x

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Chateau Cloche

Erősödő harangszó Szerencsen

Igaz, a Domaine Gróf Zichy vagy a Chateau Doktor Kovács Grand Cru arcpirító névválasztásokat lehetetlen überelni. De a Chateau Cloche név hát....hasonlóan nehéz ügy (akármilyen célpiacra is szánják a szerencsi bort), és valahogy így is indult az ismerkedésem a szerencsi pincével valamikor néhány éve a várban megtartott - tudjukmelyik - nagyszabású boros eseményen. Ott és akkor a borok nem győztek meg, nem tűntek tisztának és minden ízükben azt a letűnt kort idéztek bennem, melyet a mai Tokaj temetni igyekszik. A friss TokajKalauzban így hosszas lamentálás után eltekintettem tőlük. Aztán pár hónappal ezelőtt botlottam egy nem is olyan drága 2010-es aszújukba és egyáltalán nem bántam meg, hogy tettem vele egy próbát. Kellemes élményemen felbuzdúlva megkeresett a pince pesti kereskedője, a pincekulcs.hu és zárt ajtók mögött megmutatták nekem a pince három újdonsült borát, mely az ő állításuk szerint minden korábbi negatív élményemet kimossa majd az emlékezetemből. Hogy valóban így történt-e...? A tovább gomb után kiderül.

Egyéb iránt 5-6 hektáros szerencsi birtokról van szó, mádi (Betsek) és mezőzombori területekkel főleg. A harangtoronyról franciásan elnevezett, 2008 óta aktív pincéről még annyit, hogy egy Svédországban élő magyar, Bors Attila a tulajdonos, de a felelős borász, Ducsai István helyi. Ismerős felállás: a helyi és a nemzetközi ízlés találkozik tehát. Ennek mentén jelentős fejlesztések történtek 2011-ben, aztán 2013-tól immár hűtött erjesztéssel készülnek a borok. Csekély mentségül szolgál ez a képzavarszerű névválasztásra (innentől el is engedem) és a korábbi élményeimre vonatkozóan, de fontos, hogy én továbbra is lelkesen keresem az új belépőket, az értékteremtő és hitelt érdemlő szereplőket Tokaj-Hegyalján. (Hacsak nem csúsztatás volt részemről, januárban úgyis neki kéne állnom a friss TokajGuide-nak...a régi még rendelhető jobb oldalt a tokaji palackra kattintva).

Szóval akkor jöjjön három frissebb Cloche-tétel jegyzete:

 

Chateau Cloche Betsek Furmint 2015

Császárkörtés, jonathán almás illat, határozott hordó, ami ízben is markánsan visszakacsint. Krémes, de azért a korty végére élénk savú is, arányos, könnyed, sima felszínű furmint. Nem az én világom, és ez a bor kifejezetten nem az elegáns oldalát villantja fel a hordós furmintnak, noha a korábbi élményeimhez képest óriási az előrelépés tisztaságban a pince dűlős száraz boránál. 5

 

Chatau Cloche Ventus Betsek késői szüret 2013.•

Hopp, az ellentmondásos pincenév mögé még egy fantázianév is beférkőzik, holott a Betsek is több, mint elegendő értékmérő lehetne ennél a bornál is. Nagyjából fele részben hárs és fele részben furmint a bor. Elsőre, ami azonnal átüt mindent: a mádi tömörség. Eltéveszthetetlen szinte. Tömören édes illat, mely a hársat idézi inkább. Kukorica, kajszi, krumplicukor, méz, tisztán. Ízre hosszú, krémes és gazdag. És nálam ez a három dolog 90 pont körüli élményeknél szokott csak meglenni együtt. Magas a cukra, sok benne a tiszta, friss gyümölcs, és minden ízében kellően modern, freestyle késői szürettel van dolgunk. Kiváló (nemvárt) folytatás. Azt mondom, 2013 az elmúlt 10 év egyik legformabontóbb éve Tokajban (mint 1999 vagy 2006). Mostanra látszik igazán: hatalmas évjárat. 7

 

Chateau Cloche 6 puttonyos tokaji aszú 2012.••

...és még izgalmasabb, hogy évjárat(minőség) terén visszalépünk, de borban mégis előre. Illatra egészen egyedi egy aszúhoz mérten. Olyannyira, hogy fekete pohárból egyáltalán nem biztos, hogy aszút mondanék. 2012 nem volt egy nagy aszús évjárat (mint mondjuk 2013 vagy 2008). 
Almát, körtét és hecsedlit pörgettem ki belőle. A korty pedig krémes, hömpölgyő, rendkívül szép, meglepő szerkezeti gazdagsággal, ami pedig pont a nagyon meleg év koncentrált, beérett/túlérett és erősen töppedt karakteréből fakadhat. Szuper sav-cukor harmónia végig a végtelen kortyban. Óriási meglepetés mindkét édes bor. És igen...ebben a sorban is győz a cukor, a botritisz. Az idei év két nagy felfedezése ez a két édes tokaji. Váratlan nagyság. 8

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább