x

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Chateau Cloche

Erősödő harangszó Szerencsen

Igaz, a Domaine Gróf Zichy vagy a Chateau Doktor Kovács Grand Cru arcpirító névválasztásokat lehetetlen überelni. De a Chateau Cloche név hát....hasonlóan nehéz ügy (akármilyen célpiacra is szánják a szerencsi bort), és valahogy így is indult az ismerkedésem a szerencsi pincével valamikor néhány éve a várban megtartott - tudjukmelyik - nagyszabású boros eseményen. Ott és akkor a borok nem győztek meg, nem tűntek tisztának és minden ízükben azt a letűnt kort idéztek bennem, melyet a mai Tokaj temetni igyekszik. A friss TokajKalauzban így hosszas lamentálás után eltekintettem tőlük. Aztán pár hónappal ezelőtt botlottam egy nem is olyan drága 2010-es aszújukba és egyáltalán nem bántam meg, hogy tettem vele egy próbát. Kellemes élményemen felbuzdúlva megkeresett a pince pesti kereskedője, a pincekulcs.hu és zárt ajtók mögött megmutatták nekem a pince három újdonsült borát, mely az ő állításuk szerint minden korábbi negatív élményemet kimossa majd az emlékezetemből. Hogy valóban így történt-e...? A tovább gomb után kiderül.

Egyéb iránt 5-6 hektáros szerencsi birtokról van szó, mádi (Betsek) és mezőzombori területekkel főleg. A harangtoronyról franciásan elnevezett, 2008 óta aktív pincéről még annyit, hogy egy Svédországban élő magyar, Bors Attila a tulajdonos, de a felelős borász, Ducsai István helyi. Ismerős felállás: a helyi és a nemzetközi ízlés találkozik tehát. Ennek mentén jelentős fejlesztések történtek 2011-ben, aztán 2013-tól immár hűtött erjesztéssel készülnek a borok. Csekély mentségül szolgál ez a képzavarszerű névválasztásra (innentől el is engedem) és a korábbi élményeimre vonatkozóan, de fontos, hogy én továbbra is lelkesen keresem az új belépőket, az értékteremtő és hitelt érdemlő szereplőket Tokaj-Hegyalján. (Hacsak nem csúsztatás volt részemről, januárban úgyis neki kéne állnom a friss TokajGuide-nak...a régi még rendelhető jobb oldalt a tokaji palackra kattintva).

Szóval akkor jöjjön három frissebb Cloche-tétel jegyzete:

 

Chateau Cloche Betsek Furmint 2015

Császárkörtés, jonathán almás illat, határozott hordó, ami ízben is markánsan visszakacsint. Krémes, de azért a korty végére élénk savú is, arányos, könnyed, sima felszínű furmint. Nem az én világom, és ez a bor kifejezetten nem az elegáns oldalát villantja fel a hordós furmintnak, noha a korábbi élményeimhez képest óriási az előrelépés tisztaságban a pince dűlős száraz boránál. 5

 

Chatau Cloche Ventus Betsek késői szüret 2013.•

Hopp, az ellentmondásos pincenév mögé még egy fantázianév is beférkőzik, holott a Betsek is több, mint elegendő értékmérő lehetne ennél a bornál is. Nagyjából fele részben hárs és fele részben furmint a bor. Elsőre, ami azonnal átüt mindent: a mádi tömörség. Eltéveszthetetlen szinte. Tömören édes illat, mely a hársat idézi inkább. Kukorica, kajszi, krumplicukor, méz, tisztán. Ízre hosszú, krémes és gazdag. És nálam ez a három dolog 90 pont körüli élményeknél szokott csak meglenni együtt. Magas a cukra, sok benne a tiszta, friss gyümölcs, és minden ízében kellően modern, freestyle késői szürettel van dolgunk. Kiváló (nemvárt) folytatás. Azt mondom, 2013 az elmúlt 10 év egyik legformabontóbb éve Tokajban (mint 1999 vagy 2006). Mostanra látszik igazán: hatalmas évjárat. 7

 

Chateau Cloche 6 puttonyos tokaji aszú 2012.••

...és még izgalmasabb, hogy évjárat(minőség) terén visszalépünk, de borban mégis előre. Illatra egészen egyedi egy aszúhoz mérten. Olyannyira, hogy fekete pohárból egyáltalán nem biztos, hogy aszút mondanék. 2012 nem volt egy nagy aszús évjárat (mint mondjuk 2013 vagy 2008). 
Almát, körtét és hecsedlit pörgettem ki belőle. A korty pedig krémes, hömpölgyő, rendkívül szép, meglepő szerkezeti gazdagsággal, ami pedig pont a nagyon meleg év koncentrált, beérett/túlérett és erősen töppedt karakteréből fakadhat. Szuper sav-cukor harmónia végig a végtelen kortyban. Óriási meglepetés mindkét édes bor. És igen...ebben a sorban is győz a cukor, a botritisz. Az idei év két nagy felfedezése ez a két édes tokaji. Váratlan nagyság. 8

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább