x

Ripka Gergely

Kaláka Pince Tállya 2015.•

Tokaji, ha száraz és édes egyszerre

Alkonyi László írásos hagyatéka elévülhetetlen, sok örökrévényű igazságot hagyva ránk. De az írott szó elapadt pár évvel ezelőtt. Fájó, de valahol talán lehet, hogy így van jól: ez az ember ugyanis megírt nekünk mindent, amit tudott vagy tudni vélt. Innentől pedig az utókorra van bízva, hogy ha ma (felkészületlenségünk vagy rövidtávú piaci érdekeink, esendőségünk miatt) nem is, de később képes legyen értelmezni nem csak a Szabadság Bora szintű tájleíró alapműveket, de olyan sokkal markánsabb, megosztó és elsőre talán radikálisnak ható munkákat, mint a HetedHétHatár dűlőklasszifikációs térkép. Nem titok, hogy a TokajKalauz írásakor a szikra Alkonyi László Iránytűje volt, mégis egészen biztos vagyok abban, hogy a felsoroltak közül a klasszifikációs dűlőtérkép a legfontosabb és leginkább formabontó ügy, melyért Alkonyi László valaha is szót emelt. Néhányunk szívében még talán él a remény, hogy mindennek alapjaként egyszer fog tudni működni egy masszív tokaji dűlőbesorolás, ahogy működik és megalapoz mindent Burgundiában, Bordóban, Champagne-ban, de német borvidékeken is.

Többször szóba került, hogy a borkészítés terén is igen radikális felfogás mentén munkálkodik Alkonyi László. Bár kezdetek óta készült habzóbora is (2014/2015), a 2013-as évjárat kijelölte az alappilléreket: ebben Tokaj-édes, Tállya-félédes, dűlős Tökösmál-(fél)száraz. Ár és cukor fordított arány szerint, legalábbis ez a papírforma. Egyelőre aszú és igazából hagyományos értelembe vett édes bor sincs a szortimentben. S érdekes módon talán ez az a pontja az Alkonyi-filozófiának, tokaji vízióknak, mellyel a legkevésbé tudok/lehet azonosulni. Alkonyi mindig a botritiszmentes terroirborokat helyezte előtérbe a borvidéki palettán. Nyilván épp a dűlőklasszifikáció építőköveiként tekintve a száraz borra. Egyik legradikálisabb gondolata, víziója volt, hogy nem az aszú mellékterméke a szárazbor, hanem fordítva...!

Kemény kijelentés. Pláne egy olyan borvidéken, melyet a történelem folyamán az édesborok tettek naggyá. De minden szakinak joga van olyan rendszerben/univerzumban gondolkodni, amit életképesnek gondol. És Alkonyi László generációkon, korokon átívelő, nagyon stabil rendszerbe ágyazva képzelte el Tokajt és borkultúráját mindig. Aki hallotta már őt beszélni, bizonyára tudja miről beszélek.
Na de vissza a borokhoz! Hogy is néz ki mindez a gyakorlatban a Kaláka borokban? - Optimális fenológiai érettség, színlével, réteges szüret, tiszta stílus, hordómentes termőhelyi jegyek jellemzőek kristálytiszta boraira. Debütálásukkor végigkóstoltam a teljes 2015-ös sort. Vissza lehet keresni (link nincs). Most újrakóstoltam, mert kíváncsi voltam az egyik legszebb gyöngyszemre, hogyan fejlődik.

Klasszik fehérboros pohár javasolt. Az illat nagyon egyedi, semmihez sem hasonlítható. Almatermésű gyümölcsök jutnak eszembe: a fehér tónusú jonathán és körte mellett a sárgás birs is jelen van. Kompótos jegyek, egész halvány késői szüretes hangulattal, de a furmint eléggé különc oldala mutatkozik be ebben a borban. Néha fiatalosnak, néha érettnek érzem, talán lassan azért inkább utóbbi. Ízben elképesztő savakkal találkozunk. Nagyon erősnek érzem ezeket a savakat, de valamiért mégsem billen át ez karcosságba, citromba vagy durva szárításba (éretlen jegyekbe pláne nem), ez vsz. a rétegelt szüretnek is közsönhető, melynek értelmében újabb és újabb szüretek mustjai kerülnek egymásra, melyek mindegyikénél kényesen ügyeltek a fenolokra, érettségre. Gyümölcsözön, rendkívül gazdag és komplex szerkezettel, újabb és újabb rétegekkel. Ízben is az érett alma és körte ugrik be leginkább. A cukortartalom kifejezett, de ezekkel savakkal gyakorlatilag mégis száraznak hat a bor lecsengése. Lédús, hosszú, a cukor miatt nem annyira feszes, de ilyen savakkal határtalanul lendületes bor. Teljesen tisztán hagyja a szájat, tele van gyümölcsökkel, és ilyet a furmint bizony maradékcukor nélkül nagyon ritkán tud. Teljesen kimozdul a tokaji mátrixból, amolyan Alkonyis módon. Ez a bor önálló stílus, és mint ilyen összhangban van készítőjének minden korábbi gondolatiságával is. Eredeti élményt ad ez a bor. 7

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább