x

Ripka Gergely

Fanni Kertje…a tarcali ugaron

Kalandok a tarcali pincesoron/#2

Máté Fanniékhoz már nyár óta próbálok eljutni. Végre sikerült. Most hogy nem hétköznapi történetüket alaposabban megismerhettem, persze összeállt a kép. Kicsit a Zsirai lányokhoz hasonlóan Fanni és édesanyja is azzal a kihívással kellett, hogy szembesüljön egy napon, hogy Máté Zoltán örökségeként egy közel 15 hektáros tarcali birtok jövőjéről kell dontéseket hozniuk. Pesti lakcímmel a személyin és közgazdász végzettséggel a diplomán ez váratlan sorsfordulat, de tulajdonképpen megannyi lemondás árán, végül a pince megtartása mellett döntöttek. A német befektető ment, barátságokkal jött viszont keresekedői, borászati, grafikai segítség is a hölgyeknek. Az új márka (szerintem telitalálat) így született meg: egy szertelenül fiatalos, kicsit csajszis, borbárba kiáltó, trendy arculat, ehhez passzoló bornevekkel, korrekt borminőséggel.

Persze, hogy a kisebb-nagyobb hazai és tengerentúli sikerek ellenére mekkora lemondásokkal is jár egyik napról a másikra huszonévesen kétlaki módon borkészítésbe fogni, azt csak nagyon kevesen érzik át. Fanninál is azt látom, hogy messziről fut neki a hirtelen jött kihívásnak. A tarcali pincesor sem ideális alkotóközeg, de tele van szép tervekkel és azt gondolom, ha körülnéz Hegyalján sokkal több rokon lélekkel, inspiráló sorssal találkozik, mint hinné. A téli időszak bizony első ránézésre talán hosszúnak tűnhet Pestről nézve. Ám szerintem akad már annyi jó arc Hegyalján, hogy valamivel rövidebbé lehet tenni pár őszinte mosollyal. Én mondjuk már látom is a Fanni Kertjében, hogy pár év munkával Tarcal egyik legkedveltebb boros célpontjává válik a fiatalok körében.
Befektetőt máig keres a pince, remélhetőleg nem kell lemondaniuk a 2010 óta okosan felépített új brandről és a közel húsz éves atyai hagyatékról sem. Kár lenne. Tarcalra is nagyon kellenek friss, fiatal, világlátott energiák.
A pincebejárást tehát jóízű beszélgetés és tanulságos kóstolás követte. A hagyatékból származó hagyományosabb tételek, illetve a fiatalosra hangszerelt újabb borok közt éles a kontraszt:

Nagyőkiső Furmint 2012
Vidám, citrusos, friss gyümölcsös, és enyhén kéksajtot idéző illata van. Zöldalmás, körtés, egyszerű, üde, jó hangulatot árasztó kis alapfurmint ez, egy csipetnyi nyári hangulattal így januárban is. Nem bonyolítja agyon az életünket. Borbárak és fesztiválok nyári slágerbora ez a javából. 5/5+

Huncut fürtök Sárgamuskotály 2012
Szappanos, virágos, fajtajelleges illat. Könnyed zamatú, 50-es cukor, ismét üdeséget árasztó, tiszta ízek. Muskotályból igazán kellemes meglepetés. 6

Schnitt_

Száraz szamorodni 2001.
Masszív stílusváltás. Nem meglepő módon mélyebb, zöldes árnyalat. A száraz szamorodni nemesebb illata köszön ki belőle, pirított kenyérhéjjal. Kesenyéje határozott, de nagyon finom és tiszta ízek jellemzik, jó sav és kellemes, diós lecsengés. Retro műfaj belül érdekes gyöngyszem. 5+

Száraz szamorodni 1999.*
Ez meg az a típusú rertró cucc, amit elegánsan lehet viselni ma is. Obligát dió, kávé, karamell és dohány illatozik belőle. Ízre meghökkentő gyümölcsök és száraz szamorodnitól ugyancsak nem várt szerkezet, tömörséggel. Abszolút fiatalos íz, egyáltalán nem nehéz vagy üres, noha cukor maradhatott benne (ez mondjuk az időtállóságot is megmagyarázhatja). Gyakorlatilag kortalan bor, mely talán még nem is érte el fejlődésének zenitjét. Íme a modern száraz szamorodni. Talán még a műfaj Yodájától, Samuel Tinontól sem nagyon kóstoltam kedvesebbet eddig. Meseszép. 6+

5 puttonyos tokaji aszú 2001.*
Melegséget érzek az illatban. Picit a régi iskolát idézi ez az aszú, magasabb illóval. Citrusos, karamelles, friss íz, miközben krémes is, hosszú is, meleg tónusú utóízzel. 7

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább