Csendes-dűlő Kéknyelű 2013
Szimpatikusak a Csendes-dűlős arcok. Fiatalos hév. Tiszta gondolatiság. Kedves hangulat a címkéken is. Mindez a napsütötte Badacsonyörsről. Boraik közül pedig éppen ez a Kéknyelű győzőtt meg igazán, melyet egy közös fellépés alkalmával is megdícsértem nekik. - Erre a futó találkozást elmélyítendő, kezembe nyomtak egy palackot. Hát most érkezett el az ideje.
Tiszta, friss illat, amolyan "kéknyelűsen egyszólamú". Várnám már a lelkes badacsonyi pincéktől az igazán átütő Kéknyelűt (ahogy néha mintha hiába várnám ezt juhfarkban is vagy ezerjóban vagy olaszrizlingben vagy zétában meg a többi néha reménytelen-reménységünkben). Ez a fajta nekem a semmilyen fajták népes halmazát erősíti, de ez a bor legalább tényleg a jó értelemben cáfolja meg ezt a tábort. Mert egyébként szép: számomra fajtajelleges benne a széna, közben pedig citrusos is. Egy dolgot mindenképp le kell szögezni: Kéknyelűt én vakon eleve csak a savrajongóknak merném jószívvel ajánlani. Ízre itt is harsogóak a savak, de nem élesek, nem teszik savhagsúlyossá ezt a kéknyelűt (ami egyébként a fajtánál eléggé fájóan gyakori jelenség). Akad mellette test és tartalom egyaránt, pici krémesség, némi olajos (magos) felhang, diszkrét kesernyével megtoldva. Mindeközben örömet okoz a fogyasztása. A kitűnő savak miatt jólesik egy hétköznapi vacsorához is, egy citrusízű, üdítő teraszbulihoz is, de megkockáztatom, hogy csiszolt eleganciája akár egy ünnepet is simán megízesít bárhol, bármikor.