Új minirovat indulna csíráiban a blogon. Nem én fogom írni, ezért van még csak csíra állapotban a dolog. Maguk a borászok fognak megosztani a kedves olvasókkal egy-egy meghökkentő, érdekes, váratlan történetet. Mert a borász-élet bizony bővelkedik izgalmakban: kezdődik a metszéssel és végződik a palackozással, de a kettő közt is akad rengeteg nem várt kihívás és megoldandó helyzet: rendezvények, bemutatók, nagy utazások, nem beszélve a papírmunka és a bürokrácia keserves útvesztőiről. Szóval arra gondoltam, mi lenne, ha átadnám a billentyűzetet a lelkesebbeknek. - Osszák meg aktuális vagy akár régi kedves borász-történetüket.

Közülük is az első az Egerből Somlóra vándorló Kis Tamás lesz, aki Somlói Vándorként már évek óta jelen van a Hegyen, sőt immár Takács Lajos szőlőit is ő gondozza. Kulcsfontosságú kérdésekről mesél most nekünk.

Hova NE tedd az autókulcsod borfesztivál előtt

Egy nyugalmas szerda délután történt. Permetezni indultam a Somló-hegy túloldalán levő birtokra. Aznap este kellett volna elindulnunk standot építeni Balatonfüredre, a VinCE Balatonra. Kellett volna...
Indulási időnek a 6 órát lőttük be legkésőbb. Délután 16:35-kor felhívtam a barátnőmet - aki addigra otthon már mindent összepakolt, indulásra készen -, hogy "mindjárt jövök, csak nem nagyon találom a slusszkulcsot". Fél óra múlva még mindig "nem nagyon" találtam, így ő egy szomszédtól kuncsorgott autóval utánam jött, hogy segítségemre legyen a keresésben.
Este 7-kor aztán elkezdtük hívogatni az autószerelő/feltörő ismerősöket, rokonokat, miszerint az kizárt dolog, hogy ez a kulcs az autón kívül legyen, mi mindent megnéztünk, sietni kell Füredre, valószínű bezáródott az autóba, árulják már el, hogy lehet feltörni egy kocsit. Nem luxusautó ez, biztos nagyon egyszerű. Biztos.
A mi kis Volkswagen Caddy-nk egy német postásautó volt. Mint kiderült a németek mindent megtettek azért, hogy a csomagokat szállító autóból illetéktelenek ne jussanak hozzá semmihez. Értsd: két ablakot is betörtünk, szétfeszegettük az ajtókat (próbáltuk). Eredmény: este tíz óra, egy továbbra is tökéletesen bezárt autó és nulla darab slusszkulcs. A VinCE-re meg ugye továbbra is nagy szeretettel várnak minket. Nagyszerű.
Keszthelyről egy "minden autót kinyitni tudó" bácsi reggel 6-ra ígérte magát, így közben éjfélre megérkezett a barátnőmért egy autó, aki a borokat, és a barátnőmet elvitte Balatonfüredre, hogy legalább a fesztiválon való megjelenésünk ne váljon semmivé a kulcsos akcióm miatt. (Az ideges éjféli kapkodásban a cuccok felét természetesen itthon hagyták.)
Egész éjjel, alvás nélkül, zseblámpával jártam a szőlőt, amerre permeteztem, a kulcs nem volt sehol. A mindent kinyitni tudó bácsi reggel 6-tól fél 8ig fúrta-faragta, feszegette, kalapálta az autómat, amely végre megadta magát.
Nem volt benne a kulcs.
Ekkorra én már trélert hívtam Pápáról, hogy elszállítson engem, és az autómat egy kulcskészítő műhelybe.
Eddig a percig nagyon lassan és idegölően történt minden, már belenyugodtam, hogy egy kisebb nyaralás ára rá fog menni arra, hogy ufók szálltak alá szerda délután, és felszippantották a slusszkulcsot. Egyszer csak felpörögtek az események.
A pápai kulcskészítő üzemben 2 perc 20 másodperc alatt kinyitották az autót, ÉS készítettek hozzá teljesen új kulcsot. Ekkor hívott fel az Öcsém, akit leparancsoltam Budapestről segíteni, hogy 1 perce megérkezett a Somlóra, és...
ÉS A KEZÉBEN FOGJA A SLUSSZKULCSUNKAT.
A fűben volt.
VÉGIG A FŰBEN VOLT!
A pillanat, amikor az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, ugyanis hiába találta meg, az autót már csak az új kulcs indítja. Azóta van kettő: az egyik nyit-zár, a másik autót indít.
Viszont legalább a VinCE Balaton közönsége nem érzékelt ebből a kis incidensből semmit.