x

Ripka Gergely

Vineum Hárslevelű 2013

Talán mégsem keresem hiába pár éve a nagy Vineum bort. Zsadányi mint Tállya egyik főszerepőlője már Alkonyi Lászlónál is téma volt, akkor amikor a szakíró rövid időre online borzsurnalisztának szegődött (2010). Azóta keresem a nagy tállyai bort, melyet elsőként Vineum név alatt kezdtek el boncolgatni (a vaskos tállyai lőrekészítési korszak után). Íme egy jó fajta, egy jó évjárat s valószínűleg egy jó termőhely, melynek végre sikerül valamit megvillantani, mitől lehetett Tállya már évszázadokkal ezelőtt is jegyzett termőhely.
És ezt úgy éri el, hogy az emlékeimet használja: az első nagy száraz tokaji élményeim ugranak be erről a borról. Az az édeskés, sárga gyümölcsös, tűzköves, komplex, mély illat van benne, mint a 2006-os nagy száraz tokajiakban (főként mádiakban), melyekre anno felkaptam a fejem, s melyre oly sokan használtuk előszeretettel a mára elkoptatott minerális kifejezést. Ízre nagyon zamatgazdag és hosszú, száraz és érett, finom savakban lecsengve. Kiválóan feliserhető benne Tokaj (a fajta talán kevésbé). Kissé csonots vázat adnak az évjárat savai, de egyensúlyos, tartalmas és rendkívül szépen feldíszített bor. Még fiatal is, de már most kibontakozott szépsége. Bomba vétel (Borfalu). 
(2016 karácsonyán kóstololva egy másik palackot viszont ugyanekkora méretben ért csalódás, korai öregedés, üresedés, oxidáció jeleivel.)

Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább