x

Ripka Gergely

*Bott Pince: 2013 premierje a Mindszenthavi Mulatságon

Méghozzá egy klasszikus évjáraté

Újabb csillagos tokaji pince következik, Bott Juditéké. Ráadásul idén a Gault&Millau Étteremkalauz új kiadásában is az Év Pincészetévé választották őket. Hát, gratulálunk. Múlt szombaton pedig Bodóék is bemutatták a 2013-as újdonságaikat, méghozzá igen különleges, exkluzív keretek közt. Az egész olyan ügyesen és ötletesen ki lett találva, nem tudok mást mondani.

A Bott Pince az idei Mindszenthavi Mulatságon sok-sok érdekességgel várta Boldogkisfalud központjába vendégeit az ország minden szegletéből. Rögtön egy napsütéses reggelivel indult az izgalmas nap a kisfaludi tölgyfák alatt. Csakis környékbeli tej, joghurt, tejföl, sajt, zöldség, méz, lekvár, szörp, felvágottak, gyógyfüves tea, de bizony még a kenyeret is Márkus Mónika készítette, aki Takács Lajos párjáként december óta kisfaludi lakos.
Szinte megindító volt látni a mindennél erősebb tenniakarást a maroknyi közösség részéről, mely pár perc alatt képes volt helyi ízekkel bizonyítani, hogy eredményes lehet egy kis családi gazdaság az ország északkeleti csücskében is. Így egy csokorba összeszedve különösen is erős volt az üzenet. Óriási tisztelet nekik: Csicsörke Lekvárok, Simkó Sajtok, Újvári Detti méhészete, Kövér Gyurka/disznóságok, valamint Prácser Hajninak a prémium kávéért és mindenkinek, aki résztvett az emlékezetes reggeli összeállításában. Példás összefogás.
A program délutáni folytatásaként alighanem most először tartott egy jó nevű tokaji pince helyben évjáratbemutatót (Demeter Zoltán is hasonlót forral egyébként a jövőben). Azt kell, hogy mondjam, már rég megérett az idő arra, hogy a hegyek Mohamedhez menjenek. Miért is kéne, hogy Pesten történjen minden, hisz az üzenet sokkal egyértelműbb, ha helyben hangzik el? Minden ilyesminek Tokajban kéne már zajnalia. Egy-egy ilyen hétvégi rendezvénynek már bőven van olyan vonzereje, ami Pestről kritikus tömeget, családokat csábít Hegyaljára. Ezen pedig csak fokozna egy-két pince meghirdetett coming outja. Remélem, a Tokaji Ősz is csempész majd hasonlót a programcsomagokba később (egy kóstolósor például az előző évjárat friss száraz boraiból izgalmas premiert nyújtana évről-évre, 8-10 pincének adva bemutatkozási lehetőséget). Csak jól járhat vele mindenki.

De vissza az új, 13-as Bott borokhoz! A kiváló ütemű fakadás és szép tenyészidőszak, majd egyenletes érés után ősszel a szőlőben érdekes módon 18-as mustfoknál megtorpant a cukor. Mégis el tudott készülni valamennyi bortípus a pincénél. Méghozzá nem is átlagos minőségben. A fiatal telepítésű Határiban indult a szüret, ami aztán a Tokaji-hegy Telekijében végződött. A pince gyakorlatilag bio módon gondozza a szőlőt lassan 3 éve (narancsolaj, algakivonat). Íme 2013:

Határi Hárslevelű 2013.
Fura illat elsőre, picit talán fülledt is és zárkózott. Köves, ásványos szólamok után csak lassan nyílnak ki a sárga gyümölcsök. Ízre egy csipet cukor érezhető benne. Mellette testes, kerek, némileg alkoholos is, de temérdek finom gyümölcs is színesíti a képet. Egyelőre nem lenyűgöző ez a kép, de tetszik. A Határi sem feltétlen fiatalon mutatja meg magát, s az eddigi tapasztalatokat alapul véve 2013 talán nem is a hárs éve lesz… Meglátjuk. 6+

Kulcsár 2013.**
Ó. Micsoda bor, micsoda villanások? Citrusos, köves, sós aromatika. Narancsos, enyhén gumicukorkás illat, ami kicsit az Exczelencziást idézi (de annyira azért nem gyümölcsös). Parádés illat! Komplex, sűrű, kissé mézes korty. Van súlya, de eleganciája is. A szűnni nem akaró ízt adó magas extrakt most és az előző évjáratban is megmutatta, hogy ezzel az ültetvénnyel bizony kincsre bukkant Judit és Józsi! Az évjárat egyik klasszisa a Kulcsár. Nem lehet kevesebb, mint 8

Teleki 2013.**
Virágos, gyümölcsös illat, porózus hangulat, löszkarakter jön belőle elegánsan. Ízre citrusok, friss alma, sok gyümölcs, némi cukor kedvességével, pici alkohollal. Kitűnő arányok, izgalmas árnyalatok és talán az eddigi legszebben testet öltő termőhelyi karakter a Telekiből. 7+

Palánkos 2013.
Új belépő Erdőbényéről a Palánkos-dűlő. Voltunk kinn nyáron Józsival, nos 2014-es folytatás egyelőre nem biztos, hogy lesz. Ez most egy tiszta, gyümölcsös, köves, behízelgő és érezhetően populárisabb bemutatkozás ez az előzőek után. Ahogy szellőzik, egy igazán szép őszibarackos illatjegy fejlődik ki belőle. Húsos, jól iható, egyszerűbb, jobban érthető száraz tokaji vonal, de mégis igényesen megformálva. 6(+)

Csontos 2013.
A Csontossal mostmár évek óta bajban vagyok. Főleg így fiatalon. Vagyis hordóban mindig látszik, hogy óriási tehetség, nagy dolog formálódik benne, de aztán palackozás után egy ideig nehezen barátkozunk egymással mégis. Trópusi gyümölcsök illata, sűrű és komoly buké. Ízre ebben az évben is van benne egy olyan krémesség, súly, test, melegség, ami nekem a Bott boroktól most is picit idegennek hat, de talán mégsem fából vagy túlérettségből származhat, hanem a termőhely egyszerűen ilyen bort ad. Most nem ezt innám a legszívesebben, de értem, hogy mitől nagy bor (sokaknak tetszett nagyon, én nem tartoztam közéjük most sem). Vissza kell térni rá. Egyelőre szigorú 6+

Exczelencziás 2013.*
Az ülepítetlen 12-es kiadást még nem viszik emberek közé készítői, de a 13-ast késznek értékelik. Az exczelencziásokra jellemző narancsos haribo cukorka most is megvan orrban. Telt, súlyos, nagyon tartalmas korty. Pengébb élű savak teszik magassabbá ezt a bort, pici cserrel is talán. Még elképesztően fiatal ráadásul. 7

Bott-rytis 2013.*
Maradékcukra: 126 g/l. Klasszikus késői szüret illat. - Őszibarack, nektárosság, botritisz, együtt. Érdekes, hogy ennél a desszertbornál is hansúlyosabb az édesség (úgy látszik, hogy az évjárat savai inkább a száraz borokban tudtak megmaradni, a későbbi szüretekre ezek lelágyultak, Demeter Zoltánnál is megvolt ez az érzésem). Kevés sav, kis test, a primer jegyektől egyelőre szinte nem is borszerű, inkább hasonlít valami nagyon finom gyümölcsös üdítőre. Pedig Bottrytis-ből kevés tartalmasabb készült eddig. 7+

Szamorodni 2013.**
A hordóból kivett aszúminta előtt egy újabb szamorodniksérlet jött. Bottéknál ez a második év, hogy a Bottrytis mellett készül egy másik, aszú alatti édes is az évjáratból. A hagyományok szempontjából fontos a szamorodni is (noha kicsit mindig nehezebb, testesebb a késői szüret szabadabb, sokszor kimondottan légies jellegéhez képest). Barackos illat, krémes vaníliával. Testes, komoly, alkoholos bor, épp az ellenpólusa az előző, vidámabb stílusnak! Jó savak, de ismét határozottabb a cukor íze. 7+

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább