x

Ripka Gergely

Új szelek fújnak Mádon

Kóstoló Szepsy Istvánnal, 5 év után

Hosszú ideje nem kóstoltunk Szepsynél. Voltam nála nyáron interjú végett. Utána meghívást is kaptam. Jártam is nála, ha Mádon jövet-menet kérdésem volt, de kóstolni 2010 óta nem nyílt alkalmam nála. Véletlenek persze nincsenek. Talán most jött el újra az ideje... Akinek volt már ebben része (ajánlott), az tudja, hogy vele egész más élmény borozni, mint bárki mással. Pillanatok alatt a hatása alá tud vonni bárkit. Általa másképp látjuk Tokajt, kicsit másképp látjuk magát a bort is. Szepsy István látásmódjával sokminden új megvilágításba kerül (ahogy magát a borvidéket is képes volt megváltoztatni a rendszerváltás után). Pedig a maga puritán valóságában nincs itt semmi csodafegyver: Szepsy István alázattal áll a látogatók elé, köveket mutat, bort tölt és mesél, őszintén, szívből, átéléssel olykor meghatóan. A hatás pedig nem marad el soha. Így évek múltán sem.

A 2000-es Úrágya átütő sikere óta még több év eltelt már. Sokat alakult maga Szepsy István és a borai is. A tanulási folyamat nem ér véget soha. Jöttek új dűlők, előtérbe került a szamorodni, s eltűntek komplett márkák a Szepsy sorból (pl. Király hárs, cuvée). Láttunk azóta sok új borászatot felcseperedni. Igazi titánok, kritálytiszta stílusok. Lettek újabb és újabb kedvenceim nekem is (ahogy mindenkinek), de Szepsy Istvánt mégis körülveszi valamiféle megnyugtató energia. Talán a nagyság, a legenda is közrejátszik ebben. Jönnek tőle a történetek sikerekről, díjakról, nehézségek ellenére is átvészelt időszakokról. Jönnek a szebbnél szebbnek mutatkozó borok is egymás után, közben egyszer csak órák teltek már el… S míg a mondanivaló, a konkrét üzenet lecsapódik, akár napok is eltelhetnek. Valahogy így van ez Szepsy Istvánnál, koreográfia és kínos modor nélkül.
Nem tudok és nem is szeretnék már pátosszal írni, valószínűleg nem is kell. Szorítkozzunk tehát a legfőbb változásokra, amik Szepsyéknél az elmúlt években végbementek: (1) Tállya képbe került a látómezőben, - a sok történelmileg kiemelt területnek és az andezitnek hála Szepsyék immár a Hasznos, Bányász és Sasalja-dűlőkből is készítenek szelekciókat. (2) Dűlőszelektált aszúk megjelenésére még egy nyári interjú közben tett utalást a borász; hamarosan tehát könnyen lehet, hogy aszúban is lehetőség nyílik a termőhelyek összehasonlítására. (3) Hűtött acéltartályok használata száraz borokban már régóta tervben volt a pincénél, de csak a 13-as tételek erjesztésénél ment át a gyakorlatba. Ez pedig érzésem szerint a legfontosabb változás, mely a leginkább átírja a megszokott képletet. Óriási a stílusbeli változás az alábbi 13-as Szent Tamásnál: egy modernebb, kortársabb, tisztább végeredménnyel!
Maga Szepsy István és nagyon sok fogyasztó tud a tényről, hogy száraz Szepsy borokban (főleg a korral) nem kívánatos illatjegyek jelentek meg, melyek kénvegyületeket, gumisságot idéznek (a borász egyszerűen „büdiként” emlegeti a jelenséget, mely hol felbukkan, hol eltűnik idővel a pohárból, palackból). Az itt kóstolt 13-as borban semmi nyoma ennek. Örömteli, hogy egy elismert borász szembenéz problémás helyzetekkel és megoldást keres! Ez a fajta kritikára nyitott szemlélet, a fejlődésre való törekvés szintén egyfajta nagyságot jelent, s még tovább erősíti a birtok kiérdemelt csillagát.
Ezeken túlmenően a Szepsy boroknál az új tokaji palackba zömmel üvegdugó fog kerülni. Az éves palackszám 70-80 ezer palackot céloz meg a birtokon; a száraz sor ugyanis egyre bővül (a 12-es évből dűlős borok egyáltalán nem kerültek forgalomba). A 13-as boroknál áremelkedésre lehet számítani.  Röviden ennyi. A kóstolási sor következik:

*Szespy Szent Tamás 2013.**
Nem meglepő: elsőre picit fülledt az illat az üvegdugó és a friss palackozás miatt is, de hamar eloszlik és amit utána kapok, az több, mint megnyugtató! - Friss, krétaporos, lisztes, enyhén csirízes illat, melyből lassan bújnak csak elő a gyümölcsök, de jönnek szépen. Abszolút mai, kortárs felfogású száraz bor. Szepsysen telt és tömör is közben. Maradt benne cukor, mégis elegáns, lendülete van és parádés egyensúlya. Óriási, hosszú, ásványos íz jellemzi, meglepő savakkal, feszességgel. A hűtött erjesztéssel merőben más stílus köszöntött be Szepsyéknél ezzel a csiszoltsággal…talán először írtam föl esetében ezt a jelzőt. 7+

*Szepsy Furmint 2012.*
Trópusi gyümölcsös az illat, intenzíven, kövesen. Szélesebb a korty, érezhetően dúsabb idomok mindenütt, ami az évjárat és a mádi hangulat okán sem meglepő. Mégsem nehéz ez a bor. Elegáns, szép, sok gyümölcs tölti ki, finom sav ad neki tartást. Mindezt sok korábbi dűlős borban is oly szívesen tapasztaltam volna. 6+

*Szepsy Szepsy 2011.
Fülledtebb, nehéz illat, a már említett „büdivel”. Mégis a Szepsy borok egy korábbi érájának lenyomata ez az illat. Szájban is elég lustának tűnik, kesernyével, laposabb hangulattal. Krémesség emel valamit a hangulatán, ami persze fát is jelent, s kicsit kár, hogy a korty végén az alkohol is felvillan… 5+/6

*Szepsy Urbán 2011
Itt is fülledstég és kénhidrogén érezhető. Nehéz, meleg illat, amibe mandula csempész némi örömet. Erőteljes viszont a sav, tompa kesernyébe torkollik ugyan. Köves, fás, kissé cseres és nyers bor, kevesebb eleganciával. Remélem azért, hogy az idő talán szelídíthet még rajta… 5+/6

*Szepsy Szent Tamás 2010.*
Hanem ennek a bornak igazán tudtam örülni. Kiejezetten petrolos, rajnais palackérettséget mutat, tűzköves, sárga gyümölcsös díszekkel teleaggatva. Friss, penge sav. Élénk, hosszú, vitális bor így 4 év után, egy sanyarúbb évből is. A sanyarú év valahmennyire érződik is, de ez a bor él, és élni is akar, amitől egyszerre virul is. Lendületes, ásványos, az utóízében jelzésnyi kávés hordóval. 7

*Szepsy Szent Tamás 2008.*
Itt is a petrol a vezető jegy. Mellette barack, rajnais, tűzköves tercier hangulat szövi át az illatát. Érett, barackos ízekkel találkozom a kortyban is. Édes és puha a felszíne. Érdekes, mennyire formába lendült most, pedig egy-két éve nagyon fülledt volt. Érett savakat mutat, a végén fahordós jegyekkel, finom, beépült vaníliával. Szépen összeértek a részletek, és ez az oka, hogy nem mondanék le teljesen a két 11-es jelöltről sem… 6+

*Szepsy Király 2009.*
Itt is érezni némi gumit és ként. Nehéz és széles orrban (a két 11-es bort idézi). Nem tiszta egészen. Ami azt illeti, kóstoltam már szebb formában is ezt a bort. Ízben aztán mégis a hárs kedvessége, szerkezete valahogy túlmutat a fenti furmintokon. Ez a bor nem könnyű, sőt súlyos darab, de textúrában ad valami szépet mégis a hárslevelű, amit semelyik fajta sem tud a világon. Van benne amúgy cukor. Mély, komoly, telt bor, testben talán a legnagyobb a sorban. Nektáros, barackos, virágos ízekkel fegyverez le mégis. 6+

*Szepsy Szamorodni 2009.**
Persze az édes borok ismét diadallal koronázzák az estét. Kristálytiszta és nemes illat: tobzódó, kívánatos gyümölcsök, melyekben a jól ismert barack, nektarin a főszereplő. Tetszik ez a stílusos botritiszesség (aligha tud egy gomba ennél finomabb lenni). Mézes teás íz, meglepően hosszú és krémes korty, s mivel nem volt ez egy klasszikus aszús év, ezért egy picit diszkrétebb édes bor ez tokaji, mádi kontextus mellett. Nem a gigászi paraméterekról szól, intelligensebb, elegánsabb irányból fordítja rá a figyelmet Tokaj ízeire. Nagyon jól esik inni, ahogy lelassul picit minden a korty közben, s mégis tele van a bor energiával. 8

*Szepsy Aszú 2007.***
Meglep, mennyire visszafogott és kimért az illat. Alig-alig van neki. Aztán az íz krémes, fiatal, nem is igazán nyílt még ki teljesen. A korty első fele rezzenéstelen, szinte nem is mutat semmit, csak a második felében kapom meg a mézes, nektáros komplexitást. Ott persze óriási és hosszan cseng le a lenyelés után. Magas beltaralmi értékek. Fiatal aszú, ne kapkodjunk a felbontással! Most még 8+

*Szepsy Aszú 2005.***
Extravagáns aszú. 5 éve is kóstoltam ugyanebben a pincében. Azóta is mindig meglep. A 2005-ös édes borok mélyülő színe ne ijesszen meg senkit. Csodásan fejlődik. Ő már ereje teljében van, felnőtt korára pedig egy óriás lett…nem is akármilyen és szerintem nem is akármeddig lesz majd ilyen. Narancsos, barackos, aszalványokkal teli, emelkedett illat. Csodás a szerkezet, csodás a struktúra. A sav magassá, a cukor teltté teszi. Vagány és végtelen hosszú bor. Óriási élmény. Életem egyik legnagyobb aszúja. Vastag 9

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább