x

Ripka Gergely

A Vad fehér

Cseri Pince Sauvignon blanc 2015

Itt a tavasz a nyakunkon, közeleg a spárgaszezon, előkerül a fűnyíró, takarítjuk a teraszt: csupa sauvignon-csalogató program. Ehhez ajánlunk ma tehát egy ideális hazai kísérőt. Merthogy a fajtáról sokmindent unalomig ismételünk (bodza, vágott fű, csalán, Loire, Új-Zéland, csavarzár, reduktív stb), de az ritkán kerül szóba, hogy mennyire jól érzi magát Magyarországon is. Egyáltalán nem nehéz itthon jó(árú) sauvignonba botlani, persze ne a forró déli végeken keressük, de Mátrában, Etyeken, a Balaton partján, s Pannonhalmán is gyakorta meg tud lepni ez a Loire-völgyében elterjedt francia fehér szőlőfajta. Legyünk persze büszkék a saját fajtáinkra, de a világfajtákban pont az a jó, hogy olyanok, akár egy távcső: rajtuk keresztül a világ távoli borvidékeit is megcsodálhatjuk a poharunkban, és magunkat is el tudjuk benne helyezni. A sauvignon és a rajnai különösen is szórakoztató fajták számomra ebből a szempontból.

Erről a viszonylag fiatal pannonhalmi pincéről ezidáig nem sokat tudtam, mielőtt a kereskedő nem ajánlotta figyalmembe. A borász elvileg magánszorgalomból szegődött a borvidék (mostanáig szinte) monopol nagyborászatához, az Apátsághoz, hogy ott kitanulja a borkészítés csínját-bínját. Valahogy így indult a családi pince sztorija, de ha valamit pontatlanul közöltem, akkor vessenek rám követ.

Tiszta illatában bodza, herbális jegyek, zöldfűszerek, kapor, zsálya, fehér bors. Ízre friss, vegetális és egyszerre nagyon déli gyümölcsös: citrusok, főként grapefruit, ami nálam mindig a jó, érett alapanyagból készült sauvignon kötelező jegye. Vidám savak cikáznak mindenfelé, de mintha akadna benne édesség is, ami lelágyítja az amúgy virgonc korty végét. Nekem ez az édes íz most itt kevésbé passzol a képbe, és nem azért mert kedvelem a szárító savakat (igaz a maradékcukrot is), hanem mert ehhez a fajtához egyszerűen nem illik a cukor. Tompít és nem hagy kellő kifutást a fajtajelleges savaknak, melyek egy ilyen meleg évben is milyen szépek tudnak élni a megfelelő borvidéken, a megfelelő fajtával. Erős 5

 

A bort a veszprémi Borzsongóban szereztem be (ahol szinte a teljes szortiment elérhető a pincétől). Köszönet az ajánlásért Sebe Istvánnak!

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább