x

Ripka Gergely

Szerelem, barátság, BorStore, Berlin!

Interjú Csorba Gáborral

Csorba Csocsó Gábort számos borszerető olvasó ismerheti már. Ő a Bortársaság/Lánchíd intézményének boltvezetője. Vörös haj, bringa, nagy mesélőkedv, fülig érő mosoly és a borok, finom ízek szeretete: nem lehet eltéveszteni. Sok féle produkcióban, szerepkörben összefuthattunk már vele a bolton kívül is, de nem olyan rég új, izgalmas, határainkon kívüli boros projektbe vágta a fejszéjét. Kivel, mikor, miért és milyen fogadtatás mellett, erről faggattuk őt:

Tudják már Berlinben, mi a BOR szó jelentése?
Pár százan már biztosan. Három hete indultunk, és kitaláltunk néhány ötletet, hogy hírét vigyük ennek a számunkra fontos szónak. Az egyik leghatékonyabb eszközünk egyébként a honlapunkon található angol-magyar borszótár, amire elég sokan rátalálnak netes keresőkön keresztül. Egy másik eszköz épp a nyitó eseményünkön debütált, ahol egy felhívásra a résztvevők mindenféle tréfás-kreatív szóösszetételt találtak ki a BOR szóra, és teleírták vele az egyik falat. Az egyik kedvencem a "Don't bore me, but BOR me!" volt.

Mesélj, honnan származik a borstoreberlin ötlete?
Szedlacskó Máté barátommal és társammal régen együtt dolgoztunk a Bortársaság Lánchíd utcai boltjában és mindig jól kijöttünk egymással. Később különváltak útjaink. Ő folytatta az egyetemi tanulmányait a berlini Humboldt egyetemen, én pedig egy szerelmi ügy miatt lettem rendszeres látogató a német fővárosban. Ha én voltam kint, vagy épp ő jött Budapestre, mindig összefutottunk egy pohár borra és dumáltunk erről-arról. Egy ilyen borozgatás közben jött a gondolat, hogy valószínűleg megérett az idő és a helyzet arra, hogy a megszokottól teljesen eltérő módon vágjunk bele egy boros vállalkozásba. A Bortársaság választékát nagyon erősnek érezzük, a közös múltunk miatt pedig kézenfekvő volt innen válogatni és stratégiai partnernek megnyerni őket. Szoros kapcsolat van közöttünk, de függés nincs, önállóak vagyunk.

Miről szólt ez a múltkori, szombati bemutató, mi volt a koncepció?
A honlapunk indulásakor két féle hat palackos borválogatást találtunk ki, a Hallo Berlin! és a Hallo Berlin! Fresh-t. Ezek a válogatások szerintünk egész jó keresztmetszetet adnak a hazai, minőségi borokból, ráadásul üzenetnek sem rossz, így erre húztuk rá a Grand Openingre keresztelt start kóstolónkat. A Grand szó végül igaz lett, 100 fő jött el az első kóstolónkra, ami kezdésnek szép szám. Izgultunk rendesen, hogy beférjen mindenki, és hogy legyen elég pohár. Az egész esemény olyan volt, mint egy különleges ünnep. Jó volt látni a sok pozitív visszajelzést: teleírták jókívánságokkal az egyik komplett falat, rúzsos csókokkal lett tele egy BorStore feliratú lufi, fotókon hashtaggelték a BorStore-t. Azt éreztük, hogy ezek az emberek szeretik a borainkat, minket is, és drukkolnak nekünk. A kóstoló közben többen mondták, hogy mennyire várták, hogy végre elérhető a finom magyar bor Berlinben is. Érezhető volt a „valami elindult” hangulat.

Milyennek látod egyébként te a németországi piacot? Ők azért elég elkötelezettek a saját boraik mellett, nem?
Németországnak nagyon jó boraik vannak. Ki ne ismerné például a német rieslingeket, ami egyébként nekem is az egyik kedvenc fajtám?! A német fogyasztók kedvelik is a borokat, hozzászoktak a magas minőséghez és büszkék a saját termékeikre. Jelen pillanatban a borfogyasztás erősödik Németországban, és a jól megszokott borokon túl, egyre nagyobb teret kapnak a különleges, egyedi, limitált, vagy organikus italok. Ennek mentén újragomboljuk a kabátot és a megszokottól eltérően beszélünk a magyar borról és olyan termékeket mutatunk be, ami szerintünk túlmutat az átlagos/jó borokon. Berlin a székhelyünk és ez a város kicsit más, mint a többi német nagyváros. A közelben nincs borvidék, még nagyobb a kíváncsiság, a nyitottság az újra. - Szóval tökéletes környezet egy olyan startup tevékenységekhez, mint a miénk. Magyar borral a mi helyzetünk elég speciális. A német fejekben még ott van a magyar bor emlékképe, akkor is, ha az esetek többségében ez már majdnem teljesen elfakult, vagy nosztalgikus képekben létezik. Új köntösben frissítjük fel az élményeket.

Középtávú céljaitok mik lennének? Terveztek a közeljövőben valami hasonló eseményt odakinn?
Legfontosabb most az, hogy a beérkezett rendeléseket feldolgozzuk, és rendben, időben kiszállítsuk. Jelenleg ez viszi el a legtöbb fókuszt, egyben mutatja azt is, mennyire jó a visszhang. Az is fontos, hogy minél több helyre eljusson a hír: létezünk. Organikusan szeretnénk fejlődni, nem fogunk kapkodni. Ha jól dolgozunk, akkor a táborunk szépen nőni fog, és ha megfelelőek a körülmények, akkor továbblépünk. Sokan kérdezik, hogy lesz-e boltunk, vagy meg szeretnénk-e maradni az internetes értékesítésnél. Egyelőre a lehetőségeink korlátozottak, és mélyebben meg kell ismernünk a piac reakcióját, hogy erre válaszolhassunk. Azt viszont megígérhetjük, hogy másfél-két havonta különböző berlini helyszíneken felbukkanunk és egy bizonyos koncepció mentén bemutatunk magyar borokat. Mátéval épp most fogjuk kitűzni a következő dátumot, ami valamikor áprilisban lesz. Vagány lesz, azt garantáljuk!

 

További részletek és infók: https://borstore.de/

 

 

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább