Vannak percek, amikor a sok ránk, magyarokra jellemző fanyalgás és szkeptikusság mellett időnként szünetet tartva büszkék lehetünk valaminkre. Úgy igazán! Tokaj édes borai bizony ilyenek. És ilyenek voltak évszázadokon át. A legjobb a világon. A címmel, alcímmel tulajdonképpen a legörömtelibb tanulságát már el is mondtam annak a kóstolónak, melyet nagyrészt bloggerek társaságában volt szerencsém átélni egy hete. Dagadtos meghívásának örömmel tettem eleget, mikor írta, hogy elég komoly botritiszes borokat fog kiszanálni a gyűjteményéből. Némelyik mellé odatett egy-egy hasonlóan érett külföldi tételt is, csak hogy ne legyünk nagyon belterjesek. Vakon, kettesével leplezve kóstoltuk az összes bort, noha a tokaji sor jelentős részéből nem csinált előttem titkot a szervező. Pár igen exkluzív ritkaság is került a sorba, olyan borokkal is, melyeket még én sem kóstoltam korábban. Azt is megnyugtató volt látni, hogy az alábbi tokajiak nagysága a legjobb kitekintéssel rendelkező, legkritikusabb szájú, legszkeptikusabb hazai bloggereket is meggyőztek a kóstoláskor.

Chateau Rieussec Sauternes 2007.*
Már az elején elárulhatom, hogy egyedül én bíztam abban, hogy ez a szép bor tokaji, mindenki más jól tippelt a borvidékre. Ez elég égő. Vállalom. Botritiszes, poros, szarvasgombás jegyek fehércsokival és enyhe sóssággal. Tetszik az illata, elegáns és egyszerre tiszta. Krémes, meleg évet sejtető íz, ugyanakkor jók az arányok. Sok cukor, nagy test mellett. Vaníliával és grillázzsal, legvégén dohányos érettséggel. Stílusos felütés. Remek. 7

*Szepsy Szamorodni 2006.
Bizarr illat. Főtt gyümölcsök, fémesség, húsleves, kimondottan kellemetlen illatot áraszt magából. Szétálló, késői szüretes íz, enyhe krémesség, de magas savérzettel, barackkal, mindennek tetejébe a végén kesernyés felhangokkal zárul az egész zilált kompozíció. Biztosan volt ez a bor szebb is. Most az érezhető beltartalom ellenére mégis van benne valami nyugtalanító. Leleplezéskor rá is jöttem, hogy mi…ebben a párbajban Tokaj egyik szupersztárja bizony alul maradt. Édes bornak nem rossz. Drága édes bornak gyenge 6

Dom. de la Bongran Macon Villages Cuvée Botrytis 2001
Ez a bor semmit nem tagadhat le a korából már illatban sem. A calvados mindenkit orrbacsapott. Éreztem még mellette némi reszelt almát, szarvasgombát, karamellt, öreg bútort, szóval poros, oxidált jegyek sorát. Ami illatra almaborpárlat, az ízre aztán borszerű. Magasnak tűnik a cukra (de valahol 100 g/l alatt), kevésnek a sava. Krémes és alkoholos is. Aztán ahogy a levegőn nyílik, feltárulnak benne újabb, értékes rétegek. Elég sokat fejlődik a pohárban, az ürességből már-már felépíti magát! Volt, aki nagyon szerette, nekem ötfélről a visszakóstolással ez halvány 6

*Szepsy Szamorodni 2003.*
Dániel. Szepsy István legidősebb unokájáról kapta nevét az első Szepsy Szamorodni. Nem kóstoltam még a bort soha, de leleplezéskor örömmel konstatáltam, hogy a halvány 6-os szamorodni után sietve korrigál a legendás borász. Az előző bor után vidítóan több gyümölcsöt találok illatában. Ribizlidzsemes. Szellőzéssel viszont leveszöldségeket kezd idézni bennem. Szép gyümölcsös korty, végre igazán stabil szerkezet, egy élő bor, tele árnyalatokkal. Jó az egyensúly, sok réteget mutat. Klasszikus, meleg, telt tokaji szamorodni íz. Brávó. 7+

Sauska Édes Élet 2003.**
Jól döntött, aki betárazott ebből a borból (annak idején nem volt olcsó). Illatos, virágos és primer gyümölcsös ízek mellett érett, dohányos (csak diszkréten oxidált) édesborillat. Felismerhető Tokaj. Ízben aszalt gyümölcsök irányítanak, narancshéjjal. Kifejezett teste van, alkohollal, mégis öröm fogyasztani. Kávés ízjegyek, nagyon precíz savak mellett a fás, krémes ízek is jól/állnak. Igazán hosszú, lenyelés után is megmarad sokáig. Komplex, vitális bor még most is. Alakítása az egész társaságnak óriási élményt nyújtott vakon (és örülök, hogy vakon kóstoltuk). Nagyszerűen érik, köszöni…jól van. Ritkán mondunk ki borra ilyet: négy éve is így tetszett. - Ez a nem semmi… 8
   
(*Demeter Zoltán Főbor 2003.
Ez a bor nem volt megfelelően tárolva. Nem tudni, mennyit állt polcon, szobahőmérsékleten. Leárazásból, készletsöprésből jutott hozzá a gazdája, aki nem is számított nagy varázslatra ettől a palacktól. Ennek ellenére nem vallott szégyent mégsem. Karamell, grillázs, egres és más bogyós illat, furcsaságokkal, mint például öreg bútor és illó. Érett, kesernyés ízek, fával, kávéval, viszonylag alárendelt savval, mely mellett azért itt is meleg évjáratot sejteni a textúra alapján. Érezhetően öregedő képet mutatott, de ettől még megvan a 6)

*Szepsy Tokaji Cuvée 2003.**
Rezzenéstelen tokaji bor. Fűszersó, tengervíz és csupa zöldfűszer: menta, zsálya, kakukkfű. Mondjuk ez árulkodó…hiszen a 2006-os Szepsy Botond is dobott ilyeneket anno. Tömörebb szerkezetével, hosszúságával, sok cukra melletti enyhébb savakkal is nagyon ütős élmény! Egész más konzisztencia, mint az eddigi boroknál. Komoly egyéniség, akire ugyancsak fölkapta a fejét azonnal mindenki. Egyesek rajnaira is gyanakodtak. Ez a bor bizony még fiatal és okkal lett belőle legenda. Kár, hogy többször nem készült el 2007 óta. A Szepsy cuvée eltűnésével egy gyümölcsös, egyedien mély borélménytől estünk el. 8

Oremus 5 puttonyos tokaji aszú 2000.*
Meleg illata szépen nyílik a pohárban: az öreg bútoros jegyek, a gomba és az érettség mellett is elegáns tud maradni. Hosszú, tercier aszús íz, melyben eltéveszthetetlenül felismerhető egy nagyobb formátum, az aszús jelleg. Komoly sav, grillázs, melegség, sok cukor jellemzi, ami 2000-nél nem meglepő. Mellettük a pincére jellemző fás, kávés jegyek is elegánsan díszítik a kompozíciót. Méltóságteljes és nemes. 7+

*Demeter Zoltán Aszú 2002.***
Vanília, tejcsoki, magasabb illó. Hosszú, vastag, krémes és döbbenetes koncentrációval megáldott aszúnak tűnt vakon is. Hömpölygős, de elegánsan érett is, grillázzsal és kortalan barackossággal. Ez a bor úgy teljes, ahogy van, és remélhetőleg ilyen is marad még hosszú ideig. A leghosszabb íz, a legkoncentráltabb íz, a legösszetettebb kompozíció. 8+

Dom. Petits Quarts Bonnezeaux 1997.*
Mélyebb illat, sűrű, de fémes is. Illóban is magas lehet, ízében is kapar egy kicsit. Mézes hangulat, krémes, elképesztő magas cukorral. Óriási hossza ellenére nem igazán látom benne a fókuszt és egyensúly tekintetében az eleganciát sem, noha a tartalom és az ár alapján kétségkívül magasabb ligába szánták. Gyengébb 7