Kaláka-sor//2o15.
Ha valami szép, azt nem szabad elrejteni a szemek elől
Amikor Tokajról beszélgetünk, egy ember neve valahogy rengetegszer előkerül, pedig az illető nem borász és nem is erdélyi fejedelem. Sokszor csak az adott gondolatfoszlány származik tőle, tudtunkon kívül, legyen szó akár puttonyszámokról, száraz tokajiak kérdéseiről, az édes borok mindenkori értelmezéséről, dűlőkről, történelmiségről, löszkarakterről, hegyaljai egyesületekről, s mindezek kulturális viszonyairól. Alkonyi László volt mindmáig az utolsó szakértő, aki a hegyaljai dűlőklasszifikáció feltámasztására kísérletet tett, s talán az egyetlen magyar borszakíró, aki valóban széles körben elismert és sokat idézett. A kultúra, közösség és mindezek egyfajta időtlen rendszerben való értelmezése által rengeteg új értéket és különleges kincset villantott fel a magyar borok körül, melyeket nélküle talán észre sem vettünk volna, noha itt vannak velünk évszázadokon át (s ez nem csupán a Bél Mátyás féle dűlőbesorolásra vonatkozik).
Hogy a formabontó és nagyhatású közösségszervező és irói küldetés miért torpant meg, az jó kérdés. Talán a borász közösség nem volt képes szembenézni, befogadni és megérteni ezeknek az értékeknek a mibenlétét és egymásra gyakorolt bonyolult hatásukat, vagy a hangnem megválasztása nem volt szerencsés. A borászok azt várják, hogy a szakíró írja le a szépet és a jót, de ne adjon megfejtéseket, ne legyenek önálló gondolatai, melyek rávilágítanak a borászok és környezetük esetleges hiányosságaira, gyengeségeire. Ez a szimbiózis pedig így lesz, amíg világ a világ. Ahogy Matt Kramer mondaná: „senki nem lépheti át saját kultúráját”…akármennyire is a kortársai előtt jár, és akármennyire is előre gondolkodik világlátottságának és/vagy intelligenciájának köszönhetően.
Sokat lehetne elmélkedni, mi volt és mi lehetett volna még Alkonyi László szakírói pályájából. De a fontos számunkra most az, hogy a nagyhatású írások után immár a szőlőben és a pincében, sokkal csendesebben keresi a válaszokat a Borbarát és számos fontos boros kiadvány egykori szerkesztője. A tollat letette. Hamar felismerte, hogy a legtöbb kiaknázatlan, nagy termőhely Tállya környékén van Hegyalján. Itt is alapított birtokot barátaival, megannyi első osztályú dűlő termését vegyszermentesen gondozva. Kényesen ügyel a minimális fenoltartalomra, speciális többmenetes szüreti technikákkal. A 13-as évjárat kirobbanóan friss és makulátlanul tiszta borokat és üzeneteket hozott, Kaláka név alatt (nagyon nehéz volt hozzájutni). A 14-es évből csak bubis bor lett, de épp a minap debütált a 15-ös szortiment, hat borral a Bortársaságnál (Alkonyi László és Tálos Attila egyébként nagyjából egyszerre kezdett borokkal foglalkozni Magyarországon, csak más módon). Mondhatjuk nyugodtan, hogy az egész szakma nagyon kíváncsian várta a folytatást. A megjelenés napján be is szereztem a borokat, ajtó bezár, telefonok kikapcs, letlive bekapcs, zalto poharak elő:
Csepke 2015
Erős habzású. Nyárias illat: sok-sok húsos, fehér gyümölcs és parfüm, szellőzve körte és alma. Könnyed, légies, üde bor, cukorkabolt hangulatával, merthogy nem tűnik csontszáraznak. Itatja magát. Szájban is sok, szinte felrobban a CO2, sok finom érett gyümölccsel, fiatalossággal, különösebb mélységek nélkül. Nagyon egyszerű, de a műfajon belül példásan tiszta és kedves gyöngyözőbor, amire biztosan sok szomjas érdeklődő lesz. Elvárhatóan virgoncak a savai, kellően színes is, kellően friss és roppanó. Nincs mit szálazgatni, elemezgetni rajta, fölösleges is lenne. Technológiailag látszik, hogy megadtak már neki is minden törődést. Vennék belőle nyárra egy(pár) kartonnal. Finom 5
Kaláka 2015
Hűvös, krétás, gyurmás, köves illat, pici mentával, zsályával, sok fiatalsággal. Szellőzve ananász és mangó árad belőle és a hárs csábos mosolya. Ízre elsőre rögtön a cukor kéri a figyelmet. Már lenyelés előtt is édes a korty. Elférne sokkal több sav is a végére, hogy elvigye a bort a lendület és az elegancia felé. Szoktatóbornak mondjuk ideális, mert valóban öröm inni, mégis eléggé egyszólamú bor, kissé rövid is. Fiatal 5+
Báthory 2015.*
Hársasan komplex, csodás és túláradóan imádnivaló illat. A sorban a legintenzívebb. Maracuja, mangó, édes trópusi gyümölcsök, sárgán, mosolygóan ölelnek orrban, némi botritisszel. Ízre ez is édes, de sokkal rétegzettebb és izgalmasabb felépítésű a birtokbor után. Noha a sorban a legédesebb, de mégsem desszertbor. Tele van gyümölcsökkel, üdeséggel, kellő savakkal. Szebb és okosabb a szerkezet, egyensúlyos, de közben hosszú is és tisztán hagyja a szánkat. A palackos éréssel sok meglepetést okozhat még. A Királyudvar Demi-secjével rokon stílus. 6+
Galyagos 2015.
Orrban szintén elég krétás, zsályás, sárgadinnyés és neutrális, fiatalosan zárkózott is egyben. A cukor nem kevés. Sokrétű bor, kellemes sav-cukor összjátékkal, kerek ízekkel, de mégis fickós savakkal. Eléggé feszes is a bor. Talán a leginkább kész tétel, sok-sok citrussal és más érett, húsos gyümölccsel száraz utóízzel, semmi bágyadtsággal. Jól áll neki a cukor, mert a végén a sav kiegyenesíti, tisztán hagyja a szánkat ez is. Nyugodtan érlelhető még. 6
Tállya 2015.*
Elsőre gyakorlatilag illattalan. Szellőzve cukrozott gyümölcsök, kakukkfű, üdén és kristálytisztán. A legmoderáltabb, legkerekebb bor az összes közül. De komolyabb is. Sima felszín (vsz a savak érettsége okán), elsőre egyszerű, sima bornak tűnik, halk, visszafogott, de figyeljük meg citrusosságát, üvegszerűen tiszta szerkezetét, csiszolt habitusát a váratlanul hosszú korty végén. Mennyi, de, mennyi étel mellé menne jól. Száraz a lecsengés, a sor egyik legszárítóbb bora, csodás struktúrával, kiváló savakkal. 7
Tökösmál 2015.*
Teljesen más műfaj (de a Tállyával rokon leginkább). Zsálya, krétapor, gyurma, naspolya, körte, sokkal mélyebb, sokrétűbb illat, édeskés, zelleres jelleggel, gazdagabb az előzőekhez képest, és érezni, hogy elképesztően fiatal (akár tartályminta is lehetne). Szárazabb, testesebb az íz, de a korty összességében mégis kerek, sima felszín, szélesebb íz, némi maradék CO2-vel. Nagyobb a teste is. Szépen illeszkedik egymáshoz minden, az évjárat kerek savai, a leheletnyi cukor, a fehér gyümölcsök és a zöld fűszerek. Puha és szofisztikált bor, lekerekedett élekkel, mégis kellően vagány frissességgel. Nagyboros, fiatal Kikelet borokat idéz szikárságával, feszességével. Ezt is érlelhetjük bátran. Tiszta, olyan akár egy komoly Smaragd GV. 7+
Ezek a tételek megmérik az embert. Egyensúlyi hibák, megingások sehol nincsenek (a borszakíróból lett borász mi másra is ügyelne jobban), az alkohol mindenütt alacsony, a technológiai fegyelem precíz, pontos és következetesen egyenletes végeredményt mutat (Alkonyi Lászlót ismerve ez egyértelmű is). Árad belőlük a természetesség, a sallangmentes könnyedség, miközben mindegyik bor nagyon fiatal, de már most izgalmas, sajátos kis univerzumba kalauzol minket, ami több ponton is emlékeztet kissé Wachaura. Volt, amelyikben éreztem maradék szén-dioxidot is. A pince által kijelölt sorrend szerint kóstoltam a borokat, ami Alkonyira jellemző módon nem a cukortartalom szerint osztja fel a sort, sokkal inkább az üzenet és a komplexitás alapján. Fel van adva a lecke, de a végére gyönyörűen kikristályosodik a kép. Ne kapkodjunk ezekkel a borokkal, nem bántam meg, hogy több napon át ismerkedtem velük, de sok-sok örömünk lehet még bennük évekig.