„És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet kap akkor, ha viselik”

/Kodály Zoltán/  

Kedves Gergő! A 2014-es első megjelenést követően idén februártól kapható a Tokaj-Hegyaljára látogatók, és az itt élők részére egyaránt átfogó turisztikai vonatkozású információkat tartalmazó TOKAJ KALAUZ második, bővített kiadása. Az útikönyv szerzőjeként megfogalmazott bevezető soraidból kiderül, hogy lehetőségeidhez mérten sok időt töltesz régiónkban, és hétről-hétre látod az itt élő, alkotni vágyó emberek munkájának köszönhető értékmegőrzést, értékteremtést, és a mindezek alapját jelentő lokális küldetéstudatot. „Tokajt átélni újra és újra…..” – olvasható könyved prológusának első mondata. Szerzői szemmel tekintve e vidékre, mi változott nálunk két év alatt? 

Két év nagyon rövid intervallum. Nehéz kézzelfogható változásokat realizálni ez alatt. Van egy borvidékünk, ami évszázadokig a magas színvonalú borairól volt híres. Ezt szokta meg a világ Tokajtól. Elkövettük azt a hibát, hogy engedtünk a színvonalból, ami után minden döntés és fejlesztés nagyon nehéz, vontatott. De bizakodó vagyok: az elmúlt 25 év történelmi paradigmaváltást hozott, és a jelenlegi folyamatok biztató irányt mutatnak a borvidéken. Érdekes dolog ez, mert aki nem a borvidék gyermeke, attól mindig kicsit nehezebben veszik a kritikát, mégis mennyien lettek sikeresek Hegyalján úgy, hogy sok esetben nem is ebben az országban születtek. Ez is igazolás arra, mennyire kiválóak Tokaj adottságai a nagy álmokhoz.

 (Folytatáshoz katt a Továbbra.)

Kodály Zoltán neve nem indokolatlanul jutott eszembe e könyv megszületésével kapcsolatban, hiszen az itt található 100 borászat felkutatása, bemutatása szintén egy kiterjedt gyűjtőmunka eredménye. Egy-egy új borászat létrejötte vélhetően azt is jelenti, hogy csökken a műveléssel felhagyott szőlőterületek aránya, ugyanakkor nő a borvidék látogatottsága. Miközben bejártad a hegyaljai településeket, borszakírói/borbloggeri szemmel mit észleltél, milyen érvek alapján dönt manapság bárki is a borkultúra ápolása, ill bemutatása mellett? 

Hegyaljának van egy leírhatatlan, különleges bája. Csupa titok, amit ott helyben lehet igazán megérteni, de elég egyszer elkapni a fonalat, és utána az ember nehezen szabadul. A borvidék speciális klímája nem csupán a bort adó gyümölcsre van jótékony hatással, hanem az alkotni vágyó szellemre is. Nincs semmi újdonság ebben. Mindig is így volt ez errefelé, elég ránézni a Sárospataki Református Kollégium Könyvtárára, a Vizsolyi Bibliára, a hajdani reformáció gyökereire, a Rákócziak forradalmaira: Hegyalján az emberek sosem féltek nagyot álmodni. Én sem félek. Kicsit hivatás, kicsit szerelem, kicsit társadalmi munka, de azt hiszem, ez az, amivel életem végéig foglalkozni szeretnék. Akkor is, ha nem a nyomtatott média irányába tart a világ (bár talán az online világ súlytalanságában egyre kevésbé hiszek, és ez a kiadvány is arra sarkallja az olvasót, hogy valós élményeket éljen át: kóstolja meg, ismerje meg, látogassa meg, ne csak olvasson róla). Heti szinten jelenik meg egy-egy olyan új karakter a környéken, aki valami izgalmas dologba kezd, akinek a sztorija megér egy látogatást. Kell valaki, aki elmeséli a történetüket. 

A borvidék sokszínűségét jelzi, hogy a nagy, több tízhektáros, egységes szőlőterülettel rendelkező borászatok mellett szép számmal találunk néhány hektáron, elszórtan fekvő, különböző adottságú dűlőkön telepített ültetvényekre épülő kézműves borműhelyeket, vagy éppen „garázsborászokat” is. Látogatásaid során mit tapasztaltál, milyen az arány a borászatból megélő, megélni kívánó és az egyéb helyen megszerzett jövedelmüket részben e célra felhasználó gazdák között?  

Nehéz kérdés ez. A magyar birtokszerkezet a rendszerváltás után lassan találta meg a piacon is életképes modelljeit. Hegyalja volt abban a szerencsés helyzetben, hogy külföldi befektetések nyomán elindulhatott egy új korszak felé. De a végtermék oldaláról nézve máig óriási a szórás. Még mindig maximum 1%-a olyan a helyi boroknak, amelyek befértek ebbe a kalauzba is. Nagyon-nagyon nehéz kenyér a borkészítés. Aki azt gondolja, hogy ez Hegyalján azonnali rentábilitású vállalkozás, téved. Ebben a kalauzban 100 borászatnak nagyjából a fele egyéb forrásból megszerzett kisebb vagy akár óriási jövedelmeket fektet(ett) be. A másik fele is korábbi munkásságából hozta a javakat, de mostanra a borászattal nagyjából önálló családi birtokká lett. 

„Minden helyet az ott élő emberek tesznek olyanná, amilyen és csakis rajtuk keresztül lehet igazán beleszeretni egy vidékbe” – idézem gondolataidat, és megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy az eltérő múlttal, mérettel, piaci részaránnyal, életfilozófiával és ideológiával rendelkező borászok, borászatok véleményed szerint milyen mértékben képviselnek közös célt? 

A fontos ebben igazából nem is az, hogy mennyire vagy milyen mértékben, hanem az, hogy közösség nélkül lehetetlen. Amíg a borvidéken nincs közös öntudat, közös célok, közös értékrend, amíg szanaszét húz a ménes, addig nem lesznek markáns változások és nem lesz stabilizálódás sem (persze mindehhez egy hathatós állami szerepvállalás kell). De bizakodó vagyok. Ez a száz borászat nem húz (már) százfelé. A színvonalat tekintve legalábbis hasonlóak az elképzeléseik. Továbbra sem a közösségi munka a kedvenc témájuk, de lehet, hogy ez tényleg csak ábránd marad, hisz van itt 100 hektáros és 1 hektáros birtok is. Van ebben a kiadványban egy komplett fejezet, mely az elmúlt évtizedek valamennyi alapítványát, egyesületét, szervezetét bemutatja. Van köztük azért pár olyan, mely ma is sokat tesz a borvidékért. Fölmerül persze a kérdés, hogy miért csak pár….(?).

A borászatok bemutatása mellett szintén fontos szerephez jutnak könyvedben a gasztronómia és a vendéglátás helyi képviselői is: sajtműhelyek, gyümölcsfeldolgozók, méhészetek, helyi ízeket bemutató éttermek és nem utolsó sorban a vendégmarasztaló szálláshelyek. A termékek és szolgáltatások kínálati-keresleti egyensúlya terén merre tart Tokaj-Hegyalja? 

A szálláshelyek terén hatalmas az élénkülés. Mindenki arra számít, hogy a nagy állami pénzek nyomán egy csapásra beindul a turizmus. Ez persze nem történik meg magától, de jó látni a sok szép vendégházat, melyek a nagy eseményeken tele is vannak. Kellenek a nagy események (azoknak is szántunk egy külön fejezetet). Jó helyi alapanyagból készült ételek nélkül nem lehet sikeres egy borvidék sem. Az igényekhez igazodva alakul is a szolgáltatás, de a színvonalas pék például hosszú évtizedek és várakozás óta nem akar megérkezni a borvidékre, ami azért hihetetlen (ha elutazunk Burgundiába, ott minden faluban évszázadok óta megvannak a cukrász, tejes vagy éppen pékcsaládok). Nagyon megélem Tokajt a mai napig, minden egyes ott eltöltött napon…. látom az apró szépséghibákat is, nem teszek úgy, mintha minden tökéletes lenne, de inspiráló nagyon a tenni akarás és elhivatottság sok történetben. Engem azok az emberek motiválnak, akiknél van tudatosság. Abból tud érték születni. Stabil érték. Ami működik, az örök. Tokaj több száz éves történelme számomra erre nyújt igazolást naponta. 

Számomra elsősorban a nagyfokú objektivitás és ezzel együtt a kortárs borvidéki szereplők hiteles bemutatása teszi igazán értékessé és jól használhatóvá ezt a kiadványt. A megjelenéstől számított közel két hónap alatt milyen visszajelzéseket kaptál a könyv felhasználóitól? 

Óriási várakozás vette/veszi körül a kalauzt, aminek nagyon örülök (csakis szerzői és kiadói forrásból készült). A 2014-es kiadás egy hónap alatt elfogyott, heti szinten kaptam hívásokat, hogy mikor lesz utánnyomás, mikor jön ki az új. Kétszeres példányszámmal és kétszeres tartalommal született meg a friss kiadás. Eddig elmarasztalást nem kaptam. Ennyire részletes és két nyelven íródott kalauz a régióról nem készült eddig. Célom volt, hogy a helyiek számára is hasznos és praktikus eszköz lehessen, ami az outsidereknek is gyorsan kedvet csinál. A kalauzt végül is nem én írom Hegyaljáról, hanem az itt élő emberek, én csak összekötöm a pontokat, ami kiad egy képet. Remélem, vonzó, és egyre vonzóbb lesz ez a kép.

(A tokajguide itt vásárolható meg online.)

Erdélyi István