Az utolsó csikorgó hideg esték egyikén még szerettem volna magamat meglepni (negyed)vakon két vörössel. Május 19-én jártam a Csányi Pincészetnél, mely a közismert milliárdos cégbirodalmában a legkisebb csiszolódó kövecske (a Pick, Mizo és sok minden egyéb mellett). Mégis sokat elárul a hazai borhelyzetről, hogy villányi, sőt hazai viszonylatban is úgy emlegetjük, mint a legnagyobbak egyikét, mely hiperek bordömpingjét szolgálja ki...azaz nem kézműves, nem bio, nem menőség. Fontos azonban megjegyezni, hogy a borászat elkezdett haladni a korral. Borral való ismerkedésem első éveiben a Teleki borok közt valóban rendegeteg fejfájós darab ment át rajtam is, de immár Romsics László irányítja a bárkát, nagyon meggyőző technológiai háttérrel, és a borászat tényleg mindenféle piaci igényhez igyekszik megfelelő bort készíteni. Ebből adódóan a termékpaletta olyan szerteágazó, hogy kiigazodni sem könnyű rajta, de ha valahol, akkor egy ilyen beállítottságú pincénél el lehet nézni ezt. - Kell bor a hiperek minden polcára, kell a gasztronómiába, csúcsgasztronómiába, vinotékákba egyaránt.

A pince csúcskategóriájából két nagyon hasonló címkéjű bort emeltem le a boros polcomról. Nem emlékeztem a borok összetételére (de rémlett, hogy bordói fajták jöhetnek szóba), így töltöttem ki őket parallel, egyforma pohárba, egy egészen kicsit próbára téve magam vakon:

Chateau Teleki Villányi Franc 2012

Nagyon jó azt látni, hogy ez a nagyborászat is részt vesz a családi pincék által kezdeményezett Villányi Franc-mozgalomban. Hogy meddig juthat egy kevésbé felkapott világfajtából kiinduló kezdeményezés egy kis magyar borvidéken, azt nehéz megjósolni, de legyen a remek Franc-okkal szerencséjük a villányiaknak. Kell nekik is a játéktér, ahogy Egernek a bikavér, Szekszárdnak a kadarka, Sopronnak meg (remélhetőleg) a kékfrankos....

Érdekes, hogy hidegen bontva mennyire a hordó dől a tiszta illatból. Csupa vanília, kókusz, cédrus, pörkölési jegyek. Szellőzve kapom meg a bőrösséget, a szúrós fűszereket, zöldeket és feketéket (paprika, bors, mák), melyek a cabernet kezdetű fajtanevet is nyomban elárulják. A gyümölcsök igazán csak szellőzve bújnak ki belőle: cassis, szeder. Ízre nem túl hosszú és nem is túlzóan savas vagy tanninos, de határozott tartást és komoly lendületet adnak lineáris savai. Élvezetes bor, dohánnyal, paprikával, finom gyümölcsökkel, olyan pici, gurulós pirosakkal. Ez a bársonyos kedvesség, ez a diszkréten jelen lévő fűszer, a szépen szárító/feltapadó, kávés vég Cabernet franc-ra utal, és így is  van. Lehetne hosszabb és lehetne teltebb is, ízben várnám a folytatást, de szerénységével együtt is értékelendő darab. 5+

Chateau Teleki Merlot 2012.

Sokkal szebben öltözteti a fa: teret enged az élénk, intenzív piros gyümölcsök sorának: málna, ribizlik, erdei piros bogyósok, vörös szilva, ibolya, szárított paradicsom, néhány csepp túlfűtött mediterráneum a forró évből. Mitagadás: ez az illat elragadó. Már orrban is igazi merlot. Ízben aztán húsos, gyümölcsös, gyógycukorkás, kávés, visszafogott savakkal és izgalmas, tapadó tanninal, picit összehúzó (kökényes/meggyes) tapadással a végén. Sokkalta bárátságosabb még az előzőnél is, felismerhetően merlot-s. Mindkét bor tiszta és nagyon korrekt munka, de mindkettő a biztonságra utazik, megmarad a kijárt középúton, de azt kell, hogy mondjam: százszor inkább ez a pragmatikus és kiszámítható egyszerűség, mint a fejfájós emlékek tíz évvel ezelőttről... 5+