Elég rosszul élem meg, hogy a jelenlegi munkámból adódóan ennyire kevés időt tudok Hegyalján tölteni. A napjaim viszont többé-kevésbé magam osztom be (aki hasonló ritmusban dolgozik, az tudja, hogy ez nem is olyan egyszerű). Jött aztán a spontán ötlet, ahogy az jönni szokott időnként, ha az ember mélyen a szívébe zár egy tájat: egy esős keddi napon kocsiba vágtam magam és meg sem álltam a borvidék napsütötte fővárosáig. Persze pakoltam pár tokajguide-ot is, amit célba kellett juttatni megfelelő helyekre...nyílt például aznap a Tokaj Reneszánsz jóvoltából egy új borbár Tokaj főterétől nem messze, Prácser Hajni kávézójával szemközt (régóta nagy az igény hasonló beülős helyekre a szunnyadó városkában, remélem, sikersztori lesz). A rövid megnyitó előtt viszont egy fontos tartozást kellett lerónom: nem kóstoltam még a tokajkalauz kiemelt pincéjének, **Demeter Zoltán 2015-ös sorát.

 

 

Demeter Zoltán szerencsére szerettel tudott fogadni. Nem is kóstolónak indult amúgy ez a villámlátogatás, csak leültünk beszélgetni a szivarszobába, őszintén, azzal a természetes nyíltsággal, ahogy ember a másik emberrel kell, hogy beszélgessen. Szóba került sokminden. - Tokaj Alapítvány, Tokaj-Hegyalja Album, szoborpark, Tokaj jelenlegi szerepe, visszás helyzete a borvidéken, s hogy mennyire Kelet-Európa Tokaj és a tokaji bor vagy sokkal inkább mennyire fontos része a világnak.
Előkerült persze a sok-sok kérdés a tokaji száraz borok körül is. Ezeket a kérdéseket a borász igazán mélyen kutatja és van is kész fogalma arról, melyik bora hordozza a megoldást, a finom és egyszerre izgalmas furmint vonásait. – Mert hiszen egyre többen érezzük, látjuk, hogy a furmint világsikere egyáltalán nem jön magától, és amit sokan nagy száraz fehérborként ítélnek meg már most, az korántsem illeszkedik az elegáns, nemzetközileg is elfogadott élvonalba.
Közben a palackba került 15-ös borok tele vannak komoly reményekkel. - Maradékcukor, sok gyümölcs, meglepő savak, eltrafált szüreti időpontok, a 13-asok által kijelölt úton tovább...ilyennek találtam őket:

 

 

 

Birtok Furmint 2015.* 

Apró névváltoztatás töltént a pince nagy sikerű Birtokborai körül. Szárazban Birtok Furmint néven kerül ezután forgalomba. A stílus követi a 2013-ast: citrusos, nagyon gyümölcsös, a dűlőseknél valamivel virgoncabb, kedvesebb illat. Ízre nagyon finom és integrált a tudatos cukor (2015-ben minden száraz DZ borban maradt pár gramm cukor). Kellemes, csiszolt, mégis feszes savú furmint, amiben mélységet is tapasztalunk úgy, hogy az ember már tölti is a következő pohárral... - Ez a fő cél a pince hitvallásában a száraz borral. És igen: nekem is kedvemre való furmint (egyre kevesebb ilyet ismerek), amit fiatalos társasággal bármikor örömmel bontanék. 6+

 

 

 

VERES 2015.* 

A pince dűlős alappillére a Veres, komoly sikerekkel (a 13-as talán mogorvább, sorjásabb lett a megszokottnál). Kissé tompa az illat, krétával, érett almával. Fiatalon a Veres mindig ilyen, - van benne egy kicsi kimért szigor. Maradékcukor itt is van, színesebbé teszi a kompozíciót, mint a korábbi évjáratoknál, de az izmos savak mellett mégis szépen belesimulnak a képbe. A megnyerő elegancia, a könnyedség, a finom szerkezet és báj a meghatározó a Veresben is. Nem sok, nem nehéz, nem telít, hanem magában is, de étel mellett is jóízűen elkísér egy teljes estét. A 2009-es évjárat óta nem kerül hordóba, és azóta is töretlenül ebben a borban látja a borász a furmint sikeres jövőképét. 7

 

 

 

Holdvölgy 2015 

Mádi-medence dűlőjének (újra önálló) tétele. Tömör, szénás, kissé fémes hatású illata van. Nagyon hosszú és fiatal bor, melyben talán a leginkább érezhető az alkohol, a test, mindez enyhe krémességgel bevonva. Biztos vagyok viszont benne, hogy ezekkel a jegyekkel hosszan lehet majd érlelni. 6

 

 

 

Szerelmi 2015.** 

Lassan tényleg meg sem lepődök azon, hogy a sok furmint közt a hárs mindig tele van extra örömökkel. Így van ez a sokadik Szerelmi élményemkor is. Tudjuk, hogy nem csak a fajta, de a lösztakaró is megkülönbözteti a termőhelyet és a bort. Illatában narancshús, sok-sok sárga gyümölcs, melyek az éréssel még sokkal csábítóbbak lesznek. Már most is összeállt, illesztésektől mentes, egyensúlyos tétel. Sokkal szebb a vonalvezetés és az egysége a bornak, mint a furmintok esetében. Ez a bor is krémes, de közben élénk, virgonc is. Hosszú, de meg is van ebben a hosszúságban minden erény, mely egy finom fehérbortól elvárható. Nem először érzem azt, hogy az erények, amiket az előző furmintok csak itt-ott tudtak felmutatni, azt a Szerelmi Hárs most is mind tudja egymaga: kedvesen, finoman. 7+

 

 

 

Boda 2015.** 

Az újhelyi családi szőlő bora, 100 éves tőkékről szedve. Illatban egészen más, mint a többi furmint. Sokkal több az érett, édes déli gyümölcs, amit furminttól fiatalon ritkán kapunk meg. Ahogy 13-ban, most is ez a leghosszabb, leggazdagabb tétel. Ez mondjuk biztos, hogy részben a magas cukor miatt is van, de akad mellette sok-sok finom gyümölcsösség, elegancia, kedvesség is. Hogy mindez az idős tőkékből vagy a termőhelyből jön, nehéz megmondani, de immár második éve fergeteges nagy bort ad a Boda. Nem is nagyon van mit magyarázni rajta, elképesztő komplexitás, magas szintű élvezettel (amiért ezúttal 15.000 Ft-ot kell leszurkolni). 8

 

 

 

Őszhegy 2015.** 

Megtréfált, - egy pillanatra azt mondtam magamban az illat alapján (mindig vakon kóstolok itt): ez biztos az édes birtokbor lesz, kevesebb muskotállyal (!). Tudjuk persze, hogy ez a bor tiszta muskotály Mádról, de annyira atipikus és a fajtejelleg mellett annyi minden mást is mutat: érett déli gyümölcsök, ananász, mangó, sárga kontúrok, szellőzve bújik elő inkább a virágosság, a rózsa. Meglepően húsos és hosszú bor, teltséggel, jóleső maradákcukorral a végén (tehát semmi klisés, bukéboros ürességgel). Úgy tűnik, az eddigi legkomolyabb Őszhegy került palackba. Először egy pár napos palackot kóstoltam, aztán kinyílt a beszélgetés mellé egy friss palack is, de a két bor pont ugyanolyan magabiztos fellépésű volt. Újra és újra meglep, miket tud(hat) ez a fajta..? 7+

 

 

 

Narancsbor 2015. 

Immár 17 napig volt héjon erjesztve. Kivételesen hárslevelűből készült, ezért is lep meg, hogy milyen tompa és fedett orrban. Fenyőtű, cédrus, gumisság jön belőle. Kerek, de kissé középen üres ez a bor és tompasága ízben is halvánnyá teszi most... 5+

 

 

 

Kakas 2015 

Eléggé neutrális elsőre, halványan citrusokat, kövességet mutat. Ízre rendkívül csiszolt, sima felszínű furmint, sehol nem lóg ki benne semmi, de tetszik is, hogy ilyen moderált. Most is a Kakas a leghalkabb az összes dűlős bor közt, de ez nem feltétlen baj, így is kitűnő, remekül áll neki a varratmentes szerkezet, a kerekség, a kimért elegancia. 6

 

 

 

Late Harvest 2015.* 

Ez lett az édes birtokborból. Illatra a muskotály most is főszereplő, késői szüretes, mézes, nektáros színkavalkáddal. Imádnivaló az illata. Ízre pici maradék CO2 érezhető elsőre a nyelvünkön, aztán nagyon hosszú, gazdagon gyümölcsös édes bor, haraphatóan húsos a korty, közben édessége mellett is tiszta és nagyon jó inni. Nincsenek kérdések most sem. Kitűnő vétel. Az volna a jó, ha ez a minőség, legalább egy bizonyos édesboros piaci szegmensben az elvárható alapot tudná jelenteni. 7

 

 

 

Holdvölgy Aszú 2007.** 

Egészen halvány aszú, szinte citromszínű, ami jelzi, hogy fiatal még. Illatra viaszos, banános jegyeket mutat, nem az a lehengerlő aszújelleg. Nem is egy könnyű aszú. Ízre mádias melegség hatja át, nem lep meg, hogy az évjáratból nagyon magas a cukor (érzetre is), elbírna több savat, de mégis az intenzitás, a hossz, a krémesség, az erő - ami azért az egyensúlyból is fakad -, hihetetlen magasságokig emeli ezt a borélményt (annak ellenére, hogy készült már nem egy szebb aszú a pincénél és az évjárat birtokaszúját is egy csillaggal jobbnak érzem). 8+