Kell-e még külön ecsetelni a Gróf Buttler kapcsán a korszakokat; Bukolyi László jelentősségét és ellentmondásos szerepeit, a látszólagos hanyatlás utáni 'gb' borok áruházi sikereit, Herczeg Ágnes szerepvállalását? Benedek Péter után egy másik fiatal borászra, immár Adamovich Károlyra hárultak a borkészítés feladatai. Az itt kóstolt borok még részben kettejük csapatmunkájából születtek meg. Konkoly Mihály sommelier meghívására érkeztem a Kogart Házba múlt héten, hogy megismerjem általa, Mikuska Péter, új birtokigazgató és persze a borász jóvoltából a pince jelenlegi helyzetét és borainak jelenlegi karakterét is.

Az arculat változatlan, minden bor megőrizte a megszokott, hagyományos címkéjét. A Nagy-Eged és Szarkás-tető termőhelyek bemutatását tűzi továbbra is zászlajára a pince. A zömében tíz év alatti korú ültetvények boraiból fajtaszelekciók és bikavér is készül. Ami a Bukolyi-érához képest mindenképp szembetűnő, az a fölvállalt, erőteljesebb hordóhaszhálat. Lehetne sokat töprengeni azon, hogy ez jó-e vagy sem a boraikban. Nekem egyértelmű és határozott álláspontom volt a korábbi évek kóstolásai alapján: Egerben ez a fa sok és indokolatlan a Buttler borokban. Ezen már egyszerűen túl van a borvilág, inkább keserűséget, mint élményt nyújt a vanília és kókusz a borokban. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy a 16 fölötti alkohol egyáltalán nem megy ritkaságszámba a pincészet vörösborainál…. Az igazsághoz talán mondjuk az is hozzátartozik, hogy alapborokat kóstoltam inkább tőlük a rendezvényeken. Az új Egri ’rendtartás’ értelmében bevezetett Superior fajtaborok kerültek most terítékre. (A superior és grand superior kategóriák mögött superior és grand superior termőhely kell, hogy álljon és/vagy az adott termékleírásnak megfelelő technlógiai, érlelési idő. Hogy ez mennyiben teszi átláthatóbbá az egri borok univerzumát, azt nehéz lenne megmondani…)
A lényeg, hogy a Buttler él, itt van velünk, igen komoly egri alapanyagból dolgoznak, és még mindig egy különleges adottságú termőhelyé, a Nagy-Egedé a főszerep. Addig, amíg ez így van, addig engem nagyon fognak érdekelni a Buttler borok, melyek közt most is találtam egy-két igazi meglepetést:

Viognier/2012.
Vanília, tölgy, puncs, és egy pici tisztátalanság (doh is lappang benne). Némileg skizofrén módon krémes és egyszerre savhangsúlyos a textúrája, hogy aztán a végén melegségben érjen véget. Nem igazán értettem, mi lehetett vele a cél, de 5000 Ft-ért minimum meggondolnám ötször, hogy szükségem van-e újra erre az élményre. Nem pontozom.

Nagy-Eged Kadarka Superior 2012.
Tetszik, hogy a Buttler komoly szerepet szán a Kadarkának. Azt veszem észre magamon, hogy az egyik kedvenc vörösborommá kezd válni a fajta egy-egy kiadást kóstolva. Nagy kérdés, hogy mennyi fát igényel ez a könnyed fajtánk? Vaníliás, édes fűszeres világ, aztán finoman piros gyümölcsössé válik. Gyógycukorkát érezni még illatában. Ízre jó fanyar gyümölcsök, finom fűszeresség, földesség érezhető. A végén kár, hogy kissé eltompul, noha savai finomak, érettek. Egy héttel korábban kóstolva is kissé ez az 'újvilági-kadarka' képzavar okozott bennem ambivalens érzéseket. Hogy megér-e ötezret, az ismét jó kérdés. De most inkább tetszett. 5+

Nagy-Eged Syrah Superior 2011
A birtok érezhetően fontos szerepet szán a Syrahnak. Csakúgy dől belőle az újvilág: vanília, kókusz, puncsos fa tódul. Ízben először egy határozott étcsokoládés attack jön, ami aztán átcsap egy rövid krémességbe, alkohollal (16.5), kókuszos fával. Egészen bársonyos és puha a felszíne a bornak. A címkén szereplő Nagy-Egednek nincs könnyű dolga bemutatkozni így. Az eleje a kortynak tényleg egészen tündöklő…kár hogy a vége ismét egy tájidegen, értelmetlen fába fullad. Itt minden pontom egy ezrest ér: 6

Phantom Cuvée 2011.*
Biztosan van, aki még emlékszik a 2006-os Phantomra. Az tiszta Syrah volt és fénykorában az általam valaha kóstolt két legjobb egri bor közt volt (csak ez és a 6-os Merengő kapott eddig tőlem 3 csillagot Egerből). A továbbiakban plasztikusabb szerepet kap a Phantom: a mindenkori legszebb alapanyagból összállított Nagy-Eged grand cuvée készül majd belőle. Eleinte illatban itt is csak az újfát kapom, lassan nyílnak meg a gyümölcsök, illetve egyfajta kövesség. Nagyon mély, meleg tónusú, de elegáns íz. Krémes, hosszú, vastag, eleinte a hordó íze erős, csak később jön a tannin puhasága és persze végül szárítása. Nehéz bor, az étcsoki itt is jön, de itt az utóízt szépíti meg! Vad és nagyon fiatal még, de ez a bor végre igazán tetszett. [12.000] 7(+)

Töppedt Merlot 2012.
A társaság kikönyörögte a végére az újabb nem száraz vöröset, ami a pincénél készült (egy hasonló, cukros Kadarkáról már hallhattunk, mely G-pont névre lett keresztelve). Itt 17 g/l a cukor, az alkohol pedig 16,5. Tejes, tejszínes cappucinos illat, aztán créme de cassis jön belőle, piros ribizlivel. Patetikus és hatásos egy illat. Érezhető ízében a cukor, de utána megkapjuk szépen a savakat is, amik remekül ellenpontoznak. A tannin is remekül részt vesz a játékban. Azt kell, hogy mondjam, tetszett. Jók az arányok, noha Demeter Zoltán maradékcukros vöröseihez hasonlóan ezeket sem igazán tudnám hova tenni a mindennapjaimban. Mondjuk ez legalább csak 3000 körül van… 6