x

Ripka Gergely

A Vad fehér

Cseri Pince Sauvignon blanc 2015

Itt a tavasz a nyakunkon, közeleg a spárgaszezon, előkerül a fűnyíró, takarítjuk a teraszt: csupa sauvignon-csalogató program. Ehhez ajánlunk ma tehát egy ideális hazai kísérőt. Merthogy a fajtáról sokmindent unalomig ismételünk (bodza, vágott fű, csalán, Loire, Új-Zéland, csavarzár, reduktív stb), de az ritkán kerül szóba, hogy mennyire jól érzi magát Magyarországon is. Egyáltalán nem nehéz itthon jó(árú) sauvignonba botlani, persze ne a forró déli végeken keressük, de Mátrában, Etyeken, a Balaton partján, s Pannonhalmán is gyakorta meg tud lepni ez a Loire-völgyében elterjedt francia fehér szőlőfajta. Legyünk persze büszkék a saját fajtáinkra, de a világfajtákban pont az a jó, hogy olyanok, akár egy távcső: rajtuk keresztül a világ távoli borvidékeit is megcsodálhatjuk a poharunkban, és magunkat is el tudjuk benne helyezni. A sauvignon és a rajnai különösen is szórakoztató fajták számomra ebből a szempontból.

Erről a viszonylag fiatal pannonhalmi pincéről ezidáig nem sokat tudtam, mielőtt a kereskedő nem ajánlotta figyalmembe. A borász elvileg magánszorgalomból szegődött a borvidék (mostanáig szinte) monopol nagyborászatához, az Apátsághoz, hogy ott kitanulja a borkészítés csínját-bínját. Valahogy így indult a családi pince sztorija, de ha valamit pontatlanul közöltem, akkor vessenek rám követ.

Tiszta illatában bodza, herbális jegyek, zöldfűszerek, kapor, zsálya, fehér bors. Ízre friss, vegetális és egyszerre nagyon déli gyümölcsös: citrusok, főként grapefruit, ami nálam mindig a jó, érett alapanyagból készült sauvignon kötelező jegye. Vidám savak cikáznak mindenfelé, de mintha akadna benne édesség is, ami lelágyítja az amúgy virgonc korty végét. Nekem ez az édes íz most itt kevésbé passzol a képbe, és nem azért mert kedvelem a szárító savakat (igaz a maradékcukrot is), hanem mert ehhez a fajtához egyszerűen nem illik a cukor. Tompít és nem hagy kellő kifutást a fajtajelleges savaknak, melyek egy ilyen meleg évben is milyen szépek tudnak élni a megfelelő borvidéken, a megfelelő fajtával. Erős 5

 

A bort a veszprémi Borzsongóban szereztem be (ahol szinte a teljes szortiment elérhető a pincétől). Köszönet az ajánlásért Sebe Istvánnak!

X

Ripka Gergely

•Szepsy aszúk: 2oo7/2oo8/2oo9

A legenda nyomában

Szepsy István a 90-es években elkezdte átírni Hegyalja történelmét. Kétségkívül a legnagyobb hatású vátesze a borvidéknek, aki sokat tett, még többeket inspirált és a mai napog formálja a borvidék képét. Munkássága halhatatlan ikonná teszik, de ma is szüntelen dolgozik, finomít az általa kijárt képleteken. Száraz borban is maradandót alkotott, de alighanem az aszúboraiban elért mélység, tisztaság és komplexitás az, amivel az első forradalmait indította a tokaji borminőség zászlaja alatt. Az aszúkirály, aki talán először ért el zajos sikereket hazánkon kívül is szigorú szabályok szerint készített édes boraival. Elindulunk ennek a legandának a nyomában, merthogy én is kóstoltam számos régi és újabb Szepsy aszút, de abban egészen biztos vagyok, hogy mindig a borvidékben rejlő értékekek legmélyére nyerhettem bepillantást általuk egy-egy pillanatra.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább