x

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Chateau Cloche

Erősödő harangszó Szerencsen

Igaz, a Domaine Gróf Zichy vagy a Chateau Doktor Kovács Grand Cru arcpirító névválasztásokat lehetetlen überelni. De a Chateau Cloche név hát....hasonlóan nehéz ügy (akármilyen célpiacra is szánják a szerencsi bort), és valahogy így is indult az ismerkedésem a szerencsi pincével valamikor néhány éve a várban megtartott - tudjukmelyik - nagyszabású boros eseményen. Ott és akkor a borok nem győztek meg, nem tűntek tisztának és minden ízükben azt a letűnt kort idéztek bennem, melyet a mai Tokaj temetni igyekszik. A friss TokajKalauzban így hosszas lamentálás után eltekintettem tőlük. Aztán pár hónappal ezelőtt botlottam egy nem is olyan drága 2010-es aszújukba és egyáltalán nem bántam meg, hogy tettem vele egy próbát. Kellemes élményemen felbuzdúlva megkeresett a pince pesti kereskedője, a pincekulcs.hu és zárt ajtók mögött megmutatták nekem a pince három újdonsült borát, mely az ő állításuk szerint minden korábbi negatív élményemet kimossa majd az emlékezetemből. Hogy valóban így történt-e...? A tovább gomb után kiderül.

Egyéb iránt 5-6 hektáros szerencsi birtokról van szó, mádi (Betsek) és mezőzombori területekkel főleg. A harangtoronyról franciásan elnevezett, 2008 óta aktív pincéről még annyit, hogy egy Svédországban élő magyar, Bors Attila a tulajdonos, de a felelős borász, Ducsai István helyi. Ismerős felállás: a helyi és a nemzetközi ízlés találkozik tehát. Ennek mentén jelentős fejlesztések történtek 2011-ben, aztán 2013-tól immár hűtött erjesztéssel készülnek a borok. Csekély mentségül szolgál ez a képzavarszerű névválasztásra (innentől el is engedem) és a korábbi élményeimre vonatkozóan, de fontos, hogy én továbbra is lelkesen keresem az új belépőket, az értékteremtő és hitelt érdemlő szereplőket Tokaj-Hegyalján. (Hacsak nem csúsztatás volt részemről, januárban úgyis neki kéne állnom a friss TokajGuide-nak...a régi még rendelhető jobb oldalt a tokaji palackra kattintva).

Szóval akkor jöjjön három frissebb Cloche-tétel jegyzete:

 

Chateau Cloche Betsek Furmint 2015

Császárkörtés, jonathán almás illat, határozott hordó, ami ízben is markánsan visszakacsint. Krémes, de azért a korty végére élénk savú is, arányos, könnyed, sima felszínű furmint. Nem az én világom, és ez a bor kifejezetten nem az elegáns oldalát villantja fel a hordós furmintnak, noha a korábbi élményeimhez képest óriási az előrelépés tisztaságban a pince dűlős száraz boránál. 5

 

Chatau Cloche Ventus Betsek késői szüret 2013.•

Hopp, az ellentmondásos pincenév mögé még egy fantázianév is beférkőzik, holott a Betsek is több, mint elegendő értékmérő lehetne ennél a bornál is. Nagyjából fele részben hárs és fele részben furmint a bor. Elsőre, ami azonnal átüt mindent: a mádi tömörség. Eltéveszthetetlen szinte. Tömören édes illat, mely a hársat idézi inkább. Kukorica, kajszi, krumplicukor, méz, tisztán. Ízre hosszú, krémes és gazdag. És nálam ez a három dolog 90 pont körüli élményeknél szokott csak meglenni együtt. Magas a cukra, sok benne a tiszta, friss gyümölcs, és minden ízében kellően modern, freestyle késői szürettel van dolgunk. Kiváló (nemvárt) folytatás. Azt mondom, 2013 az elmúlt 10 év egyik legformabontóbb éve Tokajban (mint 1999 vagy 2006). Mostanra látszik igazán: hatalmas évjárat. 7

 

Chateau Cloche 6 puttonyos tokaji aszú 2012.••

...és még izgalmasabb, hogy évjárat(minőség) terén visszalépünk, de borban mégis előre. Illatra egészen egyedi egy aszúhoz mérten. Olyannyira, hogy fekete pohárból egyáltalán nem biztos, hogy aszút mondanék. 2012 nem volt egy nagy aszús évjárat (mint mondjuk 2013 vagy 2008). 
Almát, körtét és hecsedlit pörgettem ki belőle. A korty pedig krémes, hömpölgyő, rendkívül szép, meglepő szerkezeti gazdagsággal, ami pedig pont a nagyon meleg év koncentrált, beérett/túlérett és erősen töppedt karakteréből fakadhat. Szuper sav-cukor harmónia végig a végtelen kortyban. Óriási meglepetés mindkét édes bor. És igen...ebben a sorban is győz a cukor, a botritisz. Az idei év két nagy felfedezése ez a két édes tokaji. Váratlan nagyság. 8

X

Ripka Gergely

•Szepsy aszúk: 2oo7/2oo8/2oo9

A legenda nyomában

Szepsy István a 90-es években elkezdte átírni Hegyalja történelmét. Kétségkívül a legnagyobb hatású vátesze a borvidéknek, aki sokat tett, még többeket inspirált és a mai napog formálja a borvidék képét. Munkássága halhatatlan ikonná teszik, de ma is szüntelen dolgozik, finomít az általa kijárt képleteken. Száraz borban is maradandót alkotott, de alighanem az aszúboraiban elért mélység, tisztaság és komplexitás az, amivel az első forradalmait indította a tokaji borminőség zászlaja alatt. Az aszúkirály, aki talán először ért el zajos sikereket hazánkon kívül is szigorú szabályok szerint készített édes boraival. Elindulunk ennek a legandának a nyomában, merthogy én is kóstoltam számos régi és újabb Szepsy aszút, de abban egészen biztos vagyok, hogy mindig a borvidékben rejlő értékekek legmélyére nyerhettem bepillantást általuk egy-egy pillanatra.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább