x

Ripka Gergely

Sauvignon leckék: Újvilág

Sosem unom meg

Nyár elején már elkövettem egy nemzetközi Sauvignon blanc seregszemlét, melyben volt több magyar, volt loire-i és volt pár újzélandi is A főszezonja ugyan nem most van a fajtának, de senki nem állít meg minket abban, hogy akkor igyunk üde, játékos Sauvignont, amikor kedvünk tartja. Ráaádásul nagyon sok finom ételhez passzol kiválóan (halételek, zöldséges köretek, zöldfűszeres fehér húsok stb). Azt pedig már sokszor elmondtuk, hogy bár az unalomig ismételt SBL fajtajegyeket mindenki betéve fölmondja bármikor, mégis képes új oldaláról bemutatkozni a fajta mindig. Szóval, aki a kárcsonyi rántott hal mellé még hezitál a bor kapcsán, annak három tengerentúli opció következi (én biztos bontok az ünnepek alatt egyet idén):

Montes Limited Edition Sauvignon blanc 2014.
Csupa bodza, csalán és chili. Tanítanivaló fajtajegyek. Ízre aztán semmi magamutogatás vagy obligát hevesség. Sokkal lágyabb savú, mint általában a Montes ezen bora vagy nagy átlagot nézve a chilei sauvignonok. Egészen olyan, mintha nem is lenne teljesen száraz (maradékcukor?...ha igen, akkor újabb kérdéseket vet föl, hogy ez tudatos döntés-e és ha igen, mi indokolta, miközben ezt a fajtát mindenki élénk savai miatt keresi). Megijedni persze nem kell: frissesség és citrusosság is akad itt bőven. Sima tapintású, a megszokottnál sokkal behízelgőbb arca a fajtának…a vele való megismerkedéshez ideális lecke. 6

Matua Sauvignon blanc 2014.
Lisztes, csirízes illat, sokkal visszafogottabb egyelőre, mint a 2o13-as volt folyóév májusban (telis-tele töltenivaló paprikával, emlékszünk?). Picit hiányérzetet kelt ez a tompa illat. Az íz viszont csiszolt, sima és felettébb elegáns jelenség, tele üde és friss gyümölcsösséggel, ahogy az a fajtára jellemző. Májusra talán lendületbe jön az illat is. 6

Cloudy Bay Sauvignon blanc 2014.* 
A megszokott, kitárulkozó, de kívánatos illat: citrusok, grapefruit és bodza. Az íz tartalmasabb, színesebb, szebb és a fajtára jellemző könnyedsége ellenére mindvégig roppanóan friss és ízek hosszú sorát vonultatja föl. - Hogy csinálják? Nem értem. Hogyha kóstoláskor az íz lefutását egy haranggörbével kellene leírni, akkor fehérborok közt a Cloudy bay kapná a legszélesebb harangot. És úgy teszi ezt, hogy messze nem testes vagy robosztus (hogy is állna az egy Sauvignonnak?). Valószerűtlen az egész. A másik kettőtől legalább egy fejjel magasabb, érezhetően hosszabb. Döbbenet, mennyire penge, feszes bor minden évből. Közben pedig csupa tanítnaivaló elegancia. Ahogy mindig, ez bizony most is erős 7

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább