x

Ripka Gergely

A Chardonnay-titok nyomában

Herczeg Ágnes MasterTasting//1.

Tegyük is rögtön helyre a poszt legnagyobb bulvár-faktorát: igen, Herczeg Ági ismét indul az MW posztért. Ez lesz a második próbálkozás. Gőzerővel készül a gyakorlati vizsgára. - Új brit mentor mellett egy maroknyi magyar szakmabelit invitált meg, hogy hétfőnként kóstoljunk együtt vakon, amivel tanulhat, fejlődhet bárki, aki beszáll. Számomra is különleges élmény belelátni abba, hogyan készül, trenírozza magát valaki, aki hasonló titulusra készül. Íme az első óra tananyaga és a leckék.

Nyitótémánk a Chardonnay volt, hisz a fehér fajták alfája mégiscsak Burgundia (és Kalifornia és Ausztrália stb.) első számú fehérszőlője. Számomra ugyan nem kérdés, hogy szinte bármely rajnai, de még egy sauvignon is sokkal több örömöt tud okozni bárkinek, mint a neutrális-krémes chardonnay, de valahogy minden boros képzés, oklevél első tanóráján a chardonnayval kell képbe kerülni. Így hát evidens, hogy mi is azzal kezdtünk, csak éppen nem a közértes polcról válogattunk (a borok összértéke 155.000 Huf). A borok nem titkoltan inkább hűvös termőhelyekről érkeztek (már amennyire ez Kaliforniában és Ausztráliában megoldható).

Áginak ismerjük a boriskolás múltját, és azt kell mondjam, pedagógiai érzékét nem tudta meghazudtolni ezalkalommal sem: kaptunk feladatot bőven, amellett, hogy mind vakon kóstoltunk, csak a fajtát tudtuk, a fő feladat az volt, hogy minél közelebb eltaláljuk a régiót, megtaláljuk a kakukktojást a 12 bor között és páronként is kellett összehasonlítást végezni. Vágjunk is bele!

 

Cumulus Chardonnay 2011 (Ausztrália, New South Wales, Orange)

Elsőre megtréfált, mert volt benne valami európai hangulat, de másodszorra tagadhatatlanul Ausztráliát idézte meg. Füstös, minerális, szép érlelésű chardonnay-illat. Ízre krémes, savakban szegényes és ahogy melegszik a bor egyre inkább ránkmosolyog a napfényes szép újvilág. Hosszú lecsengés, benne sok gyümölccsel, mely egészen édeskés ízekben ér véget. Korrekt bor, de kissé vastagon fogott az a ceruza az árazásnál (9450 Ft), igaz kapott ez a bor már 93 pontos értékelést is másutt. 6+

 

Stellenrust Chardonnay Barrel Fermented 2014 (Dél-Afrika, Stellenbosch)

Ausztrália és Kalifornia ugrott be, már az első benyomásnál is. Egyértelműen újvilági-zsáner, kifejezetten oaky-style. Vajasság. Ízében is a hordót érzem dominánsnak, szép savakba áztatva, hosszú, bár kissé nehézkes ízzel. Testes bor, melynek inkább a végén jön elő a gyümölcs. 6

 

William Fevre Chablis 2015.

Szinte kakukktojásnak tűnt, hisz a vártnál sokkal üdébb, citrusosabb, illatosabb, szinte virágos. Ízre is árulkodó a rengeteg citrus, sok primer jegy, csupa frissesség mindenhol, alma, körte. Modern és feszes bor, kristálytiszta íz, hosszú, hűvös terroirjeggyel búcsúzva. Ez bizony vakon is chablis-s (pláne második kóstolásra). 6+

 

Albert Bichot Chablis Premier Cru Les Vaucopins 2010

Csalhatatlan prémium burgundis vonásokkal bír. Noha érezhető a fa, a tölgy, leginkább mégis egy izgalmas érettség/érleltség erősödik fel benne a levegőn, biztos, hogy későbbi szüret és/vagy érettebb alapanyag, mint az előzőnél. Az íz fajtahűen neutrális, kimért, fiatalos, savas és érett szőlős. Franciás elegancia árad belőle, bár nem jöttem rá, hogy Chablis, de szerkezeti részleteiben, sokrétűségében lehetett látni, hogy ez biztosan valami exkluzvabb bor lehet, mint az előző (12.000 Ft). A sor egyik legszebbje. 7

 

Vasse Felix Filius Chardonnay 2014 (Nyugat-Ausztrália, Margaret River)

Behúzott a csőbe, fás burgundinak hittem. Moderáltan érlelt, hordófűszeres, de mindenekelőtt tűzköves, termőhelyi jelleg árad belőle, melyhez hasonlót (Côte Chalonnaise-nál). Ízben aztán megzavarodtam, modern kaliforniai és fás burgundit is bele tudtam képzelni, vaciláltam, de valamiért maradtam az első megérzésnél. Kissé disszonáns ez a határon lavírozás, de szép, izgalmas bor, elegáns ízekkel. 6

 

Vasse Felix Heytesbury Chardonnay 2014 (Nyugat-Ausztrália, Margaret River)

Enyhe büdössége valami rossz berögződés okán ismét Burgundia felé terelt, kifejezetten termálvizes. Azt lehetett sejteni, hogy a két bor közös tőről fakad. Ennek is tetszett a szerkezete, a végén sóssággal, hosszú, komplex utóízzel. Érezhetően ez is drága bor lehet (15 750 Ft). Bizony úgy látszik, hűvösebb ausztrál területek meg tudják lepni az embert... 6+

 

Gallo Russian River Valley Chardonnay 2013 (USA, Russian River, Kalifornia)

Tudatosan hűvösebb amerikai klímáról válogatták őt is a sorba, de ebben a sorban így sem tagadhatja le kaliforniai arcélét.  - Puncsos, hordós, kókuszos illat, melybe már kukorica is kapcsolódik levegőzés után (az pedig tercier érettség). Ízre is sok a hordó, hosszan nyúlik el a kortyban és mellette nem nagyon hagy mást szóhoz jutni. Egysíkú íz, melyben ráadásul az alkohol is agresszíven jön. (Mindez 14 175 Ft-ért?! - Ejnye.) 5+

 

Chateau de Puligny-Montrachet Mersault 1er Cru Les Porusots 2013

Elsőre annyira kókuszosnak éreztem, hogy kis híján megtréfált ez is. Még talán némi illó is társul a hordó mellé, de a szellőzés kifejezetten nem válik előnyére: túlérett, plöttyedt gyümölcsök jelennek meg benne (gyengébb évjáratra utal). Az íze azonban igazán burgundi: jóval élesebbek a savai, hosszabbak, feszesebbek, cizelláltabbak, mint az egész sor bármelyik tagjának. Aki a húsos, gömbölyded chardonnay-k rajongója, annak kevésbé ajánlanám, de a bor összhangja nem igazán áll össze (különösen illatban). Meg én bírom a savakat is, de nehéz volt nekem is megbarátkoznom velük, annyira ridegek voltak néhol. (Az ár burgundiasan túlzó hangulatú: 28.000 Ft). 6+

 

Domaine de Montille Corton-Charlamagne Grand Cru 2013

Nagyon elegáns érlelés, édeskés púderrel, finom édes fűszerrel, ami izgalmas egyéniséggé teszi. Nagyon hosszú íz, csodás savakkal, melyek szinte követelik az osztrigát. Kifejezett a fanyarság itt is, de ebbe a borba szorult kedvesség is, szemben az előzővel. Nagy formátumú chardonnay, ez látszódott. Úgy szép, ahogy van, nincs mit magyarázni a bizonyítványon. Az est legdrágább tétele (40 000 Ft). Nem tudtam biztosra beazonosítani, melyik földrészről származhat (Burgundia, Chablis és Új-Zéland is átfutott az agyamon). 7

 

Domaines Leflaive Macon-Verzé 2014

Kissé ez is atipkius, bekerült a kakukktojás kalapba elsőre. Virágos, szép ásványos, púderes illat. Ízre mégis melegebb tapintású, húsosabb, hosszabb, egzotikusabb gyümölcsösséggel, van benne egy finomseprős vonal ízben, ami nagyon jól áll neki. Szép bor, de nem voltam benne azért teljesen biztos, hogy ez francia, inkább amolyan megérzés volt. Ár-érték arányban az egyik legjobbja a sornak (8820 Ft). 6+

 

Eagles Nest Viognier 2013 (Dél-Afrika, Constantia)

Elég bizarr, egyáltalán nem chardonnay-s illat: (elsőre gumi, redukció, amik kiszellőznek), aztán virágosság tódul belőle és árulja el némiképp kilétét, vegetális jegyekkel. Hm...a kakukktojás-lista második helyére kúszott be nálam. Szájban teljesen más formája van: szélesebb és hosszabb, de másképp, mint a korábbiak. Öblösebb, gömbölyűbb. Vagy Viognier vagy Chenin blanc lehet...vagy Chardonnay...hátra volt még egy bor... 6

 

Montes Reserva Chardonnay Central Valle Chile 2015

Esküdni mertem volna, hogy ez a vegetális, paprikás, bodzás illatú bor, csakis újvilági sauvignon lehet. Mint kiderült, a pirozin tréfált meg. Elegáns, újvilágias, részletgazdag, sok-sok gyümölccsel, szép komplexitással, szuperérett roppanó gyümölccsel, szerettem, szép...sauvignonnak, nem chardonnaynak. 6

 

Tanulságok, széljegyzetek:

  • A legfontosabb nyilván a kakukktojás. De azon túl a chardonnay nagy biztonsággal szinte mindig elárulja származási helyét: részben pont ettől sikeres a világban, hogy megvan ez a sikerélmény, melyet most én is átélhettem (oké-oké, 2-3 hibával..:)
  • Nyugat-Ausztrália könnyen megtréfálhatja az embert vakon, velem is ez történt. Mindenesetre a jövőben oda fogok figyelni a régió fehérboraira. Izgalmas.
  • Célszerű gyorsan, ütemesen haladni ilyen vakkóstolónál; sokkal szembetűnőbbek a különségek, ha nem ragadunk le.
  • Vakkóstolónál kell a második benyomás! Menjünk végig a borokon újra 1-1 szippantás és korty erejéig! Volt olyan bor, mely igazán csak másodszorra mutatta meg magát.
  • Melegedve erősödnek a különbségek orrban.
  • Viszont ne hagyjuk felmelegedni őket a korty miatt (fa, alkohol...).
  • Mintaszámtól függetlenül mondom: így kéne tesztelni minden értelmetlen borversenyen, rászánva az időt és az odafigyelést, igaz, hogy (több)egésznapos lenne a teszt, de csak így lehet fajtán belül stílusbeli különbségeket észrevenni.

 

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább