x

Ripka Gergely

Szerelem, barátság, BorStore, Berlin!

Interjú Csorba Gáborral

Csorba Csocsó Gábort számos borszerető olvasó ismerheti már. Ő a Bortársaság/Lánchíd intézményének boltvezetője. Vörös haj, bringa, nagy mesélőkedv, fülig érő mosoly és a borok, finom ízek szeretete: nem lehet eltéveszteni. Sok féle produkcióban, szerepkörben összefuthattunk már vele a bolton kívül is, de nem olyan rég új, izgalmas, határainkon kívüli boros projektbe vágta a fejszéjét. Kivel, mikor, miért és milyen fogadtatás mellett, erről faggattuk őt:

Tudják már Berlinben, mi a BOR szó jelentése?
Pár százan már biztosan. Három hete indultunk, és kitaláltunk néhány ötletet, hogy hírét vigyük ennek a számunkra fontos szónak. Az egyik leghatékonyabb eszközünk egyébként a honlapunkon található angol-magyar borszótár, amire elég sokan rátalálnak netes keresőkön keresztül. Egy másik eszköz épp a nyitó eseményünkön debütált, ahol egy felhívásra a résztvevők mindenféle tréfás-kreatív szóösszetételt találtak ki a BOR szóra, és teleírták vele az egyik falat. Az egyik kedvencem a "Don't bore me, but BOR me!" volt.

Mesélj, honnan származik a borstoreberlin ötlete?
Szedlacskó Máté barátommal és társammal régen együtt dolgoztunk a Bortársaság Lánchíd utcai boltjában és mindig jól kijöttünk egymással. Később különváltak útjaink. Ő folytatta az egyetemi tanulmányait a berlini Humboldt egyetemen, én pedig egy szerelmi ügy miatt lettem rendszeres látogató a német fővárosban. Ha én voltam kint, vagy épp ő jött Budapestre, mindig összefutottunk egy pohár borra és dumáltunk erről-arról. Egy ilyen borozgatás közben jött a gondolat, hogy valószínűleg megérett az idő és a helyzet arra, hogy a megszokottól teljesen eltérő módon vágjunk bele egy boros vállalkozásba. A Bortársaság választékát nagyon erősnek érezzük, a közös múltunk miatt pedig kézenfekvő volt innen válogatni és stratégiai partnernek megnyerni őket. Szoros kapcsolat van közöttünk, de függés nincs, önállóak vagyunk.

Miről szólt ez a múltkori, szombati bemutató, mi volt a koncepció?
A honlapunk indulásakor két féle hat palackos borválogatást találtunk ki, a Hallo Berlin! és a Hallo Berlin! Fresh-t. Ezek a válogatások szerintünk egész jó keresztmetszetet adnak a hazai, minőségi borokból, ráadásul üzenetnek sem rossz, így erre húztuk rá a Grand Openingre keresztelt start kóstolónkat. A Grand szó végül igaz lett, 100 fő jött el az első kóstolónkra, ami kezdésnek szép szám. Izgultunk rendesen, hogy beférjen mindenki, és hogy legyen elég pohár. Az egész esemény olyan volt, mint egy különleges ünnep. Jó volt látni a sok pozitív visszajelzést: teleírták jókívánságokkal az egyik komplett falat, rúzsos csókokkal lett tele egy BorStore feliratú lufi, fotókon hashtaggelték a BorStore-t. Azt éreztük, hogy ezek az emberek szeretik a borainkat, minket is, és drukkolnak nekünk. A kóstoló közben többen mondták, hogy mennyire várták, hogy végre elérhető a finom magyar bor Berlinben is. Érezhető volt a „valami elindult” hangulat.

Milyennek látod egyébként te a németországi piacot? Ők azért elég elkötelezettek a saját boraik mellett, nem?
Németországnak nagyon jó boraik vannak. Ki ne ismerné például a német rieslingeket, ami egyébként nekem is az egyik kedvenc fajtám?! A német fogyasztók kedvelik is a borokat, hozzászoktak a magas minőséghez és büszkék a saját termékeikre. Jelen pillanatban a borfogyasztás erősödik Németországban, és a jól megszokott borokon túl, egyre nagyobb teret kapnak a különleges, egyedi, limitált, vagy organikus italok. Ennek mentén újragomboljuk a kabátot és a megszokottól eltérően beszélünk a magyar borról és olyan termékeket mutatunk be, ami szerintünk túlmutat az átlagos/jó borokon. Berlin a székhelyünk és ez a város kicsit más, mint a többi német nagyváros. A közelben nincs borvidék, még nagyobb a kíváncsiság, a nyitottság az újra. - Szóval tökéletes környezet egy olyan startup tevékenységekhez, mint a miénk. Magyar borral a mi helyzetünk elég speciális. A német fejekben még ott van a magyar bor emlékképe, akkor is, ha az esetek többségében ez már majdnem teljesen elfakult, vagy nosztalgikus képekben létezik. Új köntösben frissítjük fel az élményeket.

Középtávú céljaitok mik lennének? Terveztek a közeljövőben valami hasonló eseményt odakinn?
Legfontosabb most az, hogy a beérkezett rendeléseket feldolgozzuk, és rendben, időben kiszállítsuk. Jelenleg ez viszi el a legtöbb fókuszt, egyben mutatja azt is, mennyire jó a visszhang. Az is fontos, hogy minél több helyre eljusson a hír: létezünk. Organikusan szeretnénk fejlődni, nem fogunk kapkodni. Ha jól dolgozunk, akkor a táborunk szépen nőni fog, és ha megfelelőek a körülmények, akkor továbblépünk. Sokan kérdezik, hogy lesz-e boltunk, vagy meg szeretnénk-e maradni az internetes értékesítésnél. Egyelőre a lehetőségeink korlátozottak, és mélyebben meg kell ismernünk a piac reakcióját, hogy erre válaszolhassunk. Azt viszont megígérhetjük, hogy másfél-két havonta különböző berlini helyszíneken felbukkanunk és egy bizonyos koncepció mentén bemutatunk magyar borokat. Mátéval épp most fogjuk kitűzni a következő dátumot, ami valamikor áprilisban lesz. Vagány lesz, azt garantáljuk!

 

További részletek és infók: https://borstore.de/

 

 

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább