x

Ripka Gergely

Kaláka Pince Tállya 2015.•

Tokaji, ha száraz és édes egyszerre

Alkonyi László írásos hagyatéka elévülhetetlen, sok örökrévényű igazságot hagyva ránk. De az írott szó elapadt pár évvel ezelőtt. Fájó, de valahol talán lehet, hogy így van jól: ez az ember ugyanis megírt nekünk mindent, amit tudott vagy tudni vélt. Innentől pedig az utókorra van bízva, hogy ha ma (felkészületlenségünk vagy rövidtávú piaci érdekeink, esendőségünk miatt) nem is, de később képes legyen értelmezni nem csak a Szabadság Bora szintű tájleíró alapműveket, de olyan sokkal markánsabb, megosztó és elsőre talán radikálisnak ható munkákat, mint a HetedHétHatár dűlőklasszifikációs térkép. Nem titok, hogy a TokajKalauz írásakor a szikra Alkonyi László Iránytűje volt, mégis egészen biztos vagyok abban, hogy a felsoroltak közül a klasszifikációs dűlőtérkép a legfontosabb és leginkább formabontó ügy, melyért Alkonyi László valaha is szót emelt. Néhányunk szívében még talán él a remény, hogy mindennek alapjaként egyszer fog tudni működni egy masszív tokaji dűlőbesorolás, ahogy működik és megalapoz mindent Burgundiában, Bordóban, Champagne-ban, de német borvidékeken is.

Többször szóba került, hogy a borkészítés terén is igen radikális felfogás mentén munkálkodik Alkonyi László. Bár kezdetek óta készült habzóbora is (2014/2015), a 2013-as évjárat kijelölte az alappilléreket: ebben Tokaj-édes, Tállya-félédes, dűlős Tökösmál-(fél)száraz. Ár és cukor fordított arány szerint, legalábbis ez a papírforma. Egyelőre aszú és igazából hagyományos értelembe vett édes bor sincs a szortimentben. S érdekes módon talán ez az a pontja az Alkonyi-filozófiának, tokaji vízióknak, mellyel a legkevésbé tudok/lehet azonosulni. Alkonyi mindig a botritiszmentes terroirborokat helyezte előtérbe a borvidéki palettán. Nyilván épp a dűlőklasszifikáció építőköveiként tekintve a száraz borra. Egyik legradikálisabb gondolata, víziója volt, hogy nem az aszú mellékterméke a szárazbor, hanem fordítva...!

Kemény kijelentés. Pláne egy olyan borvidéken, melyet a történelem folyamán az édesborok tettek naggyá. De minden szakinak joga van olyan rendszerben/univerzumban gondolkodni, amit életképesnek gondol. És Alkonyi László generációkon, korokon átívelő, nagyon stabil rendszerbe ágyazva képzelte el Tokajt és borkultúráját mindig. Aki hallotta már őt beszélni, bizonyára tudja miről beszélek.
Na de vissza a borokhoz! Hogy is néz ki mindez a gyakorlatban a Kaláka borokban? - Optimális fenológiai érettség, színlével, réteges szüret, tiszta stílus, hordómentes termőhelyi jegyek jellemzőek kristálytiszta boraira. Debütálásukkor végigkóstoltam a teljes 2015-ös sort. Vissza lehet keresni (link nincs). Most újrakóstoltam, mert kíváncsi voltam az egyik legszebb gyöngyszemre, hogyan fejlődik.

Klasszik fehérboros pohár javasolt. Az illat nagyon egyedi, semmihez sem hasonlítható. Almatermésű gyümölcsök jutnak eszembe: a fehér tónusú jonathán és körte mellett a sárgás birs is jelen van. Kompótos jegyek, egész halvány késői szüretes hangulattal, de a furmint eléggé különc oldala mutatkozik be ebben a borban. Néha fiatalosnak, néha érettnek érzem, talán lassan azért inkább utóbbi. Ízben elképesztő savakkal találkozunk. Nagyon erősnek érzem ezeket a savakat, de valamiért mégsem billen át ez karcosságba, citromba vagy durva szárításba (éretlen jegyekbe pláne nem), ez vsz. a rétegelt szüretnek is közsönhető, melynek értelmében újabb és újabb szüretek mustjai kerülnek egymásra, melyek mindegyikénél kényesen ügyeltek a fenolokra, érettségre. Gyümölcsözön, rendkívül gazdag és komplex szerkezettel, újabb és újabb rétegekkel. Ízben is az érett alma és körte ugrik be leginkább. A cukortartalom kifejezett, de ezekkel savakkal gyakorlatilag mégis száraznak hat a bor lecsengése. Lédús, hosszú, a cukor miatt nem annyira feszes, de ilyen savakkal határtalanul lendületes bor. Teljesen tisztán hagyja a szájat, tele van gyümölcsökkel, és ilyet a furmint bizony maradékcukor nélkül nagyon ritkán tud. Teljesen kimozdul a tokaji mátrixból, amolyan Alkonyis módon. Ez a bor önálló stílus, és mint ilyen összhangban van készítőjének minden korábbi gondolatiságával is. Eredeti élményt ad ez a bor. 7

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább