x

Ripka Gergely

Tesco Finest Selection

Mikor a hiper a biztos élményre megy

Már rég nem bízza a véletlenre a Tesco sem, hogy milyen borválasztékkal kötik össze az emberek fejben az áruházláncot. Valahol mindenképp a borkultúra egyik fejlődési mutatója, hogy az ilyen tömegfogyasztást kiszolgáló kereskedelmi egységek is hangsúlyt fektetnek a borválaszték nívójának kijelölésére. Merthogy kis túlzással árulhatnának konkrétan hulladékot is, úgyis megveszik, ha piacosan van tálalva (ahogy teszik ezt elég sokan a kisebb láncok közül). Nyilván a saját márka építése nekik a legjövedelmezőbb modell hosszú távon és úgy tűnik, ebben tényleg nem ismernek tréfát. Ha igaz, akkor évek óta Master of Wine-ok segítenek kiválasztani a Finest Selection borokat a világ különféle borvidékein és a Tesco biztosra megy: egyértelműen az jött le a borokból, hogy arra a sikerélményre utaznak, hogy Rioja, Sancerre és Marlborough azonnal felismerhető hangulatát élje meg az egység sugarú fogyasztó, ha ezeket a borokat otthon kibonja Barátok közt szünetében. Mindezt nagyon korrekt alapminőségben:

Gavi 2015

Citrusos, üde, kellemes intenzitású gyümölcsillat. Van benne valami rajnais érzés, és nem csak orrban, de a savak textúrájában is. Ropogós, könnyed és szuperül itatja magát primer gyümölcseivel. Boldog lennék ezzel a borral bármelyik házibuliban. 5

 

Chablis 2014

Fás, pörkölt mogyorós, elegáns érlelést megélt bor illata. Ízre élénk, virgonc savú, de Chablis-tól mi más is várhatnánk, szép iskolázása itt is érezhető, de szerencséjére nem esik túlzásba a hordó. Mindenben van benne elég, a felismerhetőséget is kipipálhatjuk. Szóval nagyon korrekt darab. 5+

 

Willam Fevre Chablis 2013

Nem Tescos színekben indul, hisz ez a Bortársaság régóta bevált alap Chablis-ja, méghozzá egy remek kiadásban. Most kicsit szerényebb volt, mint máskor, egészen zavarbejtő a Tescos mellett. Sokkal visszafogottabb illattal bír, mint a Tescos. Kicsit bágyadt, kicsit leveszöldséges. Ízre is visszafogottabb, de simább, egységesebb képet mutat, az érlelés nem tolakszik előtérbe. Amolyan tisztelettudó, darab, mely bármilyen társaságban tud viselkedni, nem nagyzol, nem lódít, autentikusabb darabja ennek a világnak. Szerkezetben is mélyebb, rétegzettebb, intelligensebb Chablis. 6

 

Sancerre 2014

Nagyon intenzív, orrbamászó illat, s volt aki szerint nem is tiszta, némileg fülledt. Igazából kis túlzással annyi csalán, vágott fű és bodza tobzódik benne, hogy az elnyomná még a legdurvább egeres vagy dohos jelleget is (persze ilyesmiről szó sincs).  Mi tagadás, tény hogy elég fésületlen ez így együtt; lehetne egy fokkal disztingváltabb is. Ízre aztán meglehetősen csalódás (pedig korábbi években szerettem). Amellett, hogy nagyon rövid a bor, a savakkal nem tudtam kibékülni, olyan, akár egy félresikerült limonádé: savanykás, citromos véggel. Szinte nem is igazán borszerű élmény ez most... 4

 

Pouilly Fumé 2014

Szépen megvillant Sancerre és PF közötti különbség: szokás mondani, hogy előbbi a primer jegyekről, utóbbi a terroirról szokott szólni. Hát lássuk, hogy is van ez a Tesco szerint.
Sokkal szofisztikáltabb illat. Jön belőle a sauvignonos fűszer, de akad mellette trópusi gyümölcs. Ízben is kifejezőbb, felismerhető benne a termőhely és hosszabb, komplexebb ízeket mutat a fajtából és Loire-ból is. Hogynemondjam ásványos. Tetszett. 5+

 

Marlborough 2015

Egyre kevésbé tudom leplezni, hogy maximálisan meg vagyok győzve Új-Zéland nagyszerűségéről. Kár lenne az elragadtatás csapdájába esnem, de igazából soha nem csalódok, sőt többnyire meg vagyok győzve teljesen. Ez a sauvignonoknál különösen is igaz: akármilyen céllal, akárkinek meg lehet próbálkozni ezekkel a borokkal, különösen így tavasszal. Minden Marlborough-ban van paprika, de mellette akad sok finom, friss gyümölcs is, szemben a két loire-val. Ízben hasonlóan kerek és teljes a kép: sok trópusi gyümölcs, cizellált savak, melyek nem esnek citromos túlzásba sem. Arányos, jóleső, vidám és nagyon tiszta ízek mindenhol. Jöhet is a következő pohár belőle! Bestbuy kategória. 6

 

Marlborough Pinot Noir 2013

Édes fűszeres, meglepően intenzív illat, tán az egyedüli bor, mely nem fajtajelleges. Ízre hasonlóan meleg fűszerek simogatják az embert. Arányos, közepes test, kerek, profin elkészített bor ez is, mely azzal együtt, hogy tipikus pinot-s pinot, de ezt is jólesően innám bármikor. 5+

 

Chataneuf du Pape 2013

Fűszeres, aszalt szilvás, avaros, bőrös illat, némi direkttermős virágossággal, ibolyával. Vastag, húsos, komplex, érett íz, picit talán mondhatjuk rá, hogy megállt a fejlődésben és lassan elindul a lejtőn, nem igazán tartja az árát, de ezzel együtt is szerettem. 5+

 

Rioja 2011

Remekül hozza az elvárt jegyeket: bőr, animalitás, de akad szép gyümölcs is. Ízre érett, telt, komoly tartalommal bír. Hosszú íz, szép tanninok. Tipikusan az a vörösbor, ami nagy vörösek közt vakon is okozhatna komoly meglepetést. 6

 

Barolo 2012

Sokat szellőzött dekantálóban. Durván szárít. Töredékes jegyzeteimből most rá emlékszem a legkevésbé, a fenti jegyzet is mind emlékezetből született, mely tényleg azt a tényt látszik alátámasztani, hogy a Tesco tudja mit kell választani, ha felismerhető stílusokkal kell a vevőket megfogni...márpedig ez bizonyára cél a Tesco Finest esetében.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább