Eleve mit tudunk szegény szamorodniról? Lengyel szó (ahogy termett), annyira nem ősi elnevezés, mint a hasonló bort jelentő főbor, de azért mégis van hagyománya. Kevésbé intenzíven botritiszes években is remek minőséget ki lehet belőle hozni, noha divatosnak egyáltalán nem lehet mondani már régóta. Arról már nyáron tett Disznókős látogatásomat követően megemlékeztem, hogyan képzelte el a kilencvenes években a Mészáros László vezette, francia illetőségű nagybirtok a csúcsokat jelentő aszú alatti édes kategóriát. Náluk a szamorodni került hamarabb képbe (s csak jóval később jelent meg a késői szüret).

Bevállaltak tehát egy sokkal nehezebben kezelhető, merevebb termékleírású kategóriát (árral szemben), melyhez ráadásul némi avittas rossz sztereotípia máig ugyanúgy tapad. Azóta a késői szüret tán nagyobb sikereket ért el piacaikon, mégsem engedték el öt évnél hosszabb időre a szamorodnit. Akkor, nyáron alkalmam nyílt a késői szüretelésű borokkal kiemelten foglalkozó Tokaji Ősz interjú kapcsán megkóstolni, honnan indult 94-ben és hová jutott el 2012-re a birtok édes szamorodnija. Érintőlegesen már akkor szóba került, hogy elérkezett az idő rá, hogy a Disznókő szamorodni a történelmi múltja nyomán elérje modern arcát és stílusával, külsejével is önálló brandje legyen ennek a műfajnak.

Vertikális kóstolón az összes eddig lepalackozott Disznókő szamorodnit megkóstolhattuk a pince által szervezett ültetett kóstolón. Érdekes volt látni, ahogy az évjáratok mellett, a borászat/borászok stílusa is milyen nyomokat hagytak a borokon, és hogyan formálódott a bor stílusa, karaktere. Nagyjából 2002-2003-as évjáratokig a borok egyértelműen Disznókősebbek voltak: borszerűbbek, intelligensen visszafogottabbak, mégis elegánsak, s ami a legfontosabb: időtállóak. Utána részben a szamorodni piaci nehézségei miatt is kimaradt öt szép évjárat. A Disznókő szamorodni aztán 2008-ban tért vissza egy merőben más, a birtoktól szokatlan, de egyértelműbb karakterrel. Aszúszerűbb éra köszöntött szamorodnijukra és magasabb cukor, közérthetőbb, desszertborosabb jelleg vált jellemzővé, sűrűbb, tömörebb, súlyosabb szerkezettel.
A nem rég megidézett Nagy Kornél nevét pedig most is ki kell emelnünk, hiszen dűlős kutatásai révén pár éve ő bukkant rá a Disznókő legkorábbi mai említésére. Ennek az évszmának az emlékére a Disznókő szamorodni mostantól ’1413’ fedőnév alatt lesz kapható, egy merészebb, tokajiak körében teljesen egyedi formavilágú címkével.  Terjedelmes borelemzések jönnek:


1994.*
A teljességhez el kell mondani, hogy a Disznókő szamorodnijai mindig irányítottan erjednek. Mivel nincs áztatás, kevés polifenol kerül a borba, ezért még ez a 94-es szamorodni is meglepően halvány színű. Az évjárat furcsamód ugyanolyan lisztharmatos és nehéz volt, mint a húsz évvel későbbi… Az a nagyon kevés aszú, ami készült a pincénél, ebbe a borba került. Így 1994 volt egyetlen évjárat, melyből aszút nem palackozott a pince. Három évig volt fahordóban.
Füst, sósság, citromfű, teafű és citrusok intenzív illata keveredik a botritisszel, kandírozott gyümölcsökkel és mézzel (túlnyomó része hárslevelű). Ízre jó édesség, érett ízek, karamell, grillázsos kesernye, pici jól megérett barack, üde savak kíséretével. Jó inni. Semmi nem sok benne (a cukor csak 70 g/l). Inkább diszkrét, visszafogott, de rendkívül szépen összeálltak benne a finom részletek. Hogy tartja magát szépen, az nem kifejezés. 6+

1999.*
Az acéltartályos erjesztés után ez már csupán két évet töltött hordóban. Micsoda nemes illattal indít! Mintha az ember valami nagyon luxus környezetbe csöppenne hirtelen. Fehércsoki, krémesség, vanília, szarvasgomba, virágok, fehér liliom illatozik benne (pedig tisztán furmint). Ízben 1999 izgalmas savai futnak föl először, aztán egy izgalmas kesernyés-édes összjáték tanúi lehetünk a kortyban. Üde és friss ma is. Ami azért egész hihetetlen. Vitális, erőteljes, lendületes bor, bár hozzá kell tennem azt is, hogy bár a 99-esnek az egyik legkisebb a sorban az alkoholja (12.5%), a végén érezni egy határozott melegséget, ha enyhülni hagyjuk a pohárban. A tisztelettel együtt ez 7

2000.*
Ez dugós volt a nyári kóstolón és nem volt kéznél behűtve cserepalack. A szívem majd megszakadt. Szeretem ezt az évjáratot minden melegségével, lágyságával együtt is. A bor fele zéta, másik fele furmint. Visszafogott, melegebb illat, melyben a gomba a vezető elem. Kevesebb sav (6 g/l), de érdekes módon nem válik annyira kárára. A cukor is még mindig csak 86 g/l. Teás ízek, sok gyümölcs, főként barack. Jó inni így is. Nem krémes, de nagyon finom és szép, és némi aszús hangulat itt már érzékelhető. Nem ez volt a legszebb a sorban, ez kétségtelen, de izgalmas szamorodni. 6+

2002.*
Nagyobb részben furmint, aztán hárslevelű került bele. Kétarcú évjárat volt a birtoknál: az aszúk harsány savúak, akár a 99-esek, a szamorodni október-novemberi szüretből készült, lágyabb, botritiszesebb. Itt már csak 16 hónap volt a fahordós érlelés ideje, a cukor 92 g/l lett. Gombásabb, szarvasgombás illat, több a botritisz, krémes gyümölcsös karakterrel, füsttel, kővel. Krémes és friss savú is egyszerre, egészen skizofrén alkat. Van az ízeben tényleg a 99-esből és a 2000-es bor erényeiből, mintha a kettőt házasítottuk volna. Az alkohol itt is érzékelhető. 7

2003.*
Sötét ló ez az évjárat. Egészen megfejthetetlen dolgokat produkált. Ez a bor is egy misztikum, sötétebb hangulata van, mint a többieknek. Aszús, botritiszes, meleg, aztán barackosba forduló illat. Sűrűbb szerkezet jellemzi. Mélység, súly, komoly és telt bor. A stílus mintha magától átalakulásnak indult volna ezzel az évjárattal. Az alkohol csökkenni, a cukor növekedni kezdett, és az öt éves szünet, újratervezés előtt már itt valami nem klasszikusan disznókős, mégis annyira profin új-tokaji hangulat bontogatja szárnyait. Szigorú és nehézkes bor, egyáltalán nem a könnyed örömökről szól, sokkal inkább a szerkezetről, a kérdésekről és a mélyebb üzenetekről. 7

2008.**
A visszatérés mintha a biztos sikerre utazna, s mintha a fölvállalt saját ösvény szép lassan egy forgalmasabb útba torkollana… Igaz, a borászati csapat is sokat alakult közben. Mély szín, alacsony alkohol (11,4), az első szamorodnihoz képest kétszeres cukor (140) és az eddigi legmagasabb sav jellemzi a bor analitikáját. Egészen más vonal. Diszkrét, nemes illat. Barack, narancs, primer aromák. Nagyon krémes a korty, aszús felépítéssel. Mély és egyszerre vidáman gyümölcsös. Gazdag, hosszú, gyönyörű. A fele ennek is zéta, mely a magas extraktért felelős. Eszméletlen savak, vitális és fiatal is még nagyon. Egyértelmű modernség jellemzi, attól a pincétől, mely a modernség iránymutatója volt, de ez a bor mégis szakít a korábbi jellegével. Van tehát finomodás, fejlődés még a legtudatosabbaknál is. A piac hatásai is érezhetők a bor hangulatán. Kicsit az önálló, egyedi karakter mellett/helyett mintha beilleszkedni szeretne ez a bor a közkedvelt kortársak közé… Itt pedig a sor legjobbja akar lenni. Kitárulkozó feltűnősködése ellenére sem tudom nem szeretni. 7+

2011.*
Kevésbé aszús évjárat, de a birtok egészen komoly, krémes aszúborokat és szamorodnit tudott készíteni. Visszafogottan indul. Vaníliával, tropikális töppedési jegyekkel kényeztet. Több a gyümölcs és az üdeség is jóval az előzőek után. Bájos és egyszerre vidám, primer jelleg szövi át. Öröm inni, fiatalos élénksége levesz a lábamról, kedves, törékeny, finom szerkezettel és kiváló egyensúllyal bír. 7+

2012.*
Korán beérő, de későn és enyhén aszúsodó év, enyhébb savakkal. Teljesen aszús furmint fürtrészekből készült, bogyózással, néhány órás áztatással. Valamivel több, mint egy évig érett hordóban a tartályos erjedést követően, s idén nyáron kapta meg új, 1413-címkés palackját. Narancsos, primer bukéval kedveskedik. Krémesebb, enyhébb savú bor, melyben a kesernye és az alkohol is érződik némileg. Láthatóan nem egy klasszis évjárat, magas szerkezetű szamorodnija. Visszafogott bor, édesebb, mézesebb, az íz végén ananásszal. Ár-érték arányát tekintve a Disznókő szamorodni 2500 körüli polcárával még mindig az egyik legütősebb választás elérhető árú édes tokajiak közt. 6+