x

Ripka Gergely

Friss Vayi Borok Olaszliszkáról

A történész Ungváry Krisztián új tételei

Ungváry Krisztián talán sosem tartozott a reflektorfényt vonzó, sem a reflektorfényre repülő borászok közé. Néhány évvel ezelőtt többet láthattuk, kóstolhattuk borait, de limitált mennyiségük okán sem lehetett könnyedén összeismerkedni velük. Pár éve aztán arculatváltás állt be a címkék dizájnjában. A karddal átszúrt körte helyett metszetek állatai vették át a főszerepet rajtuk. A végső Vayi-paletta mára örömtelien letisztult lett: muskotály, egy 100 éves névre keresztelt száraz bor, édes cuvée és egy denevér mögé rejtett pinot noir is egyre gyakrabban színezi a sort. Az aszúról később még lesz szó. Egy történésszel kóstolni, aki ráadásul bort is készít, amellett, hogy nyilván komoly külföldi referenciák adják borízlésének alapjait is, mindenképp egyedi világba enged betekintést. Egyben jelzi számunkra, micsoda mélységei vannak Hegyaljának, ha egész más profilú emberek is ilyen mélyen alámerülnek benne. Ráadásul a hírhedt Olaszliszka bugyrait gyakorta érintve.

Vayi Sárgamuskotály 2012.
Kellemes hangulatot áraszt illata: virágos, szappanos, citrusos és sós, moderált fajtajegyek mellett. Nem vártam 2012-től ennyire diszkrét intenzitást. Ízben pici kesernye mutatkozik a korty végén, tetemes alkoholt mutat, sajnos elég kevés savval megtámasztva a zamatokat. 4+

Vayi Sárgamuskotály 2013.
Tutti-fruttisabb, frissebb illat, de ez sem harsog igazán. Élénkebb savérzet, hosszabb és feszesebb szerkezet, a korty legvégéig kitartó, száríto savakra felfűzve. 4+/5

Vayi 100 éves 2012.
Azt nem említettem még, hogy minden szőlőalapanyag a Vayi-dűlőből származik. A 100 éves is. Rajnais, petrolos, Haribos illat, azokkal a trópusigyümölcsös jegyekkel, melyeket érettebb Bott- és Homonna-borokban szoktam érezni (Csontos, Határi). Komoly súllyal töri be az ajtót a korty eleje, de aztán gyors ütemben üresedik a vége sajnos. Súlyos, tartalmas, testes bornak készült ez, de mégsincs meg benne a kellő forma és lendület. 5+

Vayi 100 éves 2013.
Visszafogottabb illat, tropikális jegyek, rajnais palackérettséget idéz ez is. Ízre harsányabb maradékcukra azonnal feltűnik: zamatos és hosszú is lesz tőle. Mennyi szépet tud hozzátenni 8 grammnyi édes íz egy száraz borhoz! Szépen kimunkált szerkezet, izgalmas és egyszerre szerethivaló jelenség ez a sok édes húsú gyümölcs nyújtanak szebb ritmust az előző bor után. 6

Vay Cuvée 2013.*
Talán vannak, akik nyomonkövették a Vayi Cuvéek pályáját az elmúlt években. Merthogy készült már belőlük egy pár kiadás. Kétezer körüli ár, de sztenderd palack, 100 körüli cukorral készültek voltak szinte mind. Ja, és közepes izgalmakkal. Átlépte saját korlátait ez a tétel 2013-ban. Egyúttal remek bizonyíték mindkét utóbbi bor, hogy ez az évjárat szinte minden műfajban egyedi év volt Hegyalján. – Fehér húsú gyümölcsök illata, komplexen, aszús körvonalakkal (szinte nem is lehetett szétválasztani a töppedt gyümölcsöt az aszústól). Hosszú, grillázsos, édes íz, gazdag desszertboros akkorddal szól, parádés arányok mellett. Kevés a sava, több savval még nagyobb lenne, de így sem gejl. Ütős élmény az áráért. 7

„Vayi Aszúesszencia” 2008.**
Az aszútermés jelentős része általában eladásra kerül egyébként. Kísérleti tétel ez is. De tán Ungváry Krisztián eddigi legjobb bora lehet. Poros, botritiszes, töményen barackos illat. Kilométer hosszú, friss, barackkoncentrátumhoz hasonló íz, mézes felhangok közepette. Nagyon nagy bor, ugyancsak nagy évjáratból. Akit érdekel a bor története, érdeklődjön a készítőjénél, mennyi időt volt ez a modern tokaji különlegesség hordóban stb. Tanulságos eset, csodás végeredménnyel. 8

Vayi Noir 2013
Gyógycukorkás, savanyú cukorkás, kissé bizarr illat. Ízre hecsedli, fajtajelleges laza szövetű, korrekt, jól iható kis vörös. Az előző sebesvonathoz képest nyilván szekérnek tűnik, de van benne valami ígéretes is azért… 5

Vayi Noir 2014 (M)
Nagyon visszafogott, pinkes reflexű szín. Meggyes, cseresznyés, ribizlis illat. Üde és kedves bor, szinte szörpszerű Pinot. Kicsit lehetne koncentráltabb az a dzsúzosság, amit nyomokban és szándékszinten is érezni lehet benne.

Kellemes volt elmélázni és beszélgetni ezen a napos, téli délelőttön Hegyalja pinot-i mellett. Mád és a Tokaji-hegy borait már elkezdtük fölfedezni. Mégis mennyi, de mennyi feldeznivaló íz lenne az északi borokban is…és csak kevesen öltöztetik fel őket igazán ünnepi és méltó köntösbe. Ahogy utaltam rá, a borok savai, aromatikájuk mutatnak rokonságot más, jegyzettebb erdőbényei borokkal. Ott lenne még Sárazsadány, Tolcsva számos dűlője, mely lehetőségeket rejt. Ha megkeressük és megtaláljuk őket, lédús, egzotikus gyümölcsökben, frissességben gyönyörködhetünk. Érdemes tehát keresgélni.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább