x

Ripka Gergely

Óriási a szakadék a valós hazai borkultúra és a szakma "ízlése" között

Interjú Cartwright Évával

Cartwright Éva neve csupán került elő Somló kapcsán. Borboltot és közösségi teret teremtett a Hegyen. Megannyi helyi borász borait nem csupán forgalmazza, de gyakorlatilag  egyedüli megjelenési platformot jelent némelyiküknek. Tavaly és és idén borász és szakírói oldalról is viharos fogadtatatású szakmai kóstolókat szervezett, másrészről pedig az egyik elindítója, szervezője lett a Szentivánéji Pincetúrának is, mely talán az első sikeres és valóban sok embert bevonzó rendezvénye lett 2 év alatt Somlónak. Mi az újságíró és mi a piac elvárása egy somlaival szemben? Mennyire tartanak a helyi borászok egy nemzetközileg is értelmezhető/sikeres irány felé és egyáltalán kell-e neki bármerre is tartani? Ezekről mesélt nekünk Éva:

Először is meséld el kérlek, milyen úton-módon kerültél Somlóra, honnan a kötődés?
16 éves koromig itt éltem. Az általános iskola also tagozatát Devecserben , felső tagozatát Kertán jártam ki, majd gimnáziumba Veszprémbe jártam. Számos Somló-környéki borászt és lakost ismerek gyerekkorom óta. Mikor 35 évesen az első darab földem megvásárlásán egy ideig törtem a fejem, de nem volt kérdés, hogy ez a Somlón lesz.

Mennyire vakmerő és mennyire hiánypótló egy borszaküzletet nyitni Somlón?
Vakmerő: valószínűleg első ránézésre teljesen az (szerencsére nem ebből kell megélnem). Mostanra viszont már azt mondanám, hogy egyrészt pont a hiánypótló mivolta, másrészt az általános somlói megújulási irányvonalak miatt ez akár sikeres üzleti vállalkozássá is kinőheti magát....

Több rendezvény is fűződik nevedhez Somlón és azon kívül is. Milyennek élted meg az idei és a tavalyi Gellértes eseményt?
Az idei Gellért nagyon sok energiát kivett belőlem és a közösségből is. Azt gondolom, hogy ebben a formában nem lesz több ilyen kóstoló. Többszörösen nehéz ez, amikor ilyen éles és néhol egyenesen bántó kritikákat kell fel- és bedolgoznunk a rendszerbe mint tavaly, és most idén is.
Egy normál borkóstolós-, vagy egy borrégióban tett látogatás -leírásban csak a legkiemelkedőbb borokról olvasunk. Megkóstoltok egy nap simán 30-40 tételt, de csak a legjobb 4-5-ről írtok. 
Nálunk az volt a kérés, hogy minden bor kapjon kóstolójegyzetet: az autodidakta hobbi-borász és a több évtizedes tapasztatlattal és szakmai képzéssel rendelkező multi-nagyságú cégnél dolgozó borász terméke is.  A másik kérésünk az volt, hogy „csak őszintén”. Születtek nagyon szubjektív és az őszinteséget az udvariatlansággal összekeverő írások is idén.

A legnagyobb probléma, és ami miatt nem látom tovább értelmét ennek a tipusú „megmérettetésnek” azonban az, hogy a kóstolójegyzetek idén is és tavaly is nagyon nagy szórást mutattak egymáshoz képest, ill. továbbra is gyökeresen ellentmondanak a kereskedői tapasztalatoknak. Továbbra is jellemző az, hogy a szakma kevésbé eladható borokat éltet, a legjobban fogyó, népszerű tételekről pedig lesújtó véleménnyel van.
Azaz továbbra is óriási a szakadék  a valós hazai borkultúra és a szakma „ízlése” között. Mindezek miatt nagyon nehéz lenne szerintem még egyszer meggyőzni a borászokat arról, hogy egy ilyen fórumon való megjelenés tényleg a szakmai fejlődésüket szolgálja, és hogy az itt elhangzottak/leírtak irányt mutatnak, mivel szinte ahány az írás, annyiféle az irány is.

A személyes véleményem egyébként a hazai borszakítészkedésről, hogy – tisztelet a kivételnek mint mindig- de jó magyar szokás szerint ebben is próbálunk a „nyugat” után menni, és a világtrendeket utánozni. Én azt látom, hogy a hazai trendformáló szakemberek túl sokszor és túl sokan figyelmen kívül hagyják ( lenézik? ) a magyar borszokásokat, ízlést, és ízvilág-jellegzetességeket.
Én  nagyon szomorú lennék, ha a somlói egyszer majd csakis olyan lenne, mint  amilyennek ti, szakírók szeretnétek, mert akkor kis túlzással nem tudnám, hogy egy jó francia dél-afrikai vagy amerikai bort iszom–e.

Milyennek látod te, immár belülről az elmúlt pár év távlatában a borvidéki közösséget? Van közös szemlélet, közös akarat?
Most van csak igazán. Tele vagyunk tervekkel, újabb és újabb kezdeményezéssekkel.  Óriási változások mennek most végbe a hegyen, én ennek a kulminálódásába csöppentem 3 éve, mostanra érik be szinte minden. Rengeteg magán-és közösségi infrastuktúra fejlesztés, borvidéket meghatározó birtok-adásvétel, új borok és borászok. Rendszeres közös borvidéki megjelenések, hegyközségi közös marketing, új  név, új termékleírás...a Somló zsizseg, és tele van tenni akarással.
Páran az utóbbi évek fellendülését személy szerint nekem ill. jobb esetben a bolt megjelenésének tulajdonítják, de azért ez inkább csak a látszat. Sokan már évtizedek óta dolgoztak, dolgoznak a mai napig a Somló ismertebbé és jobbá tételén, csak max. nem olyan hangosak, mint én. A Boltom akarva-akaratlanul vált közösségi központtá – nem én terveztem így, hanem egy már alakulóban lévő közösség igénye tette azzá. Az, hogy végül a mi rendezvényeink ill. a mi folyamatos online kommunikációnk lettek azok a pontok, amiken keresztül úgy tűnik véglegesen bekapcsolódtunk az ország boréletének vérkeringésébe már egy jól előkészített folyamat volt, nem kellett csak egy kicsi marketing tudás ahhoz, hogy a csapokat megnyissuk.
Ha visszagondolok hogy mit is tettem ehhez hozzá én, az nem volt más, mint különböző, sokszor egymás számára is ismeretlen ( vagy félreismert...) embereket ültettem le egy virtuális (vagy valós)  kerekasztalhoz. Olyanokat, akik eddig saját utakat jártak. Mindenki a Somlóért dolgozott eddig is a maga módján, de a bolt filozófiája, és amit képvisel adott mindenkinek egy olyan platformot, ahol  ezek az utak egymás háborítása nélkül, de egymást erősítve összefuthatnak.
Akkor leszek igazán boldog, amikor a (nyilvánvalóan kontyommal a kendőm alatt, kötényben, boszorkányseprűmre támaszkodva..)  azt nézem a felső teraszomról, ahogy a somlókörnyéki összes polgármester , összes borrend és összes borász együtt koccintanak a közös tervekre, és észre sem veszik, hogy én már nem vagyok ott. Kb. egyébként itt tartunk most, ez ennek az évnek a végére szerintem realitássá válik.

Somlónak nagyon nagy szüksége volt már egy igazán korszerű szellemiségű helyi eseményre. Te megszervezted. Honnan jött a szentivánéji esemény ötlete és mennyire lett sikeres, mit tervezel idén?
Az eseménynek mostanra annyi ötletgazdája lett, hogy idén tervezünk egy egyedi pólót nyomtatni ezzel a felirattal : „Az Éjszakai Pincetúra az én ötletem volt”  - alá kisbetűvel: „Ebből a pólóból csak 1225 db készült.” ( A Hegyközség 1225 tagból áll... )
Szóval az úgy volt, hogy páran ücsörögtünk nálunk a boltban, ahogy immáron harmadik éve ücsörgünk esténként. Borászokkal, helybéliekkel – mikor éppen ki ér rá, bár azért van itt is egy „keménymag” mint mindenhol. És akkor egyszercsak elkezdtünk ötletelni, és akkor egyszer csak a sok rész-ötletből lett egy egész, és akkor egyszer csak én kitettem a bolt Facebook lapjára, és egyszer csak három hét múlva ott volt 500, egy év múlva meg 1000 ember a hegyen. Idén minden jel arra mutat, hogy 2000 is eljön – kicsit félünk is, hogy tényleg...

Mondhatod, hogy én „megszerveztem” de az én inputom igazán az „anya” cucc, hogy nekem úgy tűnik mindenki megcsinál minden hülyeséget..Meg az, hogy 15 évet lehúztam hazai- és nemzetközi  cégeknél vezető beosztásban, és kb. tudom, hogy kell projectet managelni.  De az, hogy „gyújtsuk fel a hegyet” a Kolonics Karcsitól jött, az, hogy legyenek zenés programok a Barcza Bálinttól, az, hogy Szentivánéj környékén legyen, a Jász Lacitól, az hogy mihez legyen a tartás, a Takácstól. Az meg, hogy egyáltalán valaki észrevette, hogy csináljuk, Balogh Zoli sara: az első évben Origó címlapra tett minket csak azáltal, hogy körbeküldött a sajtós kapcsolatainak egy kis bemutatkozó levelet az eseményről.  A kivitelezésben abszolút munka hőse Nagy Gábor fotós, neki köszönhetjük hogy ahogy mondod, az esemény „korszerű” az első évtől. Az ő munkáját a második évben Balogh Zoli Y generációs öccse, Áron egészítette ki teljesen 21.századira : ő csinált térképes webapp-ot a tájékozódáshoz, neki köszönhetjük idén az Instagram # feed ötletét, azt, hogy Barionnal lehet majd fizetni ...szóval hogy a nagy semmiből egy igazi online-fesztivál kezd körvonalazódni .
Immáron harmadik éve. Ami egyébként leírva eléggé röhejes, merthogy mostanra mindenki úgy beszél róla, mintha évtizedes múltja lenne --- országosan. Két év alatt országos hírnevűek lettünk, és idén az ország minden részéről 50%-os MÁV kedvezménnyel lehet majd hozzánk jönni a Somlóra. Ahol miattunk megáll majd megint 5 budapesti gyorsvonat menetrenden kívül...
A 2000 várt vendég miatt most először már nappal kinyitunk többen is. Próbáltunk kutúrális és szakmai programokkal minden rétegnek kedvezni és minél jobban széthúzni a tömeget.  Szeretnénk ha megmaradna a fesztivál sétálós, nem tumultusos, családias és bensőséges jellege. A Somló elég nagy, elférünk még ennyien is kényelmesen. 

Mennyire áll készen szerinted Somló arra, hogy az adottságaihoz/egyes boraihoz méltó figyelem vegye körül?
Semennyire. Vagy : Teljesen.
Vannak borászok, akik 10 éve készen állnak, vannak akik 10 év múlva sem.
Vannak borok, amik 30 éve ugyanolyan jók, vannak amik 30 év múlva sem lennének azok.
3 éve, mikor indultunk, alig 30 embernek tudtam szállást adni, idén a pincetúrára elérjük a 300 férőhelyet. Három éve egy éttermünk volt, aztán egy sem, aztán most lett egyszerre három is. Vizünk most sincs 100 m felett, de ne is legyen. Csatornarendszer nélkül az összes szennyvíz menne bele a Grand Cru Terroir-ba, csatornarendszer meg sosem lesz, nincs az a pénz, ami elég lenne arra hogy ezt valaki belevésse a bazaltba. Ez a víznélküliség tartozzon hozzá a somlói varázshoz. Sok száz éve megoldjuk forrás- és esővízzel, sokan nem is tudják, hogy nincs.
Szóval hogy mennyire állunk készen, hát ennyire. Mennyire állt készen a Sziget, Palkonya, Etyek , Kapolcs az első pár évben? Szerintem jól állunk. 

Ha jól tudom, dokumentumfilm is készül a Somlóról, de nyilván benned is vannak még ambíciók (legalábbis remélem, az nem fogy el)… Van most tervben bármi, ami publikus?
Folyamatosan filmeznek, én már követni sem tudom, kik és mit forgatnak, és ez tök jó. Ez azt jelenti, hogy a Somló érdekes téma. Bár általában minden filmes csapat eljut hozzánk is, én most legutoljára a Rural Film-es csapattal dolgoztam, akik a Somlói Okosutak projectet fejezik be éppe . Ezen belül készült, a miénkkel ellentétben offline is használható telefonos navigációs applikációjuk már letölthető Androidos és iOS telefonokra. Azon kívül hogy ők profi nagyfelbontású, szintezett térképpel dolgoztak, eddig ez a legátfogóbb Somló-kisokos, amit láttam. Elég arra keresni az App-ek között ,hogy „somló”, ez az egy van. A tavalyi Éjszakai Pincetúrás filmünket nekik köszönhetjük, és forgattak a Gellértben is.

Mi az, ami ma először eszedbe jut Somlóról?
Varázsmágnes. Vonz ezerrel, és ha egyszer bemágneseződtél, mindig visszahúz...

X

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC - **Bott Teleki 2008-2023

Érlelt löszborok tanulságai Tokajból

Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:

Tovább