x

Ripka Gergely

Nekem az év bora

2 o 1 6.

Mert van az úgy, hogy az ember egy igazi klasszikusra vágyik. Rengeteg új zenét hallgatok pl. abban a stílusban, amit imádok és naponta döbbenek meg, hogy bár már minden akkordot lefogtak milliószor, még mindig van új a nap alatt (távoli országokban, fiatal tehetségek sora), és óriási sokszínűség rejlik a zenében és a borban is, nap mint nap. Mégis néha zsong a fejünk a sok újtól és csak arra vágyunk, hogy visszatérjünk egy régi bevált kedvenchez, hogy leemeljük a polcról azt a lemezt, mely bár lehet vagy akár 20-30 éves vagy akár száz is, meghallgattuk milliószor, mégis ugyanúgy élményt nyújt, kikapcsol, elvarázsol. Mindig ugyanúgy, de a közben felszedett élmények miatt mindig kicsit másképp is. Ezt magam sem tudom, miért írtam így az elejére, de egész jól hangzik, nem? :D

Azért valami köze csak van ehhez a poszthoz is... Hisz minden mindennel összefügg például.
Évvége van. Ilyenkor mindenki visszatekint. Röpködnek a toplisták, kedvencek, felfedezettek, legjobbak folynak mindenhol stb. Hajdan én is toplistáztam, kisebb vagy nagyobb kartonokba szerettem volna csomagolni az év borélményeinek, friss favoritjainak legjavát. Idén csak egyet szeretnék kiemelni, talán elegánsabb, tömörebb is. Nekem minden bizonnyal Tokajból kéne választani. - Tokajt választottam, és talán kicsit Tokaj is engem. Minden
 szárazboros hype ellenére mégis 2016-ban és 2017-ben is egyértelmű, hogy szívesebben vásárolok Tokajból édeset (a minap 4 tokajit vettem, melyből csupán egyetlen egy a száraz bor). Most mégsem eszerint választottam teljesen...
Idén viszonylag kevés írásom volt, és nem tudom ígérni, hogy ez sokat fog változni az újesztendőben: rengeteg a felkérés, úgy alakult, hogy rengeteg helyre kell hamarosan kontentet „gyártanom”. Egyúttal lassan el kellene kezdenem a print álom továbbgondolását, a TokajGuide/III-at is (ez foglalkoztat igazán).

Szóval 2016-ban összesen 240 borról írtam. Ez nem valami sok. De az egyik mind között több tartalmisággal, üzenettel bírt számomra, ez pedig a

 

 

 

Tokaj Nobilis Barakonyi Hárs 2013.••

Azért, mert egyetlen hárs sokszor sokkal többre képes, mint hatezer fumint.
Azért mert egyszer vakon egy hárs sorban, máskor nem vakon egy Barakonyi sorban is egyértelműen ő tudott igazán lenyűgözni (valljuk be, azért ez ritka és rendkívül szép dolog).
Azért, mert Bárdos Sarolta egy alig ismert dűlőből és a fumint mellett hársból is képes volt igazán nagyívű történetet írni, az ő, vagyis mindkettejük, mindhármuk kedvességével, bájával, kifinomultságával. A legszebb dűlős vertikális sort ennek a hármas együttállásnak köszönhettem idén.
Azért, mert a Barakonyiban Bárdos Saci borai olyan állandó, magas minőséget nyújtanak 10 évjárat óta, melyet a legnagyobb borászok is maximum elvétve tudnak felmutatni. Így lett/lesz belőle igazi klasszikus, (ld. bevezető).

Azért, mert 90 pont feletti élmény ritkán adatik az embernek száraz fehérborban. (Nem mintha fogható lenne ez a bor idén karácsonyra, valószínű a szintén remek 2014-es kiadás is kifutó darab, de minden évjáratban klasszis borról van szó. Akinek akad még belőle, annak szívből remélem boldogabbá teszi az idei vagy a jövő évet vagy bármelyiket.)

 

 

(...és végül azért, mert ilyen jelöltek közt döntöttem egyértelműen mellette:

Demeter Zoltán Boda Furmint 2015.••

Bott Pince Határi Hárslevelű 2013.••

Balassa Mézesmály 2015.••

 

Oremus 5 puttonyos tokaji aszú 2007.••

Hétszőlő 5 puttonyos tokaji aszú 2008.••

Degenfeld Andante 2007.•••.)

 

Végezetül itt szeretnék minden kedves olvasómnak békés, áldott ünnepeket kívánni, borokban gazdag szilveszterrel és még több ízben, örömben, sikerben teljes újesztendőt! Találkozunk 2017-ben is (a pultnál)! ;)

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább