x

Ripka Gergely

SAP//2o13

Nagy évjárat Bzolitól

Balogh Zolit mindenki ismeri. Az online borszíntéren az egyik legnagyobb provokatőr, aki az évek során bárkivel szóváltásba tudott már kerülni, aki él és mozog. De nem csak erről ismerszik meg. A 2000-es évek közepe óta Somló egyik meghatározó borászatának, a Somlói Apátsági Pincének a birtokosa és a helyi közösség egyik fontos motorja is. BZoliról mindenkinek van véleménye. Boraik tudatosan buja, maradékcukoros, túlérett hangulata is megosztja a közönséget; én időről-időre belefutok olyan SAP borba, amik nem osztanak meg, sőt szívesen fogyasztom őket. Néha késsel, villával. A túlkapások ellenére tetszik bennük, hogy önmaguk definíciói. Nem hasonlítanak senki másra. Miért is kéne skatulyákban gondolkoznunk egy fajta/borvidék kapcsán? Szerettem a 11-es Furmintot, de a 10-es év Juhfarkja, 12-es év Hársa is élmény volt. Minden évből valami… Hanem végre itt vannak a 2013-as borok is (első alkalom, hogy mind egszerre lettek készen), éppen ezért Zoltán összekürtölte a borszakma „léhűtőit”, hogy ismerkedjenek a kiváló évjárattal egy jó hangulatú, szórakoztató előadás közepette (kb. 30 komoly étteremtől volt jelen sommelier, a 6-7 újságíró mellett).

Kiegyenlített sor. De kedvencet most nehéz lenne mondanom. A borok nagyon fiatalok, és látszik rajtuk, amit Zoli is mondott: 10 évente egyszer van ilyen szép évjárat:

Olaszrizling 2013
15-ös cukor. Sós, mandulás, kesernyés benyomást kelt orrban, a fajtára jellemző mattabb szürkeséggel. Ásványos, széles bor, hosszú ízzel, melyben maradékcukor és a gyümölcsök játszanak főként. Egyszerre édeskés és a héjon történő áztatás miatt kicsit tapadós is az utóíz. Vacilálós 6

Juhfark 2013
10.5-ös cukor. A fajta extrém jó cukorgyűjtő képessége 2013-ban is kiütközött a szőlőben, töppedt, aszúsodott is (éppen ezért egy külön borra való szelekció is készült juhfakrból, mely a sor végén jön, türelem). Ahogy az olaszrizlingre, úgy talán a „parasztgyerek” juhfarkra sem feltétlen építené a pince jövőjét Zoli. Elsőre elég kellemetlen buké: karalábé, zöldségek, de édeskés felhangokkal. Ízre csípős alkoholosság, még hömpölygősebb, gejlebb korty. Sok cukor, de mellé nagy test és némi lendület is párosul. Izgalmas világ, de ha az előbb vaciláltam, akkor most 5+

Furmint 2013
12.6-os cukor. A Fúró, ahogy Zoli mondaná. Illatában édes gyümölcsök, füge, kajszi és némi tölgyesség (de csak az én műszereim okoztak intoleranciát, másnak nem igazán). Hosszú az íz, komoly testtel is bír, mellette ismét érezni a cukrot, mely sűrűvé teszi a kortyot. Ott van benne is a szépség és ismét egy vacilálós 5+

Hárslevelű 2013
Az elsőre kissé bizarr illat kandírozott gyümölcsökben, ananászos, édesen tropikális késői szüretes hangulatban állapodik meg. Édeskés, SAP-osan buja, hízelkedő íz. Már-már túl kedves akar lenni, de mégis kissé gejl. 5+

Tramini 2013
Traiminis, rózsás, virágos fajtajegyek, amit csak nagyon kevesen szeretnek úgy igazán, de Balogh Zoli kendőzetlen rajongással viszonyul a fajtához (elzászi etalonokkal szívében). Elsőre meglepően nehéz és telt idomúnak hat, van alkohol és van bőven súlya is, de aztán olyan szépen fókuszákt savakat kapok a végén, mint sehol eddig. Nem vagyok a fajta megszállottja én sem, de tetszik, ahogy Somlón viselkedik. 6

Hilla 2013
60-as cukor (7.6 sav). Klasszik. Zoli finn feleségéről hirtelen elnevezett védjegyszerű házasítás: Juhfark, Furmint, Hárs. Gyönyörű narancsos illat. Ízre sok cukor, édes íz, egyelőre feldíszítve friss sárga gyümölcsökkel is. Kedves és szeretnivaló tétel. 6

Juhfark Főbor 2013
90-es cukor. A már említett módon a külön szedett, botritiszes juhfarkból készült. Főbort tudnillik bárhol lehet palackozni az országban, két év érlelés után. Friss déli gyümölcsök primer illata, késői szüretes jegyekkel, engem nem zavart a botritisz. Krémes, masszív testű korty. Kicsit szúrós íz, aztán a végéig kitartó lendülettel jellemzhető, melyért nyilván 9-es sav is felel (igaz a korty végén rázza meg magát inkább, de akkor legalább megadja a frissességet). 6

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább