x

Ripka Gergely

Gróf Buttler: újabb éra kezdődött

Kell-e még külön ecsetelni a Gróf Buttler kapcsán a korszakokat; Bukolyi László jelentősségét és ellentmondásos szerepeit, a látszólagos hanyatlás utáni 'gb' borok áruházi sikereit, Herczeg Ágnes szerepvállalását? Benedek Péter után egy másik fiatal borászra, immár Adamovich Károlyra hárultak a borkészítés feladatai. Az itt kóstolt borok még részben kettejük csapatmunkájából születtek meg. Konkoly Mihály sommelier meghívására érkeztem a Kogart Házba múlt héten, hogy megismerjem általa, Mikuska Péter, új birtokigazgató és persze a borász jóvoltából a pince jelenlegi helyzetét és borainak jelenlegi karakterét is.

Az arculat változatlan, minden bor megőrizte a megszokott, hagyományos címkéjét. A Nagy-Eged és Szarkás-tető termőhelyek bemutatását tűzi továbbra is zászlajára a pince. A zömében tíz év alatti korú ültetvények boraiból fajtaszelekciók és bikavér is készül. Ami a Bukolyi-érához képest mindenképp szembetűnő, az a fölvállalt, erőteljesebb hordóhaszhálat. Lehetne sokat töprengeni azon, hogy ez jó-e vagy sem a boraikban. Nekem egyértelmű és határozott álláspontom volt a korábbi évek kóstolásai alapján: Egerben ez a fa sok és indokolatlan a Buttler borokban. Ezen már egyszerűen túl van a borvilág, inkább keserűséget, mint élményt nyújt a vanília és kókusz a borokban. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy a 16 fölötti alkohol egyáltalán nem megy ritkaságszámba a pincészet vörösborainál…. Az igazsághoz talán mondjuk az is hozzátartozik, hogy alapborokat kóstoltam inkább tőlük a rendezvényeken. Az új Egri ’rendtartás’ értelmében bevezetett Superior fajtaborok kerültek most terítékre. (A superior és grand superior kategóriák mögött superior és grand superior termőhely kell, hogy álljon és/vagy az adott termékleírásnak megfelelő technlógiai, érlelési idő. Hogy ez mennyiben teszi átláthatóbbá az egri borok univerzumát, azt nehéz lenne megmondani…)
A lényeg, hogy a Buttler él, itt van velünk, igen komoly egri alapanyagból dolgoznak, és még mindig egy különleges adottságú termőhelyé, a Nagy-Egedé a főszerep. Addig, amíg ez így van, addig engem nagyon fognak érdekelni a Buttler borok, melyek közt most is találtam egy-két igazi meglepetést:

Viognier/2012.
Vanília, tölgy, puncs, és egy pici tisztátalanság (doh is lappang benne). Némileg skizofrén módon krémes és egyszerre savhangsúlyos a textúrája, hogy aztán a végén melegségben érjen véget. Nem igazán értettem, mi lehetett vele a cél, de 5000 Ft-ért minimum meggondolnám ötször, hogy szükségem van-e újra erre az élményre. Nem pontozom.


Nagy-Eged Kadarka Superior 2012.
Tetszik, hogy a Buttler komoly szerepet szán a Kadarkának. Azt veszem észre magamon, hogy az egyik kedvenc vörösborommá kezd válni a fajta egy-egy kiadást kóstolva. Nagy kérdés, hogy mennyi fát igényel ez a könnyed fajtánk? Vaníliás, édes fűszeres világ, aztán finoman piros gyümölcsössé válik. Gyógycukorkát érezni még illatában. Ízre jó fanyar gyümölcsök, finom fűszeresség, földesség érezhető. A végén kár, hogy kissé eltompul, noha savai finomak, érettek. Egy héttel korábban kóstolva is kissé ez az 'újvilági-kadarka' képzavar okozott bennem ambivalens érzéseket. Hogy megér-e ötezret, az ismét jó kérdés. De most inkább tetszett. 5+


Nagy-Eged Syrah Superior 2011
A birtok érezhetően fontos szerepet szán a Syrahnak. Csakúgy dől belőle az újvilág: vanília, kókusz, puncsos fa tódul. Ízben először egy határozott étcsokoládés attack jön, ami aztán átcsap egy rövid krémességbe, alkohollal (16.5), kókuszos fával. Egészen bársonyos és puha a felszíne a bornak. A címkén szereplő Nagy-Egednek nincs könnyű dolga bemutatkozni így. Az eleje a kortynak tényleg egészen tündöklő…kár hogy a vége ismét egy tájidegen, értelmetlen fába fullad. Itt minden pontom egy ezrest ér: 6

 

Phantom Cuvée 2011.*
Biztosan van, aki még emlékszik a 2006-os Phantomra. Az tiszta Syrah volt és fénykorában az általam valaha kóstolt két legjobb egri bor közt volt (csak ez és a 6-os Merengő kapott eddig tőlem 3 csillagot Egerből). A továbbiakban plasztikusabb szerepet kap a Phantom: a mindenkori legszebb alapanyagból összállított Nagy-Eged grand cuvée készül majd belőle. Eleinte illatban itt is csak az újfát kapom, lassan nyílnak meg a gyümölcsök, illetve egyfajta kövesség. Nagyon mély, meleg tónusú, de elegáns íz. Krémes, hosszú, vastag, eleinte a hordó íze erős, csak később jön a tannin puhasága és persze végül szárítása. Nehéz bor, az étcsoki itt is jön, de itt az utóízt szépíti meg! Vad és nagyon fiatal még, de ez a bor végre igazán tetszett. [12.000] 7(+)


Töppedt Merlot 2012.
A társaság kikönyörögte a végére az újabb nem száraz vöröset, ami a pincénél készült (egy hasonló, cukros Kadarkáról már hallhattunk, mely G-pont névre lett keresztelve). Itt 17 g/l a cukor, az alkohol pedig 16,5. Tejes, tejszínes cappucinos illat, aztán créme de cassis jön belőle, piros ribizlivel. Patetikus és hatásos egy illat. Érezhető ízében a cukor, de utána megkapjuk szépen a savakat is, amik remekül ellenpontoznak. A tannin is remekül részt vesz a játékban. Azt kell, hogy mondjam, tetszett. Jók az arányok, noha Demeter Zoltán maradékcukros vöröseihez hasonlóan ezeket sem igazán tudnám hova tenni a mindennapjaimban. Mondjuk ez legalább csak 3000 körül van… 6

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább