Kispincés Tokaj-párbaj
Amikor a borblogger magának szervez kóstolót
Mivel újabban sem időm, sem igazán lehetőségem sincs annyit kóstolni (más munkahely, sok autózással stb), ezért úgy döntöttem, kezembe veszem a sorsom. Mert minden tudást ápolni kell! A magányos, lakossági borkóstolás és tanulás talán legkézenfekvőbb módja pedig alighanem a párbaj szerű kóstolás (volt régen ilyen poszt, borkóstolási tippekkel, linkelni viszont lusta vagyok most is, bocs). A műfajról egyébként először a művelt alkoholistán olvashattunk izgalmas posztokat, Dagadtos úr tollából. Csak azért használjuk a párbaj szót, mert nincs erre igazán frappánsabb kifejezés. Nem kell tehát azt gondolni, hogy ez itt grandiózus mérkőzés, aminek vesztese és győztese van: hát egy jó párbaj nem épp akkor igazán izgalmas, ha az erőviszonyok hasonlóak és nincs is egyértelmű győztes sem? Kell egy kontextus, amihez két hasonló kaliberű bort kell csupán választani.
További előnyök: nekem két üveg bor feladat, viszont így legalább van alkalmam több napon át ismerkedni a borokkal (tudom, gyász, de egy fél üvegnyi sajnos így is rajtam maradt az alábbi). De tanulásnak ez ideális. Egy hosszú borsor előnye, hogy megvan az összehasonlítási alap, hátránya viszont, hogy 3-4 bor után az ember érzékelése elkezd némileg tompulni, pláne nagyon egysíkú borok, pl. rosé tematika esetében (van akinél erősebben, van akinél kevésbé persze). Egy bort önmagában még egy profinak is nehéz objektíven értékelni, viszont a futószalagszerű tesztek helyett egy egész üvegen keresztül miénk lehet egy átfogóbb megismerés misztériuma. Szóval izgalmas dolog a két boros párbaj-kóstolás. Ha sikerült kedvet hoznom hozzá, próbálják ki bátran otthon is! Lássunk egy példát:
Dögunalmas lehet ez a blog, sok a tokaji poszt megint. Aki arra számít, hogy a cím ellenére mégsem tokaji borokról lesz szó, végképp csalódni fog. DE, nyomban hozzá is teszem, hogy két igazi talált kincs következik. Kis méretű pincék, kevésbé ismert borászatok, nagyon korrekt árszínvonallal (jócskán 3000 alatt). Azaz magas minőség, megfizethető áron, Tokajból.
Carpinus Furmint 2013. (Bodrogkeresztúr)
Zavarba ejtő, ahogy ez a bor késői szüreteket idéz meg orrban. Ananászos, narancsos, mézes, tropikális illata a szellőzéssel mind szebb és lebilincselőbb lesz. Szerelem, azonnal. Meglepő ez a pompa illatban (egy furmintként címkézett borból). Magas mustfokot sejtek, csodásan beérett alapanyag lehetett. A kortyon is érezni, hogy már jócskán belakta a palackot a bor, csúcsa közelében járhat. Ízben érett birs, körte, sósság, fanyar, furmintos savak. - Klasszikus száraz tokaji arcél, sok komolysággal, kevesebb vidámsággal. Kerek a korty, egész biztosan maradt benne valamennyi cukor. Az alkohol is érezhető, igy hidegen talán szebb. Hosszú az íze, koncentrált és húsos a sok gyümölcstől. Az alkoholtól eltekintve (és attól, hogy nem igazán furmintos), hatalmas vétel. A Bai testvérekre oda kell figyelni, korszakos tehetség és izgalmas szelliség bontogatja szárnyait családi pincéjükben. Erős 6
Bardon Meszes 2012. (Bénye-Liszka)
Igazából Szegilonghoz esik legközelebb ez a Meszes-major néven hírhedté vált liszkai terület, melyet ma a bényei Bardon gondoz, alapboraként. Nem írja a címke, miből van, de furmintosabb, mint a Carpinus (noha sejteni lehet a címke alapján, hogy nem csak furmintból áll). Mattabb illat, porossággal. Sokkal visszafogottabb, halkabb a másiknál. Pedig szép! - Fehér virágok, de mindenekelőtt kövek, sós, tengeri jegyek sorakoznak föl. Savai frissebbek, de érettek, pici maradék szénsavat érzek a nyelvem hegyén. A Carpinusnál egy árnyalattal egysíkúbb, egyszerűbb bor (és itt bukik ki, miért tanulságos egy párbaj: stílusokat, különbségeket, összefüggéseket kezdünk látni, érezni). Mindazonáltal ez itt egy hibátlan bor. Nagyon szép munka. Rövidebb a korty (fél ponttal). Áttetszőbb a szerkezet, nem olyan sűrű szövetű, de sima és puha tapintású. A nehéz meleg évből egy üde darab, ami ráadásul ma is fiatalos. Jó inni, laza szerkezete előny, kedvessé teszi. 5+