x

Ripka Gergely

Bordói fajták a nagyvilágból

Herczeg Ági MasterTasing//3

Múlt héten a cabernet franc-ok kapcsán sok őszinte vélekedést közze étettem itt a blogon arról, mit is gondolok a bordói fajtákról magyar kontextusban nézve. Itt is van a nemzetközi merítés, mely kicsit még teljesebbé teszi/tette számomra a bordóblend-univerzumot. Elmeséltem az előző posztban is, mennyire érdekes paradoxon, hogy idehaza pont a franc lett siker, miközben a nagyvilág átsiklik a fajta fölött. Pedig megvolt a CabSauv-renszánsz, ahogy a merlot-t is helyén kezeli a borvilág. De tudjuk, nem csak három fajtát találunk a világ első számú vörösboros borvidékén. - Közben Chile a Carenere-vel, míg Argentína a Malbec-kel csapott le a maradékra, szinte nemzeti italt és ami még fontosabb: önálló, egyedi stílust megalapozva (mindkettő példaértékű sikersztori számunkra is, ha már választottunk magunknak mi is egy csillagot). A mai posztban tizenkét vakon kóstolt boron keresztül ismerkedtem a fajták önálló sajátságaival és házasításaikkal. Stílusok, termőhelyek:

Chateau Pontet Canet Pauillac 2013

Bordó, bal partjára vakon is ráismerni benne. Fiatalos buké. Finoman fűszeres, piros bogyós gyümis illat, szederrel, szilvával. Bőrös íz, teltség, merlot-s gyümölcsök, finom sav, szép arányok. Mégis eléggé egyszerű, egyoldalú, unalmas íz, mely cseppet sem elegáns kesernyével és savval zárul. Bio tétel, elrugaszkodott árért. 5

 

Lapostolle Cuvée Alexandre Carmenere Apalta Valley 2012

Éretlen, vegetális, zöld, csupa parika, pirozin (Chile). Meleg fűszerek, dohány.

Nehézkes, fickós savak, fűszerek, majd a végén erőszakos tannin. Egyszerre nyers és nagyon húsos, dús is a textúra. Csupa ellentmondás, melyet elég nehéz szeretni. 5

 

Chateau de Landiras Graves 2014

Füstös, fás, kávés, termőhelyi, érett illat.

Nem tiszta az íz, mintha tárolóedénygondokkal küzdene a bor a korty első felében. Ezt követően erőteljes savak érkeznek, sok gyümölccsel, simasággal, mégis szárító ízzel. 5

 

Les Griffons de Pichon Baron 2012

Sok piros bogyós gyümölcs. Klasszik, bordói vonal. Amolyan origo a soron belül.

Fekete tónus, markáns tannin. Szép, elegáns, minden aránya remek, jó tannin. Noha a végén picit üres, rövid, egyszerű. 5+

 

Kaiken Ultra Cabernet sauvignon Mendoza 2014

Újvilágra tippeltem először, de érezhetően ott lappang benne a bordói isnpiráció is. Bőr, bors, fűszer, nagyon nemes illat, mégsem tipikus bordói vonal.

Nagyon komplex, kifinomult. Finom, édes fűszeres korty, mely hosszú, szilvás, gyümölcsös, remek tanninokkal keretezve. Ismét az újvilág tarol. A sor legolcsóbb bora. 7

 

Chateau Haut-Monplaisir Cahors 2014

Hamarabb mondtam volna újviláginak vaníliás fás, hordós illata alapján. Pedig mindössze 10 %-a volt hordóban, a többi rész betonban pihent a palackozásig. Szellőzve aztán kimondottan büdire vált, animálisnál is penetránsabb felhangokkal. Ízben bordói fűszerek, bors, paprika. Erősen tapadó tannin. Nagyon keményen beszárít a korty vége. 5

 

Montes Alpha Carmenere Colchagua Valley 2014

Újvilági Cabernet-nek tippeltem. Ennél intenzívebb dohány és szivar illat aligha képzelhető el borban. Mellette csoki, szép fűszerek.

Ízben is étcsokis, nagyon szárít a tannin és sok a fa ismét. Nehézkes. Darabos. Komoly, nagy bor, melyet érezhetően professzionális tudatosságal készítettek, de eleganciában lenne mit finomítani, s ez a sor mindkét chilei borára igaz. 6  

 

Chateau de Fonbel St. Emillion 2010.

Bordó, jobb part, amit vakon is kiad ez a tétel. Erre nyilván rásegít egy klasszis évjárat is. Nagyon elegáns érlelés. Puhaság. Érett gyümölcsök, pirosak, finomak, kedvesek, sok. Parfüm.

Nagyon komoly szerkezet, vastag, húsos gyümölcsök, hosszú íz, gazdagság, luxus és pompa egy vörösborban. Enyhén szárító vég. ÉRNI FOG MÉG! 6+/7

 

Chateau de Fonbel St. Emillion 2011

Inkább óvilági benyomást kelt és Bordó jobb partja itt is felismerhető volt vakon. Rendhagyó fűszerezésű, füstös likőrös illat. Aszalt szilva, izgalmas.

Testes, vastag, hosszú, szárít. Fekete tónus, sok fűszer ízben. Picit üres és picit éretlennek hat. Messze nem adnék érte annyi pénzt, mint a 2010-esért, kategóriák választják el őket egymástól (pedig egy árban vannak). 5+/6

 

Chateau Beau-Séjour Bécot St. Emillion 2012

Ezt viszont simán újviláginak mondtam. Rengeteg fa, tölgy, pörkölési jegyek. Kissé túlzó hordóhasználat: kókusz, rumpuncs.

Édes korty, oaky-style. Nehézkes, lusta, plump vörösbor. Rombolva szárít, miközben még édes is. 5+

 

Kaiken Ultra Malbec Mandoza 2015

Egyértelműen és világosan újvilág. Friss gyümölcsök, fiatalos illat. Primőr. Cassis, eukaliptusz, teljesen más vonások, mint a sor többi tagjánál, de imádnivalóak kirobbanó, primer gyümölcsei.

Mintha a korty eleje itt sem lenne tiszta egészen (de más nem érezte így). Aztán édes íz, cassisos, dzsúzosan fekete ribizlis, dzsemes, lekváros. Kár a zavaró mellékízért. 5+

 

La Richie Reserve Cabernet sauvignon Stellenbosch 2013

Illatban óvilági, ízben kicsit újvilági, megtanultam az előző két kóstolón a leckét: „ez biztosan Dél-Afrika lesz”, és be is jött. Cabernet-s fűszerek, bors, paprika.

Édeskés tónus, sok, de minőségi hordó, szárító vég, mégis vastag, telt, elegáns, arányos, drága cucc, amit az ember örömmel fogyaszt. 6600-ért szuper vétel. 7

 

TANULSÁGOK:

- Bordóból csakis jó évjáratot! Ki lehet fogni ilyesmit nagyon korrekt árban is. Nem mind arany, ami fénylik!

- Chile azoknak a borkedvelőknek ajánlott, akik bírják, ha egy bor minden téren intenzív.

- Argentína ennél sokkal szofisztikáltabb, mondom ezt az alapján, hogy két olyan borászattól kóstoltunk borokat vakon, melyek bár külön országból, de valójában egy akolból kerültek a pohárba.

- Az újvilág remekül vette át ezeket a fajtákat és szépen a saját képükre formálták benne boraikat. Bordó elmélyültebb kóstolást igényel, de a kevesebb néha bizony több... Ha megtehetjük, vegyük a fáradságot, hogy felfedezzük a bal és jobb part mintázatait Bordóban.

- Dél-Afrika megint le tudott nyűgözni: bátran kalandozzunk Stellenboschban és másutt is! Ezekben a borokban megvan minden, amit az újvilágban szeretek, mégis mindez óvilági mértékletesség, megfontoltság mellett.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább