x

Ripka Gergely

TAKLER//20

“Kiabálunk a pohárból…”

Taklerék a rendszerváltást követő hazai borászati időszámítás egyik legelső állócsillaga. A többségnek talán be sem kell őket mutatni. Ha szekszárdi borászatokat kell sorolni, elsők közt jutnak eszünkbe. Idén 20 éves a családi birtok, ennek apropóján egy szűk szakmai csapatnak lehetősége nyílt visszatekinteni a kezdetektől napjainkig. A sikerig és a stabilizálódásig ők is vegigjárták azokat a lépcsőfokokat, melyeket a villányi, szekszárdi “vörös-sztárok” nagyrésze vegigjárt. Banki kölcsönök, támogatások, díjzápor, máskor csődeljarasok, egyszer fent máskor lent. Néha pozitiv, néha kevésbé pozitív visszhangokkal kikövezett út, az alig egy hetktáros családi szőlőből egyre nagyobb saját területtel, 2000-től egyre több telepített ültetvénnyel. Újabb és újabb ikonborok és egyre kiterjedtebb és szebb birtokközpont foglalja mindezt méltó keretbe, mely a tavaly átadott impozáns Takler Kúriaval lett teljes (étterem, wellness hotel stb). Húsz év után sincs tehát megállás.

Taklerékben mindig is volt valami jó értelemben vehető régivágású szellem, ösztönösséggel, öntörvényűséggel. Azok közé a borászok közé tartoznak, akik vállaltan súlyos borokkal akarnak nyomot hagyni az emberben. “Célunk, hogy boraink kiabáljanak a pohárból.” – vallják és ha Primariust vagy Regnumot kóstolunk, azonnal értjük is, miről beszélnek. A “családi trió” munkájának egyensúlya érlelte ki a két évtized alatt bejáratott képletet: a két borász, idősebb Ferenc és ifjabb Fercsi tehát az alapborokon túl egyértelműen a nagy testű, vastag vöröseket keresi (és a családfő maga nem is igazán hagyja magát meggyőzni más igazságról, mondja azt akár egy Master of Wine vagy bárki a világon). Míg a cég marketing arca, András inkább az érzékenyebb, modernebb lelkületű diplomatája az összeszokott csapatnak, utazik, ő kommunikál és ő az, aki a mai trendeket inkább érzi. Így 2:1 arányban már érthető, hogyan formálodnak a Takler borok, de ez a hármas munkamegosztas biztos alapot nyújt a Takler-gépezet olajozott működéséhez. A húsz éves jubileum alkalmából sokmindennel készült a család: sajtóesemény, ebéd, borkápolna- és pincelátogatás, múzeális retrospektív kóstoló, végül egy borvacsora, mindez a panorámás, őszi Decsi-szőlőhegyen:

 

Kékfrankos 2015.

Cseresznyés, meggyes fajtajelleges illat. Nagyon friss, gyümölcsös jegyek határozzák meg. A korty vékonyka, lágy, egyszerű (de legalább tudjuk, hogy Takler bor is tud ilyen lenni, nem csak koncentrált). 4

 

Kékfrankos, Syrah, Merlot, Cabernet sauvignon 2015 (M)

A borkápolnában a leendő bikavér komponenseit kóstoltuk aztán hordóból. – A kékfrankos nagyon fűszeres illattal bír. Édeskés, sima korty, kevés tannin, kevés alkohol, inkább az érett savak és egyfajta hűvösség dominálnak. A syrah ezzel szemben tiszta szilva és gyümölcs volt bukéban. Ízre megkapom a várt tanninokat és kifejezett édességgel fogja kerekíteni az előbbi savakat. A merlot a leginkább testes, már orrban is alkoholos. Remek tanninjai mellett is telt, vastag és hosszú. A cabernet édeskés megint, erőteljes tanninok és határozott kesernyével búcsúzik, még kissé fésületlen, de mire házasításra kerül a sor, bizonyára összerendeződik. Érdekes volt így külön kóstolni az összetevőket, biztos, hogy valamennyi fajta hozzátesz majd valamit a végeredményhez.

 

Szenta-völgyi Kékfrankos 2009

A retrospektív kóstoló a Takler család kékfrankosba vetett vízióival indult. Nagyon hisznek a fajta szekszárdi lehetőségeiben.
Cédrusos, fűszeres, tüzes, pörkölt fás illat (az illót is érezni kissé és a fa is lehetne integráltabb). A korty aztán szép sima, a fa itt is bőséges, de van benne egyfajta sósság és sok-sok gyümölcs is, zömében főtt és sült gyümölcsök. Szép. 6

 

Kékfrankos selection 2000.

A 9 évvel fiatalabb kiadás elsőre kissé büdi, animális, amolyan oldschool magyar vörösbor képet idéz illatban (kicsit kiforratlan arcéllel). Érezhető rajta a kor. A hordó fénye is megkopott: öreg bútorokat idéz. A kortyban a savak szárítanak, de nagyon. Semmiképpen nem tartogatnám már soká. 5+

 

Bikavér selection 2003.•

Földes, céklás, rumos, telt illat, sok elegáns hordós jeggyel díszítve. Kiváló tanninok, kortalan íz, hibátlan szerkezetű, nagy bor. Súlya van, hossza van és máig nagyon fiatalos és élvezhető az egész. 6+

 

Bikavér selection 2000.

Az antik bútorokat idéző illat ismét felbukkan, egyfajta fémességgel, termálfürdővel. Szellőzve rumosmeggy és nem várt zöld(fűszer)ességet is mutat. Ízre kesernyés, lassan ez a 2000-es bor is túl van a csúcsán. A savak, tanninok mindazonáltal határozottak, csak nincs, ami felöltöztesse már őket. Érzésem szerint 2000 után tudta a pince igazán megtalálni a saját hangját, ehhez persze szükség volt a termőre forduló saját területekre is. 5+

 

Syrah reserve 2008.•

A syrah is nagyon bevált Takleréknek (noha a syrah-láz előtt Tiffán Ede bácsi próbált lebeszélni mindenkit róla). Csodás komplex és fűszeres illat. Tejszínes, krémes cappucino, aszalt szilva. Súlyos, sőt sajnos brutálisan nehéz, hosszú, száraz vég, közben édeskés is (15,79 v/v %). A tanninjai puhák, finomak. Amellett, hogy egyértelműen modern, újvilágias, van egy amaronés beütése, mindenben nagyon sok és túláradó bor, pedig feljebb is léphetne. A kevesebb néha több. 7

 

Cabernet franc reserve 2006.••

Az igazán védjegyszerű boruk aztán kétségkívül a „franc-reserve” lett, melyre annak idején előjegyzés is volt, a korábbi évjárat sikere után. Visszafogott, moderált illatt, bútorfával. Ízre meglep, mennyire sok friss gyümölcsöt találni benne. Végre egy még most is eleven bor, kitűnő arányokkal megáldva. Tíz év után is nagyon jó inni, mindene a helyén, a sor egyik legszebb, legelegánsabb, legegyensúlyosabb bora, a szesz sem lóg ki, igaz nem is csekély (15, 42 v/v %). 7+

 

Cabernet franc reserve 2003.•

Elérkeztünk a nagy dobáshoz is. Nem csodálkozom egy percig sem, hogy a franc-ra hangsúlyt helyezett a pince. Ez az a legendás 2003-as tétel, melyet Alder Yarrow 9.5 pontra értékelt. Valójában ez a gyors és nem várt New yorki exportsiker hozta meg a nagy áttörést a pincének.
Fenyőtű és kapor tercier illata, sok-sok zöldfűszerrel és cassissal. Ez is élő bor máig, tele gyümölcsökkel, de sokkal inkább feketékkel (szederrel, áfonyával) és ízben is fűszerözönnel. Szép a fa, szép az újvilágiassága is, gyönyörű palackbukéval, és fontos, hogy megvan a harmónia is. Nem lep meg, hogy az amerikai kereskedő és borszakíró, már palackozás előtt beleszeretett. (15,34 v/v %). 7

 

Caberent sauvignon reserve 2007.

Itt egy pillanatra sikerült teljesen összezavarni Fercsi azon kijelentésével, miszerint neki a cabernet sauvignon áll közelebb a szívéhez, részben emiatt a bor miatt. Nem tudom, nem azzal kezdeni a leírást, hogy ez a bor 16,46 v/v % alkohollal bír a kóstolófüzet szerint. Hisz a pohárba szagolva is azonnal az etil-alkohol rúg, mellette rumpuncs. Ízre is édeskés, nehéz, a tannin rombolóan szárít és a bor egyértelműen túlsúllyal küzd, miközben az alkohol mindent felperzsel. Bízom benne, hogy nem ezt tekinti a jövő útjának a pince és a két előbbi franc élvezeti értékei/sikerei írják majd tovább a reserve borok történetét. 5+

 

Pirmarius 2007.•

Az előljáró. A pince csúcsmerlot-ja, mely csak a legjobb években készül el, gyönyörű címkével. Kóstolás közben végighallgattuk, hogyan lett presztízskérdés (verseny?) tárgya Villányban és Szekszárdon az ezüst hátú alfa-merlot. Ki-ki maga döntse el, mit tud leszűrni a solusokból, magnificokból, primariusokból és más latin nevek mögötti tanninok, alkoholok, hordók értelmetlen versengéséből. Az látható, hogy szép lassan szerencsére konszolidálódni látszik a műfaj: többen visszavettek azóta az amplitudókból, és bízom abban, hogy a borok is egyre fogasztóbarátabbak lesznek majd ezen az árszínvonalon is.

Tejszín és kávé keveredik itt is, sonkával, egy határozott gombás jeggyel (és alkohollal). Ízre is fűszeres sonka, hosszú, súlyos, máig időtlen jelleg. Az alkohol (16,31 %) érdekes módon nem érződik, beépült. Helyette húsos, gazdag, komplex a bor, szárító és nem édeskés utóízzel. Remekül fejlődik palackban, még mindig felfelé, és ki tudja, mennyi tartalék lehet még benne. A sor egyik legszebbje. 7+

 

Primarius 2006.•

Tejszín, kávé és bőr jelenik meg orban. Sokkalta tanninosabb a korty, de textúrájában hasonló a 7-eshez. Durvább mégis, mert sokkal szárítóbb, keményebb és maszkulinabb. Egy pici bársonyosság és kevdesség jól esne azért (15,77 %). 6+/7

 

Regnum 2006.••

Legnagyobb részt (40 %) merlot alkotja, de bordói fajták mellett 10 % kékfrankos is akad benne. Elegánsan érett buké, benne a nagy vörösek minden bájával. Szép húsos és hosszú, bőrös ízvilág jellemzi. Kétségkívül nagy bor, szépen beérve és mennyire jól esik, hogy úgy óriási, hogy mégsem hivalkodik, mégsem válik önmaga szomorú paródiájává. Jópár év lehet még benne így is (15,63 %). Amit lehetett, ezzel a borral a pince megnyert. 7+

 

Regnum 1999.

Befulladt egy buké jellemzi. Gazos, növényi száras illatokat áraszt. Ízre kifejezetten savas, mintha éretlen is lenne, miközben animális is. Szerkezetre jóval erőtlenebb, mint a 2000 után csúcsborok. Az idő nyomot hagyott rajta, amit egyáltalán nem lehet felróni egy 17 éves száraz vörösbornál. 5+

 

Köszönöm a meghívást a túra szervezőinek és a vendéglátást a házigazdáknak, Takleréknek. A gratuláció egyértelműen kijár a családnak az elmúlt 20 év kitartó munkájáért és további sok szép sikert kívánunk az elkövetkező 20 esztendőre is! 

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább