Gere Attila műfajt teremtett a Kopárral. Az első igazán tudatos villányi csúcsküvé. A vörösbor-kóstolók melletti viták, hogy ez a külföldi inspirációkból megszülető műfaj pontosan melyik évjárattal indult el (vagy ért véget) és kinek melyik tetszik/tetszett belőle igazán ugyanúgy része a marketing-történetnek, mint az, hogy ez az egyetlen magyar bor (so far), mely a bordói modellhez hasonló előjegyzésben működik. A 97-es első évjárat óta a harmada így fogy el mindig a 19-60 000 palacknak. A Kopár ékezetének port kavaró elvesztése is része volt a kitűnően működő marketing gépezetnek: Gere Attila kvázi kapott egy önálló márkanevet KOPAR néven (mindenki Kopárnak ejti), az eladások, palackszámok csak tovább nőttek. - Igazán senki nem rendült meg azon, hogy ez fantázianév és nem dűlőszelekció neve (a fogyasztók többsége vsz nem is igazán érti leszarja a különbséget). Történjen bármi, a Kopárt veszik, automatikusan, gondolkozás nélkül orvosnak, főnöknek, kollégának, partnernek karácsonyra. Az alapkoncepció tehát Bordóból van, a brandépítés és a marketing talán inkább toszkán beütésű (Ornellaia, Sassicaia). A Gere Kopár mostanra talán a leghíresebb magyar vörösbor-brandnek tekinthető. De mégis meddig jutott a Kopár közel 20 év alatt?

A bor továbbra is három dűlő és három bordói fajta terméséből áll össze, csakis a jobb években készül. A recept és a koncepció azonban sokat finomodott az első 4-5 évjárattal. Nem tudok nem kitérni még egyszer arra, hogy borkereskedőként is mennyiszer kellett végighallgatnom a mindenkori új Kopár évjáratnál, hogy „á ez már nem Kopár, az utolsó igazi Kopár az X évvel ezelőtti volt….whatever” stb. Sihederkoromban a 2006-os volt praxisomban az első Kopár-élmény, és az akkor fiatalon (2008-ban) is meghatározó volt, minden vészharangszó ellenére is szerettem azt a bort nagyon. A 2007-es még több ekét kapott az önjelölt hatlövetű megmondóemberektől, de évjáratról-évjáratra csak újabb hullámokat és beszédtémát gerjeszt a Kopár, idő közben egyre nagyobb piaci siker mellett…
Múlt héten, Villány egyik legjelentősebb birtokán (1991) Gere Andrea és édesapja, Attila együtt mutatták be a készülő évjárat komponensei mellett a most debütáló 2o12-es évjáratot; előtte néhány régebbit; de kaptunk mellé a pincétől más ikonokat is a pohárba. Nézzük, hol tart a Kopár-sztori ma:

Cabernet Franc 2015 (M) - !

Óriási élmény volt egymás mellett kóstolni a leendő 15-ös Kopár összetevőit. Andiék az egyre szűkösebb érlelőtérben beavattak minket a házasítások főbb titkaiba (hogyan válogatják az Attila, és a Kopár tételeit). Közülük is a franc volt messze a legteljesebb formában. Ez amiatt is érdekes, mivel elindult a ’Villányi Franc’ kollektív márkanév, melynek értelmében a villányi borászok tovább szeretnék erősíteni a fajta piaci jelenlétét. Ilyen borokkal ez akár még sikeres kezdeményezés is lehet.
Elképesztő komplex illat, sok hordófűszer, sok feketeribizlivel, bőrösséggel. Csodásan összesimult alkotókból építkező bor, de mégis sima és elegáns. Nem esik túlzásokba sem tannin, sem alkohol, sem fa terén. Érdekes volt látni, hogy a másik két borhoz képest mennyivel készebbnek hat már most. Nem szorul magyarázatra szépsége. Integrált és varratmentes minden része. Sajnálnám, ha egy része nem jönne ki önállóan…

Merlot 2015 (M)

Finom, szofisztikált illat, ismét sok feketeribizlivel. Ízre messze nem annyira csiszolt és kifinomult világ a franc után, de tehetsége egyértelmű. Keserűcsoki, húsos textúra, merlot-san testes, alkoholédességgel, amire a hordóvanília még rádob pár lapáttal, pörkölési jegyekkel, füsttel, tanninnal. Egész biztosan komoly sűrűséget, tekintélyt fog csempészni a végső cuvée-be.

Cabernet Sauvignon 2015 (M)

Toastos, füstös, feketeborsos, kissé animális orrban. Filigránabb, sokkal élénkebb, mozgékonyabb korty az előzőek után: sok sav, sok tannin. Harapós, tüzes tétel, mely mellé mégis várnék egy kis tartalmat a korty közepén (amit majd a merlot fog feltölteni szépen)…

Gere Kopár 1997.

A kóstolóhelyiségben folytattuk magnumokkal (1.5 L). Már az első Kopár is több dűlőből állt össze, 10-12 fürt/tőke terheléssel készült, csak első töltésű barrikba került, egy kiemelkedő évjáratból, alapja 40 % Cabernet sauvignon; 19.000 palackot töltöttek belőle nagyjából. Animális, halk illat, szantállal, porossággal, öreg bútorok hangulatával, némi oxidációval. Hibája nincs, de érezhetően korosodik. Viszonylag egyszerű szerkezet jellemzi, de egyértelműen látszik, hogy fiatalon is sokkal lazább szerekezetű bor lehetett, mint a későbbi Kopárok. 5

Gere Kopár 2002.*

Nagyobb része ennek is Cabernet sauvignon, a terhelés: 7-8 fürt/tőke. Palackszámban ennek ellenére növekedés volt tapasztalható: 30 000 palack. Gyufafüst, sonkás jegyek jellemzik a kezdeti zellerszár mellett (a szüreti időszak elég esős volt, de az illatban rajtam kívül más nem érzett vegetális jegyeket…). Jóval teltebb bor, több zamattal, több testtel, kiváló tanninokkal, egyfajta érett bordói karakterrel. Szép, összeérett, összesimult alkotók, leheletnyi édeskés tónus mellett. Ideje elfogyasztani. (Pár éve nagyon szerettem a - Wine Spectatorban is megdicsőült - 2000-es kiadást, érzésem szerint ez a két évjárat mutatta meg igazán először, mi is A Gerekopár.) 6

Gere Kopár 2004.

A Cabernet sauvignon még őrzi 40 %-os túlsúlyát, a terhelés lemegy 5-6 fürtre. Kimondottan gyenge évjáratként beszéltünk róla, mely először mutatta meg, hogy egy csapadékos, hűvös esztendő mennyi nem várt meglepetéssel tud aztán szolgálni kész borokban. Mákos, fekete borsos, egyértelműen fűszeres világot nyit ki előttünk az illat. Hosszú, cseres felszínű korty. Emlékeztet a mintaként kóstolt cabernet stílusára. Tanninjai is harapósabbak, szárít és kissé húz is, kapunk cserébe némi édes fűszert a még itt is teljesen első töltésű hordókból. 5+

Gere Kopár 2006.*

Nagy borok egyik jellemvonása, hogy az évjáratok hű emlékezetei. Ilyen a Kopár is. - A legendásan kiváló évjárat átrendeződést hozott összetételben: 52 % CF, 46 % M, 2 % CS. Sonka, gyufafüst és némi parfümösség érezhető a bukéban. Ízre gyönyörű meleg tónusa van, de nem túloz, csak ölel. Hosszú és elképesztően gazdag íz, melybe remekül integrálódott minden komponens. Ma sokkal kevesebb benne a lédús gyümölcs, ennek ellenére most is nyújt annyi élményt, mint 2 éves korában, lelkes amatőrként kóstolva. Jó látni, hogy 10 év után is mennyire komoly ez a vörösbor, sőt talán most van igazán készen. 7

Gere Kopár 2007.*

Ekkorra már a Kopár fele Cabernet franc lett (40 M, 10 CS). A mai napig sok elmarasztaló kritikát kap ez a bor (15-ös alkohol és 3,1 g/l cukor is került bele a forró év eredményeképp, amitől sokan édesnek mondják). Nekem sokkal jobban tetszett. Fiatalos és nagyon szofisztikált illata van. Ízre gyönyörű, krémes tanninok, fiatalos gyümölcsösség, simaság. Édesnek nem éreztem, kissé erőteljes az alkohol, de annyira időtlen és fiatalos az egész, hogy talán tőle kaptam a legtöbb kedvességet, bársonyos kényeztetést, amire még évekig számíthat tőle az, akinek van belőle (magnumban?). 7

Gere Kopár 2012.

Immár 5-6 év óta, a most debütáló évjáratig nagyjából változatlan a Kopár-filózófia/technológia. 60 000 palack készült belőle. Ennek ellenére ez a 12-es most még nem sokat mutat a 6-os vagy a 7-es szépségéből. Illatra likőrös, sőt leginkább bántó whisky-laktonnal büntet. Ízre valamivel több kedvességet ad: hosszú, telt, komoly bor, tanninos, újvilágias stíl, de még hagyjuk rendeződni…. Sajnálom, de a boridegen illat fölött nem tudok átsiklani, ezért nem pontozom most. Bízom a bor készítőiben, hogy pillangó plesz belőle 2o12-ben is.

Gere&Weninger Cabernet franc 2003.**

A ’Villanyi Franc’ szellemiség jegyében megnéztünk egymás mellett két évjáratot a mostanra ugyancsak nagy karriert befutó Gere&Weningerek közül. Nagyon sok vizet ez a komolynak szánt borászduett nem zavart az évek alatt (fájdalmasan erőtlen arculattal), de ha mondanom kéne tőlük egy bort, amire sokszor felkaptam a fejem, akkor a franc-jukat vágnám rá, mely hazai viszonylatban biztos pont!
Földes, szárított paradicsomos illat. Gyönyörű érettség, édeskés hangok, húsos teltség, finom összhangzat. Remekül, varratmentesen összesimult egyensúlyú nagy vörösbor, - etéren (úgy tűnik) ennek a fajtának Villányban különleges tehetsége van. Nem nagyon van mit magyarázni a bizonyítványon. - A szép balansz mellett pont az a fajta érettség van ebben a borban 13 évesen, amit imádok. 7+

Weninger & Gere Cabernet franc 2012.**

Nagyon fiatalos az illat, de örömteli, hogy nem hasonlít a 12-es Kopáréra. Tiszta, édes fűszeres, cassisos, bordói hangulatot áraszt, aztán kapunk cappucinot, vaníliát a hordó játékaként. Remek struktúrával megáldott egy franc ez is, finom tanninokkal, elegáns hordóval, sűrű szövettel. Teltsége, tüzessége, vastagsága mellett jól iható tétel, és a kor egész biztosan előnyére fog még válni (reméljük, ha felnő, olyan lesz, mint a 2003-as…most sincs messze tőle). 7+

Gere ATTILA Cuvée 2002.***

Nehéz lett volna elképzelni, hogy ezt még lehet fokozni Villányból, de lehet. Évekig névtelenségbe burkolózva pihent a pince mélyén, hogy aztán ebből a borból legyen az első Attila, a sokat vitatott 30 ezres magyar vörös... CF-M-CS cuvée, Gere Attila legszebb hordói kerülnek e tételbe. Nagyon komoly hosszúságú bor, mindene összesimult, minden részlet a maga kellő helyén van, olyan arányérzékkel készült, amit valószínűleg nem lehet megtervezni: ez vagy megszületik egy évjáratban vagy nem. Elképesztően hosszú, mégis annyira bársonyos és kényeztetően sima a tapintása, hogy nem lehet betelni ezzel a borral. Minden kifinomultsága mellett is komoly őserő van ebben a borban, ami egyértelműen kiemeli ebből a sorból. Nem vagyok egy elvetemült Villány-fan…ezt senki nem mondhatja, de képes meglepni időnként ez a borvidék. 8+

Gere ATTILA Cuvée 2009.*

Édes és egyszerre egzotikus illat, cédrussal, keleti fűszerekkel, szellőzés után cassissal. Csersavai tapadnak kissé, aztán sok édesfűszert is érezni. Jóval nyersebb és zabolátlanabb a 2002-eshez képest. Az inkább óvilág, ez meg inkább újvilág, de talán alakul ez a tétel is még sokat. Így is óriási formátum… 7

Valahogy így volt ez. Mítoszokat a mai korban marketinggel lehet írni. Számomra egyébként azért is volt izgalmas ez a Gere-sor, mert ebben a borsorban szépen megmutatkozott, hogy hol állnak egymáshoz képest a kategóriák 1 és 3 csillag között.
Remélem, nem csupán a gyémántfokozatú Villány-rajongók élvezték az időutazást, amit Gerééknél átélhettünk és szavakkal most megpróbáltam átadni. Ha egész őszintén akarom összefoglalni, akkor azt kell, hogy mondjam: sok megújulásra ez a borvidék nem igazán volt képes a 90-es évek óta, de vannak mégis pincék, fajták és magabiztos borok, amik egyértelmű bizonyítékai, hogy Villányban óriási fantázia van. Próbálgassák az ottani Franc-okat…az a fajta a Szársomlyó alatt csodákra képes.