Retrospektív: Villa Tolnay Rajnai rizling 2010.*
Rajnai klasszikus született 2010-ben
Az elmúlt évből nincs olyan bor (oké…Tokajon kívül), melyről annyit írtam volna, mint a Villa Tolnay 2010-es kiváló rajnaijáról. A bloggerek közt azon kevés borok egyike, mely sosem volt megosztó, mindenki rajongta! A silány évjáratból bizonyító fajta és termőhely és persze borászat igazán ékes példája. Esett a sok eső, de Badacsony meredek oldalán nem okozott akkora gondot a lezúdulása. A rajnai pedig mintha kimondottan kedvelné az enyhébb, sőt megtépázott esztendőket. Aki kivárt, az a vízveszteséget követően igen koncentrált beltartlaommal megáldott gyümölcsöt szedhetett (mely beltartalmat pont az a sok víz pumpálta a bogyókba, mely megannyi keserűséget is okozott). Hasonló komplexitás és gazdagság jellemzi és jellemezte éveken át ezt a kiváló bort is. Csak az érdekesség kedvéért és az értelmetlen lapozgatás elkerülése végett, íme a mindenkori jegyzeteim róla:
2013. március
Iskolapélda a rajnai petrolos, olajos rongyos tercier arcára. Ízben ugyancsak jól fölismerhetők a rajnai citrusai, metsző ásványai, feszes, csontos, mégis imádnivaló részletei. Az évjárat savai pengeélesek, de mégsem bántóak. Lehet, hogy nem a Szürkebarátra kellett volna a telepítésekkor építeni a borvidék arcát... 6+
2014. április
Illatban somlói borokat idéz, bazaltos, termálvizes palackbuké: egyételműen inkább a termőhelyet, semmint a fajtát mutatja be. Ízben is intenzív sósság. Jó sav, szuper egyensúly (bár szerintem késői szüretes jelleg, sőt maradék cukor szintén fellelhető benne). Széles és vastag bor, de mégsem lustul el sehol. Hiába, aki 2010-ben ki tudott várni a szürettel egy pár melegebb, őszi napot, az kivételes beltartalommal feltöltött gyümölcsöt szüretelhetett (a sok víz halmozta föl ezt a szárazanyagtartalmat a bogyókban, mely az éréssel, vízvesztéssel, még izgalmasabb dolgokat produkált, mint egy kiegyensúlyozott esztendő). Tudjuk az akov féle Prager-beszámoló óta azt is, hogy a rajnai sokkal többre képes a stresszesebb, nehezebb évjáratokban. Ez itt is érzékelhető (de egy sor Viilla Sandahl bornál és tokaji édeseknél is). Legalább négyszer kóstoltam ezt a bort az elmúlt egy évben, de mindig sziporkázott. Ráadásul bőven 3000 alatt ez a bor kivételes érték, hihetetlen élmény. 7
2014. november
Mély és komoly, érett illat. Puskaporos, petrolos, túlérett szőlő egzotikus, citrusos jegyei mellett minőségi tercier jegyek. Ízre feszes és száraz, mellette zamatos, és végig izgalmakkal teli. Hosszú és a fókusz fönnmarad benne mindvégig. Roppanó, szinte fiatalosan friss, tengeri sóssággal. A végén talán kicsit magukra maradnak már a citromos savak (több cukorra emlékeztem korábbról). Csodásan érik, bár talán nem őrizgetném már soká a pincémben. 6+