x

Ripka Gergely

Gróf Buttler: újabb éra kezdődött

Kell-e még külön ecsetelni a Gróf Buttler kapcsán a korszakokat; Bukolyi László jelentősségét és ellentmondásos szerepeit, a látszólagos hanyatlás utáni 'gb' borok áruházi sikereit, Herczeg Ágnes szerepvállalását? Benedek Péter után egy másik fiatal borászra, immár Adamovich Károlyra hárultak a borkészítés feladatai. Az itt kóstolt borok még részben kettejük csapatmunkájából születtek meg. Konkoly Mihály sommelier meghívására érkeztem a Kogart Házba múlt héten, hogy megismerjem általa, Mikuska Péter, új birtokigazgató és persze a borász jóvoltából a pince jelenlegi helyzetét és borainak jelenlegi karakterét is.

Az arculat változatlan, minden bor megőrizte a megszokott, hagyományos címkéjét. A Nagy-Eged és Szarkás-tető termőhelyek bemutatását tűzi továbbra is zászlajára a pince. A zömében tíz év alatti korú ültetvények boraiból fajtaszelekciók és bikavér is készül. Ami a Bukolyi-érához képest mindenképp szembetűnő, az a fölvállalt, erőteljesebb hordóhaszhálat. Lehetne sokat töprengeni azon, hogy ez jó-e vagy sem a boraikban. Nekem egyértelmű és határozott álláspontom volt a korábbi évek kóstolásai alapján: Egerben ez a fa sok és indokolatlan a Buttler borokban. Ezen már egyszerűen túl van a borvilág, inkább keserűséget, mint élményt nyújt a vanília és kókusz a borokban. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy a 16 fölötti alkohol egyáltalán nem megy ritkaságszámba a pincészet vörösborainál…. Az igazsághoz talán mondjuk az is hozzátartozik, hogy alapborokat kóstoltam inkább tőlük a rendezvényeken. Az új Egri ’rendtartás’ értelmében bevezetett Superior fajtaborok kerültek most terítékre. (A superior és grand superior kategóriák mögött superior és grand superior termőhely kell, hogy álljon és/vagy az adott termékleírásnak megfelelő technlógiai, érlelési idő. Hogy ez mennyiben teszi átláthatóbbá az egri borok univerzumát, azt nehéz lenne megmondani…)
A lényeg, hogy a Buttler él, itt van velünk, igen komoly egri alapanyagból dolgoznak, és még mindig egy különleges adottságú termőhelyé, a Nagy-Egedé a főszerep. Addig, amíg ez így van, addig engem nagyon fognak érdekelni a Buttler borok, melyek közt most is találtam egy-két igazi meglepetést:

Viognier/2012.
Vanília, tölgy, puncs, és egy pici tisztátalanság (doh is lappang benne). Némileg skizofrén módon krémes és egyszerre savhangsúlyos a textúrája, hogy aztán a végén melegségben érjen véget. Nem igazán értettem, mi lehetett vele a cél, de 5000 Ft-ért minimum meggondolnám ötször, hogy szükségem van-e újra erre az élményre. Nem pontozom.


Nagy-Eged Kadarka Superior 2012.
Tetszik, hogy a Buttler komoly szerepet szán a Kadarkának. Azt veszem észre magamon, hogy az egyik kedvenc vörösborommá kezd válni a fajta egy-egy kiadást kóstolva. Nagy kérdés, hogy mennyi fát igényel ez a könnyed fajtánk? Vaníliás, édes fűszeres világ, aztán finoman piros gyümölcsössé válik. Gyógycukorkát érezni még illatában. Ízre jó fanyar gyümölcsök, finom fűszeresség, földesség érezhető. A végén kár, hogy kissé eltompul, noha savai finomak, érettek. Egy héttel korábban kóstolva is kissé ez az 'újvilági-kadarka' képzavar okozott bennem ambivalens érzéseket. Hogy megér-e ötezret, az ismét jó kérdés. De most inkább tetszett. 5+


Nagy-Eged Syrah Superior 2011
A birtok érezhetően fontos szerepet szán a Syrahnak. Csakúgy dől belőle az újvilág: vanília, kókusz, puncsos fa tódul. Ízben először egy határozott étcsokoládés attack jön, ami aztán átcsap egy rövid krémességbe, alkohollal (16.5), kókuszos fával. Egészen bársonyos és puha a felszíne a bornak. A címkén szereplő Nagy-Egednek nincs könnyű dolga bemutatkozni így. Az eleje a kortynak tényleg egészen tündöklő…kár hogy a vége ismét egy tájidegen, értelmetlen fába fullad. Itt minden pontom egy ezrest ér: 6

 

Phantom Cuvée 2011.*
Biztosan van, aki még emlékszik a 2006-os Phantomra. Az tiszta Syrah volt és fénykorában az általam valaha kóstolt két legjobb egri bor közt volt (csak ez és a 6-os Merengő kapott eddig tőlem 3 csillagot Egerből). A továbbiakban plasztikusabb szerepet kap a Phantom: a mindenkori legszebb alapanyagból összállított Nagy-Eged grand cuvée készül majd belőle. Eleinte illatban itt is csak az újfát kapom, lassan nyílnak meg a gyümölcsök, illetve egyfajta kövesség. Nagyon mély, meleg tónusú, de elegáns íz. Krémes, hosszú, vastag, eleinte a hordó íze erős, csak később jön a tannin puhasága és persze végül szárítása. Nehéz bor, az étcsoki itt is jön, de itt az utóízt szépíti meg! Vad és nagyon fiatal még, de ez a bor végre igazán tetszett. [12.000] 7(+)


Töppedt Merlot 2012.
A társaság kikönyörögte a végére az újabb nem száraz vöröset, ami a pincénél készült (egy hasonló, cukros Kadarkáról már hallhattunk, mely G-pont névre lett keresztelve). Itt 17 g/l a cukor, az alkohol pedig 16,5. Tejes, tejszínes cappucinos illat, aztán créme de cassis jön belőle, piros ribizlivel. Patetikus és hatásos egy illat. Érezhető ízében a cukor, de utána megkapjuk szépen a savakat is, amik remekül ellenpontoznak. A tannin is remekül részt vesz a játékban. Azt kell, hogy mondjam, tetszett. Jók az arányok, noha Demeter Zoltán maradékcukros vöröseihez hasonlóan ezeket sem igazán tudnám hova tenni a mindennapjaimban. Mondjuk ez legalább csak 3000 körül van… 6

X

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább