x

Ripka Gergely

Kaláka Pince Tállya 2015.•

Tokaji, ha száraz és édes egyszerre

Alkonyi László írásos hagyatéka elévülhetetlen, sok örökrévényű igazságot hagyva ránk. De az írott szó elapadt pár évvel ezelőtt. Fájó, de valahol talán lehet, hogy így van jól: ez az ember ugyanis megírt nekünk mindent, amit tudott vagy tudni vélt. Innentől pedig az utókorra van bízva, hogy ha ma (felkészületlenségünk vagy rövidtávú piaci érdekeink, esendőségünk miatt) nem is, de később képes legyen értelmezni nem csak a Szabadság Bora szintű tájleíró alapműveket, de olyan sokkal markánsabb, megosztó és elsőre talán radikálisnak ható munkákat, mint a HetedHétHatár dűlőklasszifikációs térkép. Nem titok, hogy a TokajKalauz írásakor a szikra Alkonyi László Iránytűje volt, mégis egészen biztos vagyok abban, hogy a felsoroltak közül a klasszifikációs dűlőtérkép a legfontosabb és leginkább formabontó ügy, melyért Alkonyi László valaha is szót emelt. Néhányunk szívében még talán él a remény, hogy mindennek alapjaként egyszer fog tudni működni egy masszív tokaji dűlőbesorolás, ahogy működik és megalapoz mindent Burgundiában, Bordóban, Champagne-ban, de német borvidékeken is.

Többször szóba került, hogy a borkészítés terén is igen radikális felfogás mentén munkálkodik Alkonyi László. Bár kezdetek óta készült habzóbora is (2014/2015), a 2013-as évjárat kijelölte az alappilléreket: ebben Tokaj-édes, Tállya-félédes, dűlős Tökösmál-(fél)száraz. Ár és cukor fordított arány szerint, legalábbis ez a papírforma. Egyelőre aszú és igazából hagyományos értelembe vett édes bor sincs a szortimentben. S érdekes módon talán ez az a pontja az Alkonyi-filozófiának, tokaji vízióknak, mellyel a legkevésbé tudok/lehet azonosulni. Alkonyi mindig a botritiszmentes terroirborokat helyezte előtérbe a borvidéki palettán. Nyilván épp a dűlőklasszifikáció építőköveiként tekintve a száraz borra. Egyik legradikálisabb gondolata, víziója volt, hogy nem az aszú mellékterméke a szárazbor, hanem fordítva...!

Kemény kijelentés. Pláne egy olyan borvidéken, melyet a történelem folyamán az édesborok tettek naggyá. De minden szakinak joga van olyan rendszerben/univerzumban gondolkodni, amit életképesnek gondol. És Alkonyi László generációkon, korokon átívelő, nagyon stabil rendszerbe ágyazva képzelte el Tokajt és borkultúráját mindig. Aki hallotta már őt beszélni, bizonyára tudja miről beszélek.
Na de vissza a borokhoz! Hogy is néz ki mindez a gyakorlatban a Kaláka borokban? - Optimális fenológiai érettség, színlével, réteges szüret, tiszta stílus, hordómentes termőhelyi jegyek jellemzőek kristálytiszta boraira. Debütálásukkor végigkóstoltam a teljes 2015-ös sort. Vissza lehet keresni (link nincs). Most újrakóstoltam, mert kíváncsi voltam az egyik legszebb gyöngyszemre, hogyan fejlődik.

Klasszik fehérboros pohár javasolt. Az illat nagyon egyedi, semmihez sem hasonlítható. Almatermésű gyümölcsök jutnak eszembe: a fehér tónusú jonathán és körte mellett a sárgás birs is jelen van. Kompótos jegyek, egész halvány késői szüretes hangulattal, de a furmint eléggé különc oldala mutatkozik be ebben a borban. Néha fiatalosnak, néha érettnek érzem, talán lassan azért inkább utóbbi. Ízben elképesztő savakkal találkozunk. Nagyon erősnek érzem ezeket a savakat, de valamiért mégsem billen át ez karcosságba, citromba vagy durva szárításba (éretlen jegyekbe pláne nem), ez vsz. a rétegelt szüretnek is közsönhető, melynek értelmében újabb és újabb szüretek mustjai kerülnek egymásra, melyek mindegyikénél kényesen ügyeltek a fenolokra, érettségre. Gyümölcsözön, rendkívül gazdag és komplex szerkezettel, újabb és újabb rétegekkel. Ízben is az érett alma és körte ugrik be leginkább. A cukortartalom kifejezett, de ezekkel savakkal gyakorlatilag mégis száraznak hat a bor lecsengése. Lédús, hosszú, a cukor miatt nem annyira feszes, de ilyen savakkal határtalanul lendületes bor. Teljesen tisztán hagyja a szájat, tele van gyümölcsökkel, és ilyet a furmint bizony maradékcukor nélkül nagyon ritkán tud. Teljesen kimozdul a tokaji mátrixból, amolyan Alkonyis módon. Ez a bor önálló stílus, és mint ilyen összhangban van készítőjének minden korábbi gondolatiságával is. Eredeti élményt ad ez a bor. 7

X

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgőt innék egész nyáron

Herczeg Ági MasterTasting/7

Herczeg Ágnes javában vizsgázik eközben Londonban. Ezzel a poszttal is szeretnék neki nagyon sok sikert és szerencsét kívánni a nagy megmérettetésen! Óriási felkészülési munka előzi meg az ilyesfajta vizsgát. Nyugodt és eltökélt volt, mikor legutóbb együtt kóstoltunk. Amolyan laza ünneplés gyanánt pezsgőkkel koccintottunk az utolsó közös kóstolás alkalmából. Mindenféle stílusba belekortyoltunk: prosecco a maga fiatalos lazaságával, könnyű gyümölcsösségével, Cava a maga sajátos érleltéségével, Lambrusco a megszokhatatlan édességével (nem is tudtam igazán írni róla), néhány kuriózum és természetesen az örök csúcsok-csúcsa: Champagne, a finom kis részletekkel. Mindig mondom, hogy pezsgőt én bármilyen év- és napszakban képes lennék inni, de nyáron aztán végképp szezonja van: frissítő bubik, esküvők, kertipartik, jókedv...ezek szinte elképzelhetetlenek jó pezsgő nélkül!

Tovább
Szilvolgy

Ripka Gergely

Tovább