Akik sokat és régóta olvasnak borblogokat, azoknak bizonyára ismerős Alföldi Merlot Burgundia-humbug sorozata. Burgundia kétségtelenül egyike a világ legjelentősebb és legtöbbet idézett, de egyben legmegközelíthetetlenebb nagysággal bíró borvidékeinek is. Akár chardonnay-ról, akár pinot noirról beszélünk mégis Burgundia a legfőbb referencia, mely pont ettől olyan zseniális, hogy mindössze két fő szőlőfajtája van, egy fehér, egy kék, mégis tökéletes rendszert tudtak építeni a termőhelyi klasszifikációra (cru, village), a borok kifinomult stílusjegyeire és végül azok árazására is. Vannak rokonságok Tokajjal: gyakoriak a kisszériás termelők, területre kb. háromszorosa Tokajnak, Burgundia is a terroiralapú borkészítés hazája (mindkét borvidéknek van saját palackformája).

A legfőbb különbség persze abban rejlik, hogy Burgundiában a családok a kastélyaikban sokszor évszázadok óta töretlenül ápolják a borkészítés tradícióit. Úgy persze sokkal könnyebb a borok árszínvonalát mederben tartani. Burgundiánál jobban pedig egyetlen borvidék sem akasztja ki jobban a borisszákat, ha az ár-érték közhelyes kérdései merülnek fel borok kapcsán.

Burgundiát nem azok fogják szeretni és érteni, akik az öncélúan feltűnő jellegű borokat keresik (50 euró alatt). Ezek a borok éppen a halk és finom részletektől olyan nagyszerűek. A zenei hasonlat talán a legkézenfekvőbb: lehet, hogy a klisékből összerakott, mindenkori rádióslágerek sokkal több emberhez eljutnak, pár hónapig az összes adó játssza őket (ha kell, ha nem), arra mulatnak világszerte a tömegek hétről-hétre, de aztán obligát módon a feledés homályába vesznek. Ám az igazán időtlen zenék és borok, melyek a zenetörtélmet és a borvilágét is az idők végezeteig írják, azok stabil és felismerhető értékekkel bírnak, mely a részletek kifinomultságában gyökerezik.

Akárhogy is, a drágulás az elmúlt években csak erősödött a nagypresztízsű francia borok esetében: Ázsia inkább bordóit vásárol, de megvannak a világpiaci bázisai a Burgundiának is, hogy aztán például Magyarországra is évről-évre szűk keresztmetesz jusson el (a grand cruket pedig nagyítóval kell kutatni a polcokon). A szakértők persze azt javasolják, hagyjuk a befutott termőhelyeket, a sztárborászokat, főleg szép évjáratokban érdemes elkalandozni a kevéssé ismert falvak és dűlők felé!

Amit én személy szeretek imádok Burgundiában (és sok más nagy múltú francia borvidékben) az a sok fordulatos kis élettörténet a birtokok mögött. Ez persze több, történelmileg jelentős borrégióra jellemző, de ezektől lesz emberközeli és igazán érdekfeszítő, az emberi sorsoktól, melyek a borok mögött meghúzódnak, generációk munkája nyomán lerakódtak a birtokon.

A pesti borkedvelők Tar Ferije (riesling.hu, Carpe Diem borbár) árral szemben úszva is igyekszik a megszokott, nagyobb kereskedőknél bejáratott borászatokon túl újabb neveket is bemutatni. Pár nappal korábban Mészáros Gabriella és a Borkollégium ezeket a tételeket mutatta be:

Domaine Joblot:

Côte Chalonnaise, Givry, ahol már IV. Henrik korában is telepítettek szőlőt, de aztán a filoxéravész után lassan indult fejlődésnek (szemben a közeli Beaune-nal). A Joblot-fivérek azonban dolgoznak rajta, hogy szépségükről és fineszükről híres boraik javítsanak a képen. A 13.5-ből 9 hektár 1er Cru. Amfiteátrum szerű védettség, nagyrészt déli kietettség, mészkő. Erős hozamkorlátozás után van hogy szüret folyamán a termés 40 %-át leválogatják, ha az nem az a minőség, ami nekik kell. Helyi kádárral dolgoznak együtt, és szeretik ennek jellegét a boraikon is érezni, az integárlhatóság határain belül.

1er Cru Pied de Chaume Blanc, 2014 (Chardonnay)

Sós, tengeri üledékes illat. Metszően tiszta és egyenes gyümölcsök. Szellőzve bújik ki belőle a hordó, érdekes virágosságal vegyülve. Ízben a meglepő, penge savai érződnek először. Friss, finom, elegáns, nagyon gyümölcsös, finom savérzet. Nem a túlontúl krémes chardonnay példázata, és nekem ezért is tetszett nagyon. 6+

Domaine Joblot: 1er Cru Servoisiene Blanc, 2014 (Chardonnay)

Orrban erőteljes hordós, pörkölési jegyek, sült szalonnával. Olajos magok, pici fülledtség, nem túl elegáns illat, de magán viseli a klasszikus hordós fehérburgundi jegyeket is. Ízre testesebb és főleg a korty végén alkoholosabb az előzőnél. Mégis jelen vannak a savak, szépek, hosszúvá teszik a bor sós lecsengését. 6+

Domaine Joblot:  Pied de Chaume Rouge, 2014 (Pinot Noir)

Virágos, érett gyümölcsös illat, egy érdekes főttes melegséggel, némi földességgel. Nagyon fiatal még, szellőzve erősödik az animalitása is, amit nem hiányolnék, ha nem lenne. Könnyedsége tetszik, de savai túl széles sávon érkeznek a kortyban, tanninjai is kemények. Ez nyilván fiatalságából is adódik. A többség és az előadó sem igazán szerette a savait. Én egyáltalán nem temetném... Türelmet kér inkább. Most 5+

Domaine Joblot: 1er Cru Servoisiene Rouge, 2014 (Pinot Noir)

Konyakmeggyes, valamivel mélyebb illat. Egészen dzsemes hatású, akár egy friss, forró szilvalekvár. Az íz kifejezetten gazdag, érett meggyes, annak fanyarságával együtt. Piros gyümölcsössége a hosszú íz legvégéig kitart, ami nagyon pinot-sá teszi a bort. Mindazonáltal ez is kimondottan fanyar, a sav és a tannin is elég sorjás egyelőre. Nem kell kapkodni a felbontással nála sem. Gyenge 6

Olivier Bernstein:

Átmegyünk Nuits-Saint George-ba, mely Burgundia karizmatiksabb vöröseket adó része. Egy mikro-negociant, 2007-es alapítással, igazi kisparcellás pince, mely tehát grand és premier cru-kről vásárolgat szőlőt magának, de 2012-ben saját területhez is jutott. A borász, aki valójában sokáig nem is a borkészítéssel foglalkozott, szerencsésnek tartja magát, hogy 2007-ben érkezett meg Burgundiába: van olyan területe, melyért azóta az ötszörösét is ajánlották, s mostanra a nagybefektetők annyira felverték az árakat, hogy a tulajdonosok azt hiszik, bármit elkérhetnek a földjükért...(halkan súgom meg: a mi Hegyaljánkon, főleg Mádon is valami hasonló zajlik, csak persze kisebb léptékben).

Gevrey Chambertin, 2013 (Pinot Noir)

Eleinte bőrös, sokkal kiszámíthatóbb burgundi hangulat orrban. Aztán valahogy zilált lesz az egész a levegőn: egyszerre virágos, de égett gumis is. Ízre jóval sokrétűbb a Joblot után. Elegáns a hordóhasználat, több réteggel bír, de ez is meglehetősen fanyar savú. A korty közepén kapok érett lédús gyümölcsöket viszont, s aztán hosszú a korty, tanninban gazdag lecsengéssel ér véget. 6

Olivier Bernstein: Gevrey Chambertin, 2011 (Pinot Noir)

Gombás, aromás, mély illattal indít, aztán ízben először kátrányos, végül fájdalmasan keserű és vegetális....nem tudtam vele mit kezdeni, kimondottan kellemetlen/élvezhetetlen volt a korty. Bizonyára nem volt szerencsénk ezzel a palackkal...4

Olivier Bernstein: Gevrey-Chambertin 1er Cru "Les Cazetiers", 2013 (Pinot Noir)

Ismét melegebb, gombás, kátrányos, mélyebb illat. A korty megint húzós, fanyar és metsző savú jelen pillanatban, határozott sötét tónusok jellemzik ízeit: fekete áfonya, fekete ribizli, szeder. Egyelőre elég mogorva, kemény pinot, de ezzel együtt is igazi egyéniség. 6+

Olivier Bernstein: Clos Vougeot Grand Cru, 2013 (Pinot Noir)

Ez is fekete, már illatában is: kátrány, füst. A korty savai markánsak megint, de a test közben gömbölyded, szép, arányos. Komplex ízek, most ez is fiatal még, hosszú, szárító utóízzel, de nagy tehetség lakozik benne. 6+/7

Igen nagy múltú család a Méo és a Camuzet is. A második világháború előtt Étienne Camuzet a Vosné Romané szőlésze volt például. Birtokuk igen szép fekvésű is, és bár a család vezéregyéniségei, a generációk sokmindennel foglalkoztak, a kastély, a birtok a kr.u. 50 körül épült gallo-római épületecske mind ápolandó hagyaték volt az évszázadok során a család számára.

Maison Méo-Camuzet: Gevrey Chambertin, 2010.• (Pinot Noir)

Ez a nagy évjárat a kifinomultságáról híres. Hordóvaníliás, meleg illat, de kellemes pinot-s kibogozhatatlansággal bír: egyszerre sós, gyümölcsös és gombás is. Hosszú, komplex, végre igazán sokrétűen burgundias íz, beérett, fogyasztható, élvezhető formában. Termőhelyi, izgalmas lefutású, sós korty. Lehetne valamivel hosszabb is, mert piros gyümölcseit ennek is élveztem volna tovább. 6+

Dom.Marquis d'Angerville: Volnay 1er Cru Clos des Ducs, 2009.• (Pinot Noir)

Az a fajta meleg évjárat, amikor a gyengébb fekvésekben is szépen beérett minden, mely magasabb alkoholokkal sok burgundinál pont a finesz rovására ment, persze nem mindenhol. Barnás szín. Érett, sonkás, fűszeres, meleg illat. Kimondottan elbűvölő és megnyerő bor végre orrban. Kifejezett fűszeresség ízben, és a fekete tónus úgy látszik végig kíséri az estét és ezt a sort. Fanyar, citrusosba hajló vég. Izgalmas, szépen fejlődő darab. 6+

Domaine Méo-Camuzet: Nuits Saint Georges 1er Cru Aux Boudots, 2005.• (Pinot Noir)

Temperás, mély, sötét, de szépen érett illat. Áfonya, fekete ribizli ismét. Meleg, alkoholos íz ölel át, még most is fiatalok a mozdulatai a bornak: húsos, hosszú, szép, elegáns és sokrétű íz. Ilyen egy kész burgundi, egy remek évjáratból. 7

Maison Leroy:  Auxey Duresses, 2000 (Pinot Noir)

A várva várt sztár persze, hogy dugós…

Hogy az este ne csalódással záruljon, Mászáros Gabriella előhúzott a kalapból egy joker kártyát. Régi ismerős: a 2007-es év burgundi felfedezettje, egy modern, fiatal tehetség Beaunne-ból, ismét a szuper 2010-es évjáratból…:

Domaine de Croix Cent Vignes 1er Cru 2010.•

Egész más illat az előzőek után, egyáltalán nem a megszokott pinot-s jegyek, de tetszik. Modernebb hatást kelt és ha vezető jegyeket kéne mondanom, paradicsom, friss lecsós, pirosas, nyárias jegyek ugranak be. Markánsak a savai ennek is, de az íz mindvégig finom, rezzenéstelen, sőt fiatal mindmáig. Nem kimondottan bonyolult vagy túlkomplikált, selymes kifinomult textúra után a legvégén alig kivehető kesernyével búcsúzik. Remekül érik. Pinot-san egyedien…. 6+