x

Ripka Gergely

HOLASS: Sümeg, az elfeledett borvidék

A belga kereskedő lány, a borász fiú és a megszállott apa története kezdődik…életem roséjával

A borászatról
Először is a névről: a szombathelyi, idősebb és ifjabb Halász Imre családi projektje ez a mindeddig ismeretlen pince, mely július 7-én debütál első borával, de nem Magyarországon, hanem Nyugat-Európa csillagos éttermeiben (összesen 10 csillagot fog érinteni a pince, ráadásul egy roséval, de ne szaladjunk máris előre). Az ifjabbik Imre jogász végzettségű, de apja révén kisgyerekkorától részese lehetett a szombathelyi borklub kóstolóinak, ahol nem akármilyen nemzetközi etalonok nyíltak hétről-hétre. A kis Imiről gyorsan kiderült, hogy kivételes kóstolási tehetsége és memóriája van. El is hagyta a fényes jogi pályát és új iskolát választott, egy olyan birtokot, melyet maga a burgenlandi legenda, Roland Velich vezet. Roland köreiről köztudott, hogy egyrészt igen nehéz bekerülni, igen nehéz kiismerni is és egyáltalán kivívni a birtok vezetőjének elismerését, viszont aki bekerül, annak olyan kivételes boruniverzum tárul fel, ami egyszerű halandók számára elérhetetlen lenne. A Moric birtokon MW-ok jönnek-mennek, Velich egy sor nagy tehetségű, kis területű borásszal áll kapcsolatban (hazánkból Homonna Attilával) és összeköttetései a legkomolyabb michelin-csillagos éttermekig vezetnek. Egész napos kóstolók, exkluzív borok sora, egy osztrák mintabirtokon, amit egy zseni tart mozgásban, aki nem mellesleg konkrét víziókkal bír a Kárpát-medence borászati jövőjét illetően is. Létezik ennél jobb akadémia egy magyar borászpalánta számára? Ebben a közegben volt (a tavalyi szüretig) Roland Velich jobbkeze, a jó képességű Halász Imre, aki érzékeinek köszönhetően a közös vakkóstolókon mindig tudott ebben a boros miliőben meglepetéseket okozni, akármilyen társaság is ült le az asztal köré, akármilyen borokkal. Ja és a név: Imre nem rég lett szerelmes egy belga borkereskedőbe, Ellie-be. Az ő hazájában, immár közös hazájukban a Halászt Holassnak ejtik. Szóval a borkereskedő lány, a tehetséges borász fiú és a megszállott, ínyenc papa sztorija így indult egy sümegi antréval (de Holass gyűjtőnév alatt Loire-i, zsebkendőnyi kissomlyói területük és hasonló méretű golopi szőlőjük is szerepet kap várhatóan).  
A területről
Sümegről kevesen gondolnánk, mekkora szőlészeti múltja van. Bizony nagyon kevés városunk adott olyan nagy tehetségű és sikeres borászati szakembereket, mint a reformkori Sümeg! Itt született és munkálkodott például Entz Ferenc, a Borászati Füzetek és a ma is működő, Villányi úti Kertészeti Egyetem (és Vincellér Iskola) alapítója, a hazai szőlőtermesztés és borkészítés egyik fontos forradalmasítója. Volt azonban egy még fontosabb alakja a monarchiabeli Sümegnek, akiről sokkal kevesebbet tudtam én is. – Egy bizonyos Ramassetter Vince, aki nem csupán tobbszáz hektáros szőlős gazda volt (Sümegtől, Badacsonyon át Somlóig), de a kor talán legsikeresebb magyar borkereskedője is (Champagne-i, Rajna-menti insiprációkkal, saját logós üveggel, kiterjedt nemzetközi sikerrel). Már kékfestő apjának is a Fehérkövek alatti hegyoldalban volt szőlője (ld. később), ami a sikeres borkimérésük egyik zálogát is jelentette. Vendégeik közt pedig nem éppen a lumpen naplopók voltak jellemzők, hanem a város notabilitásai (más jelentett a kocsma fogalma százötven évvel ezelőtt). Ramassetter Vince később feleségével együtt fontos mecénásai, elismert, társadalomépítő egyéniségei és nagy sikerű bordisztribútorai lettek a régiónak. Az 1860-70-es évekre a Dunántúl legjelentősebb borfelvásárlói és exportőreivé váltak, akik Neszmélyről, Budáról, Szekszárdról, Villányból is komoly mennyiségű szőlőt vettek át. Ezzel együtt saját birtokuk is gyarapodott Sümegen, főleg az Öreg-Baglyashegyen (Hertelendy, a Kuthy-, és a Kisfaludy-féle szőlőterületekkel). Nem várt módon a Holass első bort adó terroirja is e történelmi birtoknak a ősi szívében, a Fehérsziklák alatti részen található, elfeledett termőhely. Megláttak benne valamit Halászék, noha nem is az ő tulajdonuk a terület, az idősebb Halász Imre mégis lankadatlan érdeklődéssel kutatja és próbálja feltárni Sümeg hajdani és mai boros értékeit.
 
A fajtákról
Korántsem mondhatjuk fajtatiszta bornak a Holass Rosét. A természetesség, ősi puritánság hangulata inspirálta, egy olyan koré, amikor egyáltalán nem volt cél, hogy egy bor kizárólag egy fajtából álljon. Ezen a sümegi területen rengeteg fajta tenyészik, mind bele is kerültek a borba: nagyrészt kékfrankos és merlot, de a terület egyfajta kékszőlő fajtagyűjteménynek is tekinthető kis szőlőarborétum.
 
A borról
Rosé, melyet (először is) nem az idehaza megszokott „primőr” technológiával készítettek és szüreteltek. Hagymahéj és lazac közti szín félúton. Felhőkölés már rögvest az első szippantás mentén...! Nem egy megszokott, egységsugarú rosé buké. Mellőz minden klisét és konvenciót. Badacsonyi borokat idéző trapista sajt, de jön még mellette szárított zöldfűszer és florális elemek. Meglepően intenzív. Ízre finom gyöngyözés, nagyonis élő, fehérboros szerkezet ízben és aromatikában is. Nem kell agyonhűteni, egészen bársonyos a textúra. Hosszú, lendületes íz, sehol nem üres vagy híg. Egészen olyan, mint egy tartalmas, emelkedett fehérbor. Fehérbors, kréta és váratlanul koncentrált, húsos piros gyümölcsösség. Meglepő, hosszú sav és egyszerre mégis sima, elegáns, finom gömbölyű szerkezet, amiben semmi nem vág. Alighanem életem egyik legjobb rozéja. Jólesik nagyon minden korty. Mintha utóízében lenne egy zöldfűszeres kesernye, de mégis egyéniség ez a rosé, ami eleve szép teljesítmény. Vad bor, ösztönös, zsigeri, van benne egyfajta ősi hangulat. Óriási találat, nagy kár, hogy az 1200 palackból a magyar piacra csak pár darab jutott (Terazza). Micsoda belépő, micsoda névjegy, ráadásul pimaszul pont egy roséval (debütálása előtt épp egy provance-i vakkóstolón kapta a legjobb szakmai kirtikát)! Pontosan ez a cél a Holass borokkal a külföldi fine dining célpiacon: a legnagyobbakkal összetéveszthető minőséggel meghódítani a legjobb helyeket, kitűnő, kisszériás hazai borokkal.
Felvillanyozó, hogy egy sümegi rosé ennyire izgalmas és szép bor tud lenni, napokig...nem tudom abbahagyni... 7
X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább