x

Ripka Gergely

Villa Tolnay//2013-as premier

1 fajta, 1 parcella, 3 féle technológiával

Izgalmas borászati tevékenység folyik hosszú évek óta Tolnay Klári hajdani villájában. Már annyit fényeztem a Villa Tolnay borokat, hogy úgy döntöttem, ma nem fogom. Vagy csak egy kicsit. Évek óta a Balaton északi partjának legmegbízhatóbb pincéjéről van szó. Technológiailag makulátlan, fajtajelleges, modern, egyensúlyos borok, fölösleges, öncélú sallangok nélkül. Amióta Nagy ’Sabar’ László, borász ragadta magához nagyobbrészt a kormányt Philip Oser pincéjénél, azóta igazán stabil a pince működése. Pár éve újra jobban jelen vannak a piacon is. A régebbi, megtorpant tételek mellett pedig a frissebb boraik is rendre szuperül működnek a poharakban. A reduktív Tavasz bonyolítások nélkül teszi ezt, a szürke címkés hordós borok pedig erőlködések nélkül. Rajnaiban, olaszban nem egy pannon etalon született már a pincénél. Remek állapotú érett boraikkal is könnyen összefuthatunk (ráadásul 3500 Ft-nál nagyobb összegeket nem is kell leszurkolni értük; legalábbis eddig, remélhetőleg ez nem is változik a 13-as újdonságokkal sem).

Mindig elmondom azt is, hogy a borokról ordít, hogy nem elefántcsonttoronyban készíti őket valaki, egy elveszett csobánci pincében, hanem komoly nemzetközi kóstolóélmények, rendeszeres utazások inspirálják a borok készítését. Ez országos viszonylatban sem mondható el sok hazai pincéről. Nagy László pedig a környékbeli borászok számára is segítséget nyújt ezügyben; időnként összeülnek kóstolni külföldi referenciákat a kitekintés végett.
A Képzeld El! új belváros borbár adott helyszínt a 13-as Villa Tolnay borok premierjének, melyre Nádasi András hívott meg néhány bloggert. Az alap fajtaborok bemutatóján túl egy érdekes Zöldveltelini-kísérlet adta a kóstolósor fő apropóját:

Kéknyelű 2013
Lime, liszt, olajos magok illatoznak benne moderált formában. Az elején van érzékelhető teste a kortynak, sőt egy pillanatig szinte olajosnak hat, aztán a korty közepétől eluralják a savak. Nevezhetjük citrusosnak, de akár nevezhetjük húzósnak is ezeket a savakat. Néhol azért sokallom ezt a hegyességet. Próbálunk hinni a BadacsonyiKéknyelűben, de a termelési nehézségek és a borok savai egyelőre még mindig rengeteg kérdést támasztanak. 5

Sauvignon blanc 2013
Vágottfű, bodza, eltéveszthetetlen, de diszkrét fajtajelleggel indít, melyben egy édes hangulat is érezhető. Tizennyolc órás áztatás szüret után. Simább ízek, sokkal hosszabb is, a savak nem vágják el a kortyot. Teste, vastagsága jobban meg tudja mutatni magát. Csak a legvégén jönnek a feszes savak, de azok is lágyan simulnak a korty egészébe. Összességében tetszetősebb arányok. Nem áll be a klisés sauvignonok közé. 5+

Zöldveltelini/Nap 2013
Reggel kezdődő, nappali szüret eredménye (áztatás nélkül). Liszt, csiríz, popcorn, bazalt illata érződik orrban. A korty sima és gyümölcsös, szinte már lágy, közepes hossz, sehol nem bánt, nem esik túlzásokba, de talán a fajta kissé unalmas konvencióiba bele tudnék aludni. Korrekt bor, tiszta bor, szép bor, de némi friss lendület mozgásba hozná a rendszert, engem is. Gyenge 6

Zöldeltelini/Hold 2013
Éjszakai, teliholdas szedés. Ez is ázott 18 órát. Citrusosabb, gyümölcsösebb, frissebb illat. Mindaz az élénkség, amit a Napnál hiányoltam, a Holdban megjelenik szépen. Frissebb, citrusos savak viszik a bort. Sokkal elegánsabb alkat. Ez a bor állt a legközelebb a wachaui példákhoz. Büszkeség, hogy egy meleg, balatoni termőhelyen is készülhet a fajátból ilyen szintű bor. 6+

Zöldveltelini/Föld 2013
Ugyanabból a parcellából szedték ezt az alapanyagot is. Ledarált cefréből kapott egy törkölykalapot a must, vagyis vörösboros macerálásnak vetették alá. A többségnek kevésbé tetszett, engem megnyert a különcségével is. Snidling, fokhagyma illatot éreztem elsőre a pohárban. Ízre sós, nevezzük minerálisnak. Ez a bor szól nekem a leginkább a termőhelyről, miközben a savérzete is finom és kedvesség, beltartalom, izgalom is levezethető ebből a sajátos, törkölyös jellegből. 6

Olaszrizling 2013
Idős, 50 év fölötti korú, hagyományos művelésű tőkék adták a gyümölcsöt (a Panoráma-dűlő bora minden Villa Tolnay olaszrizling). Krétaporos, friss, citrusos, kerti zöldfűszeres illat. Zamatos korty, jóleső maradék cukorral. Egy olaszrizling, ami csupa szín és pompa. Testesebb, behízelgőbb idomok, miközben a savai elegánsak és fényesek is. Nem közhelyes. Az arányok kiválóan el vannak találva benne. A pince olaszrizlingjeiben nagyon nehéz csalódni. 6+

Rajnai rizling 2013.*
Liszt, petrol és sok-sok citrus jön finom illatából. Cukor itt is akad bőven, de jóval hosszabb is az előző boroknál. Teltebb idomok, mégis nemzetközi stílusban. Sok-sok gyümölcs, feszes, rajnais, remekül érett savak keretezik a gyönyörű kompozíciót. Rajnaiban is biztos választásnak tűnik a mindenkori Villa Tolnay… 7

Chardonnay 2013
Bonduelle-kukorica és banán árad illatából. Ízre vajas, krémes, nehéz és gyorsan eltelít. Prémium Stockinger hordókba kerül minden Villa Tolnay hordós bor, itt éppen 500 és 300 literesekbe, vegyesen. Szép ez a hordó, fás chardonnay-k közt nézve nincs is hibája ennek a bornak se, de ebben a kiegyensúlyozott pedigréjű sorban lusta és pufi benyomást kelt akkor is. Persze ez a jellegéből, lényéből adódik. 5+

Kékfrankos 2006
Érdekességként, vakon, dekantálva került a társaság elé. Egyedül ungert kolléga tippelt kékfrankosra, pedig sem a szín, sem a zamatok nem igazán utaltak a fajtára. Elhangzott itt merlot és pinot mint két véglet, mindkettőre asszociáltam én is, s ez árulkodó a kékfrankosról…nagyon sokféle stílus tud benne ötvöződni. - Sonkás, szárított paradicsomos illat, bár eleinte szilva dzsem és bőr is mutatkozott benne. Szigorú korty, eleinte kemény savval, palackérett ízekkel, de a végén szétaprózódik, fellazul a korty és pirosas gyümölcsök jönnek, egy pinot-sabb köntösbe bújva. 5

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább