x

Ripka Gergely

Egy hihetetlen borásztörténet/#2

Zsirai Kata: Apjalánya

Kedves Gergely,

Nagy öröm volt számomra, hogy engem is felkerestél, hogy írjak le egy olyan történetet, amely számomra fontos, érdekes. Nagyon sokat gondolkoztam, mi is történt velem azalatt a kis idő alatt, amióta ténylegesen a borászattal foglalkozom, hiszen jelenleg még csak 1 év 3 hónapos a borász karrierem. Azonban tényleg nagyon sok minden történik velem és minden egyes munkatársammal nap mint nap a Pincészetünk életében.  Tehát elég nehéz volt kiválasztanom a legjobbnak ítélt történetet. Úgy döntöttem, egy olyan sztorit fogok elmesélni, ami számomra volt meghatározó, remélem nem csak nekem érdekes:

Tavaly szeptemberben, pont a szüret előtt költöztem fel Mádra, itt található Pincészetünk központja. Mint az iskolapadból frissen kiesett borász kerültem ide, annak reményében, hogy elméleti tudásomat a gyakorlatban is kamatoztathatom. Borászunk, Tóth Csaba vett a szárnyai alá, azóta közösen dolgozunk, döntünk a szüret alakulásáról, a borok készítéséről, a pincészet mindennapi dolgairól. Így alakult, hogy már a 2013-as évben is együtt határoztuk meg a szüret mikéntjét. 

Szép évjárat volt, kiadós termés, sok aszúszem. Ennek okán többször is szüreteltünk ősszel, ügyelve arra, hogy változatos borokat készíthessünk. 

Az utolsó szüretünk november 18-án kezdődött. A november már eléggé nedves hónap volt, így nehezen sikerült kitűzni a szüret megfelelő időpontját. Mivel bíztunk abban, hogy sok és jó aszút szüretelhetünk, elég sok szőlő kint maradt novemberig. Tudtuk, hogy az eső miatt nem sok időnk van a maradék szőlő összegyűjtésére, így rohamtempóval, és rengeteg segítő kézzel álltunk neki az utolsó szüretnek. 

Az előrejelzések szerint 3 napunk volt, és az utolsó betervezett napon, november 20-án 3 dűlőben is folyt a munka. Hatalmas szervezés, logisztika, rengeteg közremûködô ember kellett mindehhez. Amíg én az egyik csapattal a Betsekben szedtem a furmintot, addig Csaba irányításával a Padihegyen folyt a munka. Aztán Csaba felhívott telefonon, hogy mi legyen azzal a bak művelésű szőlővel, ami a hegy tetején van, beszéltünk róla, hogy érdemes lenne külön válogatni. Bár tudtam, hogy nagyon szorít az idő, meggyőztem őt, hogy szedjék külön ládákba. Még este fél5-kor, szinte sötétben rohantunk fel-alá a szőlőben, hogy leszedjük az utolsó fennmaradt fürtöket is. Amint felpakoltuk a teli ládákat az utánfutóra, igyekeztünk is a feldolgozóba. Ahogy beértünk, és nekiestünk a bogyózásnak, nekiállt szakadni az eső. 

Óriási megkönnyebbülés volt, hogy időben befejeztük. Ám a késői beérkezésnek köszönhetően még másnap is válogattuk az aszúszemeket a behordott szőlőből. Nem maradt ki a sorból a nekem félrerakott pár láda sem. A 100%-ban furmintot termő, hagyományos művelésű tőkékről összesen 17 láda szőlő került le. Elhatároztam, hogy az ebből származó bort én készítem Apunak.  Ugyanúgy, ahogy ő is tette volna: 6 órás áztatás után hordóban erjesztve, és több mint 8 hónapot hordóban érlelve született meg a mintegy 173 palackos tétel, amely az apjalánya nevet kapta.

Ezt a bort Édesapánk ihlette; a remény, hogy méltón folytathatjuk hitvallását, és ezzel emléket állítunk neki.Nekem ez életem egyik legmeghatározóbb borászati eseménye. Ez az első, általam készített bor nem csak egy általam is irányított, kemény és kimerítő novemberi szürethez, de Apu által belém nevelt hagyományok tiszteletéhez is köthető. Örök élmény marad számomra.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább