x

Ripka Gergely

2014: 3 bor

A legemlékezetesebbek

Nem vagyok én egy Matt Kramer. Szó se róla. Felet nem teszek ki vsz. belőle, bár kétségkívül bírom az öreg borspektátort. Pár éve még én is listáztam az év vége felé, hogy mi tetszett a legjobban. Eleinte tizenkettes, majd hatos kartonban álmodoztam meg a kedvenceket. Legalább egy év kimaradt azóta. Nem érzem/éreztem fontosnak ezeket a toplistákat. Hanem a minap ismét elragadtatásba estem (megemlítettem két bort a Gaultmillau.hu-n is), és ismét eszembe jutott Mr. Kramer hazai, Pannon Bormustrás, visszhangokkal kísért szerepvállalása, majd a 9-es Demeter Zoltán Verest megidéző év végi seregszemléje, 3 borral.
Azóta eltelt pár év: sokminden történt idehaza a bor körül, mégsem elég. Keresgéljük továbbra is a lehetőségeinket borainkban, a nagymenő bormarketinges országimázs-építészek egyikének sem jutott eszébe anno, hogy egy ilyesfajta krameri visszhang okozta tengerentúli médiaszelet bármilyen módon vitorlába fogjon (pedig tennie érte nem kellett semmit). Persze a fotelből könnyű okoskodni, pláne amíg idehaza szélcsend van…vagy max a biliben néha egy kicsi vihar kerekedik.
Inkább azt szeretném megosztani, melyik három magyar bor hozta magával idén a legtöbb tanulságot számomra (de csak mert külföldi etalonokból túl könnyű lenne nagyágyúkat mondani).

A fehér:
Itt gyorsan szűkült a kör. - Három száraz fehér közül kellett végül egyet választanom. (Igazából így az írás közepette sem tudom még, melyiket is válasszam. - Remélhetőleg a bekezdés végéig sikerül rögtönöznöm valamit.) A három közül kettő tokaji volt. Nem vagyok benne biztos, hogy a Hollóvár 13-as Furmintja köztük a legjobb bor, de az idei év legfontosabb tanulsága aláighanem tényleg az számomra, hogy nem is csak a jóbor maga a fontos, hanem az üzenet tartalma, ami mögötte van.
Takács Lajos Somló modernkori történelmének a részévé vált 2005 és 2013 között palackozott boraival. A tisztaságot, a kompromisszum-mentességet, a termőhely magas szintű bemutatását valószínűleg fontos borvidéki sikerként élték meg borainak kedvelői, de ez önmagában bizonyára nem elég. S már nem is fontos, pláne nem aktuális. - Lajos végleg elhagyta ugyanis a Hegyet, és végül odaköltözött, ahonnan egyébként származik: Hegyaljára. Egyik szemünk tehát sír, a másik örül, hogy Lajos megtalálta helyét, s őszintén reméljük, hogy a számára és a helybéli közösség számára hatékony szerepét, számításait is megtalálja Bodrogkisfaludon. A 13-as somlói furmintja eddigi praxisának talán legjobbja. Háromszor kóstoltam idén és mindháromszor az volt az érzésem: valahol a csúcson rugaszkodott el Somlótól.

A vörös:
Két, jól csengő, családi értékekkel való gazdálkodásban példaértékű borászat mérkőzött meg az év utolsó napjaiban a vörösnek szánt helyért a szívemben. Tán még nehezebb volt dönteni. Ismét háromra szűkített körből kettő bor is szekszárdi, mindkettő ugyanattól a pincétől. - Így végül Heimannék mellett döntöttem, így igazságos. Tetszett nagyon a Franciscus is az év első felében (úgy éreztem, a Barbárnál is jobb), aztán év vége felé egy borvacsorán idősebb Heimann Zoltánnal egy asztalnál kóstolva kicsit morcosabbnak tűnt. Akkor a Barbár volt közülük a decensebb. Ezért most igazságosan úgy dönöttem, bevallok valamit: elkezdtem hinni a kékfrankosban, de igazán.
A három bor közül elsőre először backspaceltem ki, mégis az Alte reben mint a hajdani Baranyavölgyi jogutódja, s mint idős tőkék kékfrankosa tud még valamit: elegáns bor tud lenni egy meleg borvidék meleg évjáratából. Nem tudom, mikor kóstoltam utoljára kékfrankosból ennyi hűvös és finom erdei gyümölcsöt, de vakon biztosan nem találtam volna ki, hogy ez egy közép árú szekszárdi vörösbor. Pedig az!

Az édes:
És akkor a bevezetőhöz visszakanyarodva, hogy miért is jutott eszembe Kramer? Édesből talán úgy tűnhet a legnehezebb volt a dolgom. Csillagzápor volt idén is belőlük. Közben mindig megrökönyödök, mennyire szélsőséges műfaj a tokaji édes bor. Pláne az aszú. Idén ráadásul minden eddiginél szélesebb spektrummal volt szerencsém találkozni. Ott volt a Tokaji Ősz érdekes támafelvetése, narratívája: Szamorodni, főbor, késői szüret, cuvée, late harvest…? címmel. Majd ott volt a Disznókő új szamorodnijának, az 1413-nak a nagy sikerű bemutatkozása, másnap az első Tokaji Aszúnap: egy sor kivételes aszúval. Aztán néhány napja, az ágyon rebootolva egy kemény munkanap, s még keményebb éjszaka után kaptam egy reggeli telefonhívást. - Egy meghívásról szólt: ha van időm, látogassak el december 27-én este a 2008-ban épült tokaji Paulay Ede színházba. Öt óra vezetés odavissza, kétórányi élményért. Húsz-huszonöt fős nyitott társaságba csöppentünk. A résztvevők rajtunk kívül mind tokajban/tokajért élnek, dolgoznak. Demeter Zoltán pedig mesél, borokat mutat, zömmel pezsgőket, aztán térképeket is, beszél a viszonylag fiatal Tokaj Alapítvány céljairól és a végén mutat egy aszút 2008-ból, mely 305 g/l cukorral is erőlködések nélkül képes a csodára. Nem nagyon ittam eddig jobbat. Valahogy így jutott eszembe Matt Kramer ihletettsége.
Szép szilveszteri perceket és a siker hosszú ízével kísért 2015-öt kívánok még egyszer mindenkinek!

[A három borom 2014-ből: Hollóvár Furmint 2013.**, Heimann Alte reben Kékfrankos 2012.*, *Demeter Zoltán Aszú 2008.***]


X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább