x

Ripka Gergely

Kispincés Tokaj-párbaj

Amikor a borblogger magának szervez kóstolót

Mivel újabban sem időm, sem igazán lehetőségem sincs annyit kóstolni (más munkahely, sok autózással stb), ezért úgy döntöttem, kezembe veszem a sorsom. Mert minden tudást ápolni kell! A magányos, lakossági borkóstolás és tanulás talán legkézenfekvőbb módja pedig alighanem a párbaj szerű kóstolás (volt régen ilyen poszt, borkóstolási tippekkel, linkelni viszont lusta vagyok most is, bocs). A műfajról egyébként először a művelt alkoholistán olvashattunk izgalmas posztokat, Dagadtos úr tollából. Csak azért használjuk a párbaj szót, mert nincs erre igazán frappánsabb kifejezés. Nem kell tehát azt gondolni, hogy ez itt grandiózus mérkőzés, aminek vesztese és győztese van: hát egy jó párbaj nem épp akkor igazán izgalmas, ha az erőviszonyok hasonlóak és nincs is egyértelmű győztes sem? Kell egy kontextus, amihez két hasonló kaliberű bort kell csupán választani.

További előnyök: nekem két üveg bor feladat, viszont így legalább van alkalmam több napon át ismerkedni a borokkal (tudom, gyász, de egy fél üvegnyi sajnos így is rajtam maradt az alábbi). De tanulásnak ez ideális. Egy hosszú borsor előnye, hogy megvan az összehasonlítási alap, hátránya viszont, hogy 3-4 bor után az ember érzékelése elkezd némileg tompulni, pláne nagyon egysíkú borok, pl. rosé tematika esetében (van akinél erősebben, van akinél kevésbé persze). Egy bort önmagában még egy profinak is nehéz objektíven értékelni, viszont a futószalagszerű tesztek helyett egy egész üvegen keresztül miénk lehet egy átfogóbb megismerés misztériuma. Szóval izgalmas dolog a két boros párbaj-kóstolás. Ha sikerült kedvet hoznom hozzá, próbálják ki bátran otthon is! Lássunk egy példát:

Dögunalmas lehet ez a blog, sok a tokaji poszt megint. Aki arra számít, hogy a cím ellenére mégsem tokaji borokról lesz szó, végképp csalódni fog. DE, nyomban hozzá is teszem, hogy két igazi talált kincs következik. Kis méretű pincék, kevésbé ismert borászatok, nagyon korrekt árszínvonallal (jócskán 3000 alatt). Azaz magas minőség, megfizethető áron, Tokajból.

Carpinus Furmint 2013. (Bodrogkeresztúr)
Zavarba ejtő, ahogy ez a bor késői szüreteket idéz meg orrban. Ananászos, narancsos, mézes, tropikális illata a szellőzéssel mind szebb és lebilincselőbb lesz. Szerelem, azonnal. Meglepő ez a pompa illatban (egy furmintként címkézett borból). Magas mustfokot sejtek, csodásan beérett alapanyag lehetett. A kortyon is érezni, hogy már jócskán belakta a palackot a bor, csúcsa közelében járhat. Ízben érett birs, körte, sósság, fanyar, furmintos savak. - Klasszikus száraz tokaji arcél, sok komolysággal, kevesebb vidámsággal. Kerek a korty, egész biztosan maradt benne valamennyi cukor. Az alkohol is érezhető, igy hidegen talán szebb. Hosszú az íze, koncentrált és húsos a sok gyümölcstől. Az alkoholtól eltekintve (és attól, hogy nem igazán furmintos), hatalmas vétel. A Bai testvérekre oda kell figyelni, korszakos tehetség és izgalmas szelliség bontogatja szárnyait családi pincéjükben. Erős 6

Bardon Meszes 2012. (Bénye-Liszka)
Igazából Szegilonghoz esik legközelebb ez a Meszes-major néven hírhedté vált liszkai terület, melyet ma a bényei Bardon gondoz, alapboraként. Nem írja a címke, miből van, de furmintosabb, mint a Carpinus (noha sejteni lehet a címke alapján, hogy nem csak furmintból áll). Mattabb illat, porossággal. Sokkal visszafogottabb, halkabb a másiknál. Pedig szép! - Fehér virágok, de mindenekelőtt kövek, sós, tengeri jegyek sorakoznak föl. Savai frissebbek, de érettek, pici maradék szénsavat érzek a nyelvem hegyén. A Carpinusnál egy árnyalattal egysíkúbb, egyszerűbb bor (és itt bukik ki, miért tanulságos egy párbaj: stílusokat, különbségeket, összefüggéseket kezdünk látni, érezni). Mindazonáltal ez itt egy hibátlan bor. Nagyon szép munka. Rövidebb a korty (fél ponttal). Áttetszőbb a szerkezet, nem olyan sűrű szövetű, de sima és puha tapintású. A nehéz meleg évből egy üde darab, ami ráadásul ma is fiatalos. Jó inni, laza szerkezete előny, kedvessé teszi. 5+

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább