mindig a biztonságra utazik: intenzitás + felismerhetőség = sikerélmény a fogyasztónak! - Ebben viszont profik és a recept működik évek óta. Történet vége. Fűszeres, intenzív, vidám, friss sauvignon illat, sok paprikával, ami nekem azonnal elárulja nem csak újvilágot, de Marlborough-t is. Nem is kérdés. Gyorsan képbe helyezett minket a bor a kóstoló fajtáját illetően. Roppanó sav, mégis integrált és sima alkotók mindenütt, fajtejelleges, kissé ugyan kiszámítható, de nagyon-nagyon jóleső bor. Folyékony életöröm, példás tisztasággal, obligát fajtajelleggel és ízekkel. Nehéz megállni az újabb és újabb kortyot így a kóstoló elején... 6

 

Petit Villebois 2015 Loire

Franciásan visszafogott, gyümölcsös illat, a fajtához mérten eléggé neutrális. Ízre aztán élénk savainak struktúrája ismét sauvignont idéz, amolyan Pouilly Fumés arcéllel. Utóíze kissé kesernyés, de sima, sőz még inkább egyszerű a korty. 5+

 

Terrazas Torrontes 2014 Salta

Ebben a sorban is volt kakukktojás. Azonnal látszott, hogy ez a bor nem sauvignon. Virágos, rendkívül kedves, bukés bor orrban. Viognier jutott eszembe róla egy korábbi vakkóstoló után, de nehéz volt vakon beazonosítani (mifelénk Torrontest nem kóstol azért az ember minden nap). Hidegebb tapintása van szájban, tiszta ízekkel, sima korttyal, ízben is nagyon behízelgő és bukéboros hangulatú (szinte traminis textúrával). Tetszett 6

 

Errazuriz Sauvignon Blanc 2015 Aconcagua Valley

Harsogó, zöldfűszeres, pirozinos, ordítóan chilei sauvignon. Méterekről ki lehetett szúrni ezt is, akárcsak a Matuát. A korty hasonlóan kiszámíthatóan fűszeres és vibráló savú, virgonc, kellemes, bár kicsit túl van tolva intenzitásban, mintha Chilé-ben szándékosan az európai borok szöges ellentétét akarnák elkészíteni és ez néha túlkapásokkal jár. Nem lehet rá azt mondani, hogy rossz inni vagy nem egyensúlyos a bor (pláne azt nem, hogy hibája lenne), de valahogy lehetnének ezek a borok okosak is, nem csak szépek, mélyek és nem csak teátrálisak, egyediek és nem csak mindig kiszámíthatóak. 5+

 

Pascal Jolivet Pouilly Fumé 2015 Loire

Neutrális, kedves és elegáns illat, remekül tanítható belőle Loire és a régió is, noha elsőre annyira visszafogott és mégis ragyogó volt, hogy szinte túlmutatott a fajta hétköznapokban megszokott kliséin. Pont erről beszéltem a chileinél: ugyanaz a fajta, de mégis mennyivel intelligensebb kiadásban, ha picit minden alkotó moderáltan van jelen. Élénk, szárító sav, hosszú íz, szép sima, varratmentes szerkesztés. Közben kedves, szép, gyümölcsös, finom, csiszolt, elegáns. Nem nagyon kell magyarázni. Szárazban ő volt most a legszebben ragyogó darab. 7

 

Pascal Jolivet Sancerre 2015 Loire

Egyértelműen franciás volt ez is, és Sancerre is kikacsintott a pohárból több ponton is. Virágos, herbális, florális, gyönyörű illat. Ízre pedig száraz, cizellált, de az előző után sokkal több gyümölccsel, üdítőbb savakkal, több direktséggel, önmagát adja azonnal. Sancerre ma este is a bájról, a primer jegyekről, Pouilly Fumé a termőhelyről, diszkrét, kimért eleganciáról szólt. 6+

 

Robert Mondavi Fumé Blanc 2013 Napa

Bevallom, nem kóstoltam még Fumé Blanc-t soha. Pedig Amerikában ez olyan alapmű, mint nálunk a bikavér vörösben (kb). Alighanem nem is nekem találták ki ezt a műfajt. Nem szép ilyet mondani, tudom, de ezt igyák csak ott jó messze, nekem nem ilyen a sauvignon. Fás, vaníliás, és csak másodsorban zöldséges, fűszeres, fajtjelleges (egyáltalán nem szép ez az illat). Ízre még kiábrándítóbb: alkoholos, nehézkes, lusta és kesernyés. (Mindezt 8640 Ft-nak megfelelő összegért??? Inkább két Matuát kérek szépen ennyiből.) 5

 

Salomon Undhof Kögl DAC Erste Lage Kremstal

Annyira kilógott a sorból érettségével meg úgy alapvetően mindennel, hogy túl egyértelmű lett volna, hogy kakukktojás. Olajos magos, oxidált, érlelt, enyhén déli gyümölcsös (késői szüretes) hangvétel jellemzi. A savak markánsak, de ízben is a szekunder és tercier jegyek dominálnak, amik felülírják námileg a fajtát és a termőhelyet is. Egyáltalán nem volt könnyű rájönni, mi ez. Csekély szépség és szín mutatkozott benne (mondjuk ez elég osztrák rizlinges vonás, mondanám ezt megrögzött német riesling-fanként, ha rosszindulatú akarnék lenni). 5

 

Tamar Ridge Botrytis Riesling 2009

A négy édes bor négy külön világot képviselt, mégis (egy kivétellel) remekül megvillantották a desszertborok sokszínűségét. Erről a borról sose mondtam volna meg, hogy honnan való. Szellőzve mondjuk a kevés petrol árulkodó lehetett volna, de európai késői szüret vagy fiatalabb Sauternes is lehetett volna akár. Hűvös az illat, poros, botritiszes, narancshéjjal. Nagyon édes a korty, viszonylag kevés a sav, de még épphogy elcipeli a testet és az édességet. Meggyőző darab és a származását tekintve még izgalmasabb. 6

 

Oremus 6 puttonyos tokaji aszú 1999.

A sor messze legmélyebb, borostyános árnyalatú, barnásodó bora. Illatban dohány, szép botritisz és elég határozott tokaji stílusjegyek. Ízre határtalan savak (melyek a színnel együtt az évjáratot is elárulták végülis). Nagyon hosszú íz, komoly tartalom, hihetetlen sav-cukor akkordok. Ez csakis tokaji lehet egy nagy aszús évből.  Az édes sor legmélyebb, legkomyolabb tétele. 7

 

Inniskillin Icewine Vidal Gold Oak Aged 2013 Niagara

Nem kóstoltam még korábban kanadai jégbort. Elhittem volna erről a borról, hogy bármilyen késői szüret: az illat kevésbé a botritiszről, mint a friss, érett gyümölcsökről szól: déli gyümölcsök, barack, citrusok. Ízre nagyon édes, hosszú, kevés, de elégséges sav, elképesztően hosszú és ismét csordultig  telt gyümölcsös korty. Komplex, szép, felejthetetlen bor és azt kell hogy mondjam, az aszú után imádtam friss gyümölcseit, buja, fiatalos ízeit. 7+

 

Chateau Rieussec GCC 2005

A sor legdrágább bora. De Houston, baj van. Bajban vagyunk Sauternes-el. Mert keveset is tudunk róla, keveset tudunk a fogyasztásáról és mert elfogultak is vagyunk Tokajjal. Igaz elismerem, hogy a tasmán és a kanadai édes is tertogatott bőven meglepetéseket, kellemeseket. Ez a az ikonikus sauternes-iről a legkevésbé sem mondható el ezzel a borral. Meleg, fás, grillázsos, illós orrban. Ízre olyan, mintha egy az egyben eltűnt volna belőle minden sav (érzetre 0 g/l), gyakorlatilag fájdalmas minden egyes újabb korty, annyira gejl és émelyítő, akár valami szirupos orvosság. Tokajban is lehet kóstolni nagyon édes borokat, kevés savval, meg azt is tudom, hogy Sauternes nem a fergetegesen vibráló sav-cukor harmóniáról szólt soha, de azért ezt nem vártam volna egy nagyágyútól. Én tisztelem Sauternes-t, pláne annak tükrében, hogy ilyen típusú borokból képes megélni...a hat évvel idősebb Oremus egészen más minőséget képvisel. 5

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább