x

Ripka Gergely

A Chardonnay-titok nyomában

Herczeg Ágnes MasterTasting//1.

Tegyük is rögtön helyre a poszt legnagyobb bulvár-faktorát: igen, Herczeg Ági ismét indul az MW posztért. Ez lesz a második próbálkozás. Gőzerővel készül a gyakorlati vizsgára. - Új brit mentor mellett egy maroknyi magyar szakmabelit invitált meg, hogy hétfőnként kóstoljunk együtt vakon, amivel tanulhat, fejlődhet bárki, aki beszáll. Számomra is különleges élmény belelátni abba, hogyan készül, trenírozza magát valaki, aki hasonló titulusra készül. Íme az első óra tananyaga és a leckék.

Nyitótémánk a Chardonnay volt, hisz a fehér fajták alfája mégiscsak Burgundia (és Kalifornia és Ausztrália stb.) első számú fehérszőlője. Számomra ugyan nem kérdés, hogy szinte bármely rajnai, de még egy sauvignon is sokkal több örömöt tud okozni bárkinek, mint a neutrális-krémes chardonnay, de valahogy minden boros képzés, oklevél első tanóráján a chardonnayval kell képbe kerülni. Így hát evidens, hogy mi is azzal kezdtünk, csak éppen nem a közértes polcról válogattunk (a borok összértéke 155.000 Huf). A borok nem titkoltan inkább hűvös termőhelyekről érkeztek (már amennyire ez Kaliforniában és Ausztráliában megoldható).

Áginak ismerjük a boriskolás múltját, és azt kell mondjam, pedagógiai érzékét nem tudta meghazudtolni ezalkalommal sem: kaptunk feladatot bőven, amellett, hogy mind vakon kóstoltunk, csak a fajtát tudtuk, a fő feladat az volt, hogy minél közelebb eltaláljuk a régiót, megtaláljuk a kakukktojást a 12 bor között és páronként is kellett összehasonlítást végezni. Vágjunk is bele!

 

Cumulus Chardonnay 2011 (Ausztrália, New South Wales, Orange)

Elsőre megtréfált, mert volt benne valami európai hangulat, de másodszorra tagadhatatlanul Ausztráliát idézte meg. Füstös, minerális, szép érlelésű chardonnay-illat. Ízre krémes, savakban szegényes és ahogy melegszik a bor egyre inkább ránkmosolyog a napfényes szép újvilág. Hosszú lecsengés, benne sok gyümölccsel, mely egészen édeskés ízekben ér véget. Korrekt bor, de kissé vastagon fogott az a ceruza az árazásnál (9450 Ft), igaz kapott ez a bor már 93 pontos értékelést is másutt. 6+

 

Stellenrust Chardonnay Barrel Fermented 2014 (Dél-Afrika, Stellenbosch)

Ausztrália és Kalifornia ugrott be, már az első benyomásnál is. Egyértelműen újvilági-zsáner, kifejezetten oaky-style. Vajasság. Ízében is a hordót érzem dominánsnak, szép savakba áztatva, hosszú, bár kissé nehézkes ízzel. Testes bor, melynek inkább a végén jön elő a gyümölcs. 6

 

William Fevre Chablis 2015.

Szinte kakukktojásnak tűnt, hisz a vártnál sokkal üdébb, citrusosabb, illatosabb, szinte virágos. Ízre is árulkodó a rengeteg citrus, sok primer jegy, csupa frissesség mindenhol, alma, körte. Modern és feszes bor, kristálytiszta íz, hosszú, hűvös terroirjeggyel búcsúzva. Ez bizony vakon is chablis-s (pláne második kóstolásra). 6+

 

Albert Bichot Chablis Premier Cru Les Vaucopins 2010

Csalhatatlan prémium burgundis vonásokkal bír. Noha érezhető a fa, a tölgy, leginkább mégis egy izgalmas érettség/érleltség erősödik fel benne a levegőn, biztos, hogy későbbi szüret és/vagy érettebb alapanyag, mint az előzőnél. Az íz fajtahűen neutrális, kimért, fiatalos, savas és érett szőlős. Franciás elegancia árad belőle, bár nem jöttem rá, hogy Chablis, de szerkezeti részleteiben, sokrétűségében lehetett látni, hogy ez biztosan valami exkluzvabb bor lehet, mint az előző (12.000 Ft). A sor egyik legszebbje. 7

 

Vasse Felix Filius Chardonnay 2014 (Nyugat-Ausztrália, Margaret River)

Behúzott a csőbe, fás burgundinak hittem. Moderáltan érlelt, hordófűszeres, de mindenekelőtt tűzköves, termőhelyi jelleg árad belőle, melyhez hasonlót (Côte Chalonnaise-nál). Ízben aztán megzavarodtam, modern kaliforniai és fás burgundit is bele tudtam képzelni, vaciláltam, de valamiért maradtam az első megérzésnél. Kissé disszonáns ez a határon lavírozás, de szép, izgalmas bor, elegáns ízekkel. 6

 

Vasse Felix Heytesbury Chardonnay 2014 (Nyugat-Ausztrália, Margaret River)

Enyhe büdössége valami rossz berögződés okán ismét Burgundia felé terelt, kifejezetten termálvizes. Azt lehetett sejteni, hogy a két bor közös tőről fakad. Ennek is tetszett a szerkezete, a végén sóssággal, hosszú, komplex utóízzel. Érezhetően ez is drága bor lehet (15 750 Ft). Bizony úgy látszik, hűvösebb ausztrál területek meg tudják lepni az embert... 6+

 

Gallo Russian River Valley Chardonnay 2013 (USA, Russian River, Kalifornia)

Tudatosan hűvösebb amerikai klímáról válogatták őt is a sorba, de ebben a sorban így sem tagadhatja le kaliforniai arcélét.  - Puncsos, hordós, kókuszos illat, melybe már kukorica is kapcsolódik levegőzés után (az pedig tercier érettség). Ízre is sok a hordó, hosszan nyúlik el a kortyban és mellette nem nagyon hagy mást szóhoz jutni. Egysíkú íz, melyben ráadásul az alkohol is agresszíven jön. (Mindez 14 175 Ft-ért?! - Ejnye.) 5+

 

Chateau de Puligny-Montrachet Mersault 1er Cru Les Porusots 2013

Elsőre annyira kókuszosnak éreztem, hogy kis híján megtréfált ez is. Még talán némi illó is társul a hordó mellé, de a szellőzés kifejezetten nem válik előnyére: túlérett, plöttyedt gyümölcsök jelennek meg benne (gyengébb évjáratra utal). Az íze azonban igazán burgundi: jóval élesebbek a savai, hosszabbak, feszesebbek, cizelláltabbak, mint az egész sor bármelyik tagjának. Aki a húsos, gömbölyded chardonnay-k rajongója, annak kevésbé ajánlanám, de a bor összhangja nem igazán áll össze (különösen illatban). Meg én bírom a savakat is, de nehéz volt nekem is megbarátkoznom velük, annyira ridegek voltak néhol. (Az ár burgundiasan túlzó hangulatú: 28.000 Ft). 6+

 

Domaine de Montille Corton-Charlamagne Grand Cru 2013

Nagyon elegáns érlelés, édeskés púderrel, finom édes fűszerrel, ami izgalmas egyéniséggé teszi. Nagyon hosszú íz, csodás savakkal, melyek szinte követelik az osztrigát. Kifejezett a fanyarság itt is, de ebbe a borba szorult kedvesség is, szemben az előzővel. Nagy formátumú chardonnay, ez látszódott. Úgy szép, ahogy van, nincs mit magyarázni a bizonyítványon. Az est legdrágább tétele (40 000 Ft). Nem tudtam biztosra beazonosítani, melyik földrészről származhat (Burgundia, Chablis és Új-Zéland is átfutott az agyamon). 7

 

Domaines Leflaive Macon-Verzé 2014

Kissé ez is atipkius, bekerült a kakukktojás kalapba elsőre. Virágos, szép ásványos, púderes illat. Ízre mégis melegebb tapintású, húsosabb, hosszabb, egzotikusabb gyümölcsösséggel, van benne egy finomseprős vonal ízben, ami nagyon jól áll neki. Szép bor, de nem voltam benne azért teljesen biztos, hogy ez francia, inkább amolyan megérzés volt. Ár-érték arányban az egyik legjobbja a sornak (8820 Ft). 6+

 

Eagles Nest Viognier 2013 (Dél-Afrika, Constantia)

Elég bizarr, egyáltalán nem chardonnay-s illat: (elsőre gumi, redukció, amik kiszellőznek), aztán virágosság tódul belőle és árulja el némiképp kilétét, vegetális jegyekkel. Hm...a kakukktojás-lista második helyére kúszott be nálam. Szájban teljesen más formája van: szélesebb és hosszabb, de másképp, mint a korábbiak. Öblösebb, gömbölyűbb. Vagy Viognier vagy Chenin blanc lehet...vagy Chardonnay...hátra volt még egy bor... 6

 

Montes Reserva Chardonnay Central Valle Chile 2015

Esküdni mertem volna, hogy ez a vegetális, paprikás, bodzás illatú bor, csakis újvilági sauvignon lehet. Mint kiderült, a pirozin tréfált meg. Elegáns, újvilágias, részletgazdag, sok-sok gyümölccsel, szép komplexitással, szuperérett roppanó gyümölccsel, szerettem, szép...sauvignonnak, nem chardonnaynak. 6

 

Tanulságok, széljegyzetek:

  • A legfontosabb nyilván a kakukktojás. De azon túl a chardonnay nagy biztonsággal szinte mindig elárulja származási helyét: részben pont ettől sikeres a világban, hogy megvan ez a sikerélmény, melyet most én is átélhettem (oké-oké, 2-3 hibával..:)
  • Nyugat-Ausztrália könnyen megtréfálhatja az embert vakon, velem is ez történt. Mindenesetre a jövőben oda fogok figyelni a régió fehérboraira. Izgalmas.
  • Célszerű gyorsan, ütemesen haladni ilyen vakkóstolónál; sokkal szembetűnőbbek a különségek, ha nem ragadunk le.
  • Vakkóstolónál kell a második benyomás! Menjünk végig a borokon újra 1-1 szippantás és korty erejéig! Volt olyan bor, mely igazán csak másodszorra mutatta meg magát.
  • Melegedve erősödnek a különbségek orrban.
  • Viszont ne hagyjuk felmelegedni őket a korty miatt (fa, alkohol...).
  • Mintaszámtól függetlenül mondom: így kéne tesztelni minden értelmetlen borversenyen, rászánva az időt és az odafigyelést, igaz, hogy (több)egésznapos lenne a teszt, de csak így lehet fajtán belül stílusbeli különbségeket észrevenni.

 

X

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább