x

Ripka Gergely

Vida-gyorsszemle (2o16)

Sosem jártam még Vida Péternél. Sőt soha még csak nem is beszéltem vele. Olvastam róla, hogy nagytudású, nagy mesélőkedvvel megáldott borászember, aki egy időben nagyon népszerű volt, aztán (ahogy az egyébként a legtöbb sztárborásszal lenni szokott) kicsit kevesebb reflektorfényt kapott egy idő után. Idő közben jött egy év bortermelője díj is. Most mint kiderült a felszín alatt komoly szakmai és fejlesztési munka folyt, ezért volt viszonylag csendes a piaci jelenlét. A kereskedő jellemzően halkabb szóval szól a piac felé, de Vidáék élnek és jól vannak és a borokat is végre megismerhettem a készítőik, megálmodóik köreiben, ami igazán nagy élmény volt, tényleg. Vida Péter pedig valóban nagytudású, izgalmas borászfigurája hazánknak, akinek konkrét víziók vannak a fejében a borról, a magyar borról, a szekszárdi borról. Tudatosság és alázat van az idősebb és az ifjabb generációban is, és nagyon szépen kiegészítik egymást valahol a megfontolt tapasztaltság és a modern kortárs szemlélet metszéspontjában. Ezeket kóstoltuk a teraszon: 

Vida Kékfrankos 2015

Friss, arányos, finom, bonyolításoktól abszolút mentes alapvörös. Mindene a helyén, mindene annyi, amennyi. Amolyan borbárakba, bisztrókba kívánkozó belépőbor, mely azonban hűen közvetíti a fő üzenetét egy átgondoltan munkálkodó birtoknak. 5

 

Vida Öreg tőkék Kadarka 2015

Egy kilogrammra korlátozzák a tőkék önmagukat (1920-as években telepíthették a tőkéket). Vérbeli szekszárdi kadarka. Finom, tartalmas is hozzá, fűszeres. Kadarkában Szerkszárd újabban nagyon erős és kezd kiforrni valami igazán egyedi és elegáns irány a borászok közt. Lehet, hogy egyszer tényleg lesz valami igazán látványos és felismerhető jelenség belőle, akár nemzetközi porondon is... 5+

 

Vida Kékfrankos Hidapestre 2014

Klasszikus meggy és cseresznye illatban és ízben is, melyhez fajtát meghatározó savak társulnak. Nem érezni rajta a beteges év problémáit. Korrekt, finom darab így is. 5+

 

Vida Bikavér 2013

Kékfrankos, merlot, cabernet franc és kadarka együtt.

Fűszeres, szépen felismerhetően szekszárdias bor. Gyümölcsös, finom, kimondottan csábító, húsos, tartalmas vörösbor, ami egy bikavérnél nem annyira általános. Amolyan szekszárdi origo, nagyon szépen és magabiztosan prezentálva. 6

 

La Vida 2012.*

Fűszeres, mákos illat. Csodás tanninok, sok-sok fűszerrel feldíszítve a kortyban is. Hosszú íz, nagyszerű fahordóval keretezve. Fiatal, de nagy vörösbor, egy kiváló évből. Vidáék nagyon hisznek a merlot-ban. A Viráhegyen nemrég telepítettek egy igen szép és látványos fekvésben. Nekik elhiszem, hogy ez a fajta képes Magyarországon is villantani. 7

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább