Nekem az év bora
2 o 1 6.
Mert van az úgy, hogy az ember egy igazi klasszikusra vágyik. Rengeteg új zenét hallgatok pl. abban a stílusban, amit imádok és naponta döbbenek meg, hogy bár már minden akkordot lefogtak milliószor, még mindig van új a nap alatt (távoli országokban, fiatal tehetségek sora), és óriási sokszínűség rejlik a zenében és a borban is, nap mint nap. Mégis néha zsong a fejünk a sok újtól és csak arra vágyunk, hogy visszatérjünk egy régi bevált kedvenchez, hogy leemeljük a polcról azt a lemezt, mely bár lehet vagy akár 20-30 éves vagy akár száz is, meghallgattuk milliószor, mégis ugyanúgy élményt nyújt, kikapcsol, elvarázsol. Mindig ugyanúgy, de a közben felszedett élmények miatt mindig kicsit másképp is. Ezt magam sem tudom, miért írtam így az elejére, de egész jól hangzik, nem? :D
Azért valami köze csak van ehhez a poszthoz is... Hisz minden mindennel összefügg például.
Évvége van. Ilyenkor mindenki visszatekint. Röpködnek a toplisták, kedvencek, felfedezettek, legjobbak folynak mindenhol stb. Hajdan én is toplistáztam, kisebb vagy nagyobb kartonokba szerettem volna csomagolni az év borélményeinek, friss favoritjainak legjavát. Idén csak egyet szeretnék kiemelni, talán elegánsabb, tömörebb is. Nekem minden bizonnyal Tokajból kéne választani. - Tokajt választottam, és talán kicsit Tokaj is engem. Minden szárazboros hype ellenére mégis 2016-ban és 2017-ben is egyértelmű, hogy szívesebben vásárolok Tokajból édeset (a minap 4 tokajit vettem, melyből csupán egyetlen egy a száraz bor). Most mégsem eszerint választottam teljesen...
Idén viszonylag kevés írásom volt, és nem tudom ígérni, hogy ez sokat fog változni az újesztendőben: rengeteg a felkérés, úgy alakult, hogy rengeteg helyre kell hamarosan kontentet „gyártanom”. Egyúttal lassan el kellene kezdenem a print álom továbbgondolását, a TokajGuide/III-at is (ez foglalkoztat igazán).
Szóval 2016-ban összesen 240 borról írtam. Ez nem valami sok. De az egyik mind között több tartalmisággal, üzenettel bírt számomra, ez pedig a
Tokaj Nobilis Barakonyi Hárs 2013.••
Azért, mert egyetlen hárs sokszor sokkal többre képes, mint hatezer fumint.
Azért mert egyszer vakon egy hárs sorban, máskor nem vakon egy Barakonyi sorban is egyértelműen ő tudott igazán lenyűgözni (valljuk be, azért ez ritka és rendkívül szép dolog).
Azért, mert Bárdos Sarolta egy alig ismert dűlőből és a fumint mellett hársból is képes volt igazán nagyívű történetet írni, az ő, vagyis mindkettejük, mindhármuk kedvességével, bájával, kifinomultságával. A legszebb dűlős vertikális sort ennek a hármas együttállásnak köszönhettem idén.
Azért, mert a Barakonyiban Bárdos Saci borai olyan állandó, magas minőséget nyújtanak 10 évjárat óta, melyet a legnagyobb borászok is maximum elvétve tudnak felmutatni. Így lett/lesz belőle igazi klasszikus, (ld. bevezető).
Azért, mert 90 pont feletti élmény ritkán adatik az embernek száraz fehérborban. (Nem mintha fogható lenne ez a bor idén karácsonyra, valószínű a szintén remek 2014-es kiadás is kifutó darab, de minden évjáratban klasszis borról van szó. Akinek akad még belőle, annak szívből remélem boldogabbá teszi az idei vagy a jövő évet vagy bármelyiket.)
(...és végül azért, mert ilyen jelöltek közt döntöttem egyértelműen mellette:
Demeter Zoltán Boda Furmint 2015.••
Bott Pince Határi Hárslevelű 2013.••
Balassa Mézesmály 2015.••
Oremus 5 puttonyos tokaji aszú 2007.••
Hétszőlő 5 puttonyos tokaji aszú 2008.••
Degenfeld Andante 2007.•••.)
Végezetül itt szeretnék minden kedves olvasómnak békés, áldott ünnepeket kívánni, borokban gazdag szilveszterrel és még több ízben, örömben, sikerben teljes újesztendőt! Találkozunk 2017-ben is (a pultnál)! ;)