x

Ripka Gergely

Amikor Heimann Zoli a Brancsba látogat

Szekszárd Egerben

Egerről nem könnyű írni. Nagy borvidék, sokezer borász-szereplővel (nem is gondolnánk, igaz?). Az sem lehet véletlen, hogy a Borbarát hajdani csapatában forró krumpliként dobálták egymás közt az Eger-felelős szerepkört a zsurnaliszták. Nem is akarom bő lére ereszteni én sem, már csak azért sem, mivel ez a cikk leginkább egy tehetséges, fiatal, megnyerő szekszárdi fiú borairól fog szólni és ezek nem is az ő gondolatai, melyeket leírok! De ennek az eseménynek a kapcsán és máskor is oly sokszor előjön bennem a téma hazafelé autózva, hogy (a jó bor mellett) mi tesz egy borvidéket élhető, felejthetetlen hellyé. - Kell jó étterem, jó kávézó, kell jó pék, kell közösség, kellenek közösségi színterek, kellenek hiteles vezéregyéniségek, kell egy jó borvidéki marketing (történelemmel, termőhelyek bemutatásával, definiált bortípusokkal). Nagyjából ezek. A felsorolás elején van, amiben az országos átlagnál is sokkal jobb és élhetőbb ez a hevesi város. De hogy áll Eger a többivel?

Van közösség is, sok-sok fiatallal, hurrá. Látványosan megnyilvánuló összefogásról már nehezebb beszélni, de nem mondom, hogy ebben nincs előrelépés. Szuper. Vannak események is, nagy, illetve kisebb léptékben egyaránt, a nagyobbak azonban megosztják a helyi közösséget. Vannak/voltak vezéregyéniségek is. Van köztük korszakalkotó zseni, aki sajnos már nincs köztünk; vannak olyanok, akik néhány éve még váteszek voltak a tetteikkel, szellemiségükkel, üzeneteikkel, de aztán mostanra egyre halkabbak vagy vissza is vonultak. Gyorsan változik az egri színtér. Ebben az mondjuk pozitívum, hogy számos leklesítő új pince bukkan fel időről-időre, akikre érdemes figyelni.

A borvidéki marketinggel, a bortípusok definiálásával viszont mindmáig adós Eger, elsősorban magának. A helyzetet csak tovább bonyolítja a tufapincékben készült egri borok minőségének és tisztaságának hatalmas szórása. Ezt a bilit nem én borítottam ki, de épp itt volt az ideje, hogy téma legyen. Túljutott már a világ és a borpiac azon a hozzálláson, hogy „ha nem nézünk szembe a problémákkal, akkor azok nem is léteznek”. Ha pedig azt mondjuk magunknak, a borvidéki átlag máshol sem jobb, az bizony nem mentesíti sem a borászt, sem a fogyasztót, aki drága pénzt fizet a borokért.

 

De hogy miért is Egrről beszélek Heimann Zoli kapcsán.... Nos azért, mert az elmúlt pár évben (épp a Brancs miatt) többször megfordultam 1-2 napig Egerben. Nem csak az egri Koklács Kata (Wine and Go; Bor, Bringa, Piknik stb) munkásságát tartom előremutatónak és közösségkovácsolónak, hanem az egész Brancs hangulatát tartom hazai viszonylatban is példaértékűnek. A Gárdonyi-ház mellett újragondolt ex-ovoda alsó szintjéből lett kiállítórtér és mindenekelőtt kávé- és borkert, ahol természetesség, könnyedség és eredetiség mellett találkozik az ember az egri borokkal, a jó kávéval, a fiatal helyi közösséggel. Minden héten szuper programok váltják egymást, legyen az kortárs kiállítás, koncert vagy egy közismert egri vagy épp nem egri borász interaktív, fesztelen kóstolója, Kata kendőzetlen stílusú moderátorkodása mellett.
És akkor el is jutottunk mai témánkhoz (köszönöm a türelmet). Pár napja ifjabb Heimann Zoli lépett porondra, aki 2013-ban vette át a borok készítését édespjától egy olyan családban, mely 1758 óta Szekszárdon tevékenykedik. Az a fajta fiatal borász, akinek vannak önálló gondolatai és méltóképp ápolja az ősei által reáhagyott értékeket. Világlátot, tanult és közben kellően korhű szellemben végzi a dolgát. Sokmindenről szó esett, nem is sejtenénk, mennyi közös kérdéskör merülhet föl Eger és Szekszárd között: viognier, kadarka, bikavér, Gál Tibor és hagyatéka, fehér és vörösborok és szőlőfajták egyik és másik borvidékről.

Ezeket kóstoltuk meg a remek hangulatú este folyamán:

 

Viognier 2015

A fajtát Gál Tibor ajánlására telepítette a a család Szekszárdon. Azóta is az egyedüli fehérboruk, ami mindig megmaradt a korrekt kvázi alapbor szinten. Most is ilyen. Vágott füves, laza, fiatalos fehérbor illat, se több, se kevesebb. Egy kis fehér virágos gesztus díszíti csupán. Könnyed, vidám, zamatos, jó savú bor. Igazi nyári üdítő. 5

 

Idei 2016.

Újboros, hamisítatlan primőr illat. Nem is kell szálazgatni, pont annyi ez is, amennyinek lennie kell. Nekem a márton-napi vörösekben mindig van őrölt kávé-illat (főleg a portugiserekben). Egyszerű, egyszólamú, jó savú, könnyed üdítő kategória ez is. 4+

 

SXRD 2015.

CF, MER, KFR és egy pici Sagrantino, mint egzotikum. Ez az új márka lenne a Boromissza helyetti alapbor a hiperek polcaira és a borbárok poharaiba szánva. Ahogy az új címke és a stílus, úgy a bor is határozottan lép fel: imádnivaló erdei gyümölcs illat: sötét színű, édes, pici bogyók gurulnak mindenfelé. Ízben aztán a jól bevált középúton jár: közepes test, közepes hossz, közepes sav, egy picit fanyar végszóval. Nagyon könnyű szeretni, és hát ilyennek is álmodták meg Heimannék. 5

 

Céh Kereszt Kadarka 2015.

Csupa új, szelektált klónból készült kadarka, melyek Heimann Zoli szerint azért fontosak, mert a nagyüzemi, P9-eshez képest ezek a klónszelekciók, ha nem is gyorsan, de mondjuk 10 évente jelentős minőségi stabilitást és javulást hozhatnak kadarka-kérdésben. Legyen igaza. A Szekszárdi Szüreti Napokon nem rég már kóstoltam, akkor sokkal gyümölcsösebb volt. Most kissé ül rajta a füstös, pörkölt fa. Gombás még az illat, szellőzve bújnak csak elő a vidám kadarkás gyümölcsök a hordó mögül. Üdítően dzsúzos, finom részletek egy kadarkához képest. Olyan ez a kadarka-kép, mint amikor az ember sok homályos fotó után megtanulja beállítani a vetítőgépet. Közben persze fajtajellegesen nem testes, elegáns, piros bogyós hangulat lengi körül. Nagyon jóleső bor ez is, és a fát biztosan legyűri majd a szép alapanyag. 5+

 

Alte Reben Kékfrankos 2014

Sikeres bormárka a szortimentben, melynek a 12-es kiadása anno nagyot borított (követve a szintén nagy sikerű baranyavölgyi sorozatot). Orrban rumos meggy és fa (némi cefrés jelleggel a felszín alatt megbújva). A savak kékfrankososan veretesek, határozottak. Ízben is van egy hordóvaníliás villanás, de mellette sok gyümölcs is: szilva, meggy és cseresznye. 5+

 

Stílusgyakorlat 100 % Tannat 2014

Egy tanninos fajta, ráadásul egy hűvös évjáratból. Sok jóra ez alapján nem számítottam. Illatba az animalitás mellett áfonya és fekete ribizli húzdik meg. Ízben erőteljes fanyarság, húznak a tanninok, kesernyések is kissé, de nem is vártunk mást (ezért hívják a fajtát tannatnak ugyanis). Mégis a végére eléggé vékonyka, a savak is fanyarba hajlanak. Gyenge 5

 

Bikavér 2014

Szerencsére eltekintettünk a bulvárklisés eger vs szekszárd összehasonlítástól, noha a bikavér-téma sokszor előjött az este folyamán (nyilván). Szekszárd igazából most kezdi igazán komolyan venni a bikavért (ld. új szekszárdi palack), Eger számára viszont nagyon komoly a piaci súlya a bikavérnek. A termékleírás mindazonáltal Heimann Zoli szerint is nehezen megfogható Szekszárdon (pártolná a kékfrankos-túlsúlyt ahhoz, hogy valóban egyénisége legyen a bornak). 

Határozottan vegetális illat. Ízre dús, finom, végre egy komplex és hosszú bor, amiben van gazdagság, tartalom, rétegek. Nem kimondottan testes ez sem (2014), inkább ő is középsúlyú, de még nagyon fiatal is. Látszik rajta a törődés és az odafigyelés, hogy jó alapanyagból sgondos kezek házasították, szépen érvényesül benne a többféle fajta erénye. 5+/6

 

(A kóstolón én is fizetővendégként vehettem részt.)

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább