x

Ripka Gergely

*Demeter Zoltán: a pezsgők és 2013

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”

József Attila gondolatát vette kölcsön a borász a Kempinski Hotelben megtartott elegáns, egész estés, ültetett bemutatójára, mely lassan igazi ünnep és hagyomány (igaz a jövő évinek elmaradásáról a 14-es évjárat már döntött, s az utána következő már Tokajban lesz). Ahogy minden évben, most is nagyjából teltház volt. Kár, hogy más borász nem nagyon szervez hasonlót, az érdeklődés láthatóan meglenne. Demeter Zoltán munkásságát az elmúlt egy-két évben rengeteg kritika és vegyes visszhang kíséri. Különösen a tavalyi bemutató váltott ki zajos ellenérzéseket a maradékcukros, alkoholos egri Cabernet franc-okkal (árban dűlős tokaji borai fölött). De a korábbi évjáratok palackos érésére is hallhattunk elmarasztalást itt-ott… Persze kritikákat az kap, aki látványos dolgokat tesz le az asztalra; aki meghúzza magát a háttérben az nem, vagy éppen ő az, aki a leghangosabban ítélkezik. Lássuk a most napvilágra és polcokra kerülő újdonságokat.

Előzmények. A korábbi néhány forró év valóban tompább, simább borokat adott. Szomjaztam már én is a 2008-as borok penge savait, vibráló hangulatát. Talán még 2010-re is szívesen emlékeztünk vissza 2013 nyarán, egy-egy ellaposodott 11-es és 12-es száraz tételt kóstolva, melyek nagyobbik része számomra sem jelentett relevációt. Az évjáratot átírni nem lehet…vagyis megfelelő recepttel mindent lehet, de akkor az már nem az évjáratról, termőhelyről szól. E két év borai a legtöbb pincénél lágyak lettek, s a visszafogott savak miatt bizony az éréssel üresebbeké is válhattak. A forgatókönyv mást sejtet 2013-ban, melynek első palackos tételei már javában kóstolhatók, itt-ott egészen meglepő, sőt ijesztő paraméterekkel (főleg savak tekintetében), a borászok bizonyára kényesen ügyeltek is a frissességre. Reméljük, a tanulságok egy remek szárazboros évjárattal örvendeztetnek meg mindenkit. Engem 2008-ra emlékeztet az év mind a feszes szárazak és a rendkívüli édesek tekintetében.

Egy izgalmas új évjárat: 2013. A csapadékos tél kedvezett a 2013-as tavaszi fakadásnak, de az elhúzódó virágzás aggodalomra adott okot. A hűvös szeptember izmos savakkal, a későbbi meleg időszak remek édes borokkal ajándékozott meg minket. Demeter Zoltánnak ebben az évben az összes „megálmodott” borminőséget sikerült elkészítenie. Aszú ugyan valamiért nem készült, de  a borász mégis kimelkedő évjáratnak értékeli az évet, hosszan érlelhető borokkal.

100 % saját pezsgő. Demeter Zoltán pezsgőmániája immár ugyancsak nem újkeletű. A korábbi évek forgalmi tételei még mind Szentesi Józsefnél készültek, ám mint ismeretes, az idei évtől kezdve a kisebb pincék számára zöld az út a saját degorzsálású pezsgők készítéséhez (melyhez a félautomata degorzsáló már ott is van a pincében). Ennek mintegy előzményeként került palackba a 2010-es alapanyagból több saját „garázs-verzió”. A 2009-es első kiadás az éréssel sok örömet okozott nekem. Most a 2010-es játék eredményei mellett a 2011-es új forgalmi tételt is kóstoltuk. A tavalyi egri sor helyett idén a buborékos érdekességek játszották a főszerepet a 13-as borok bemutatkozója mellett.

Pezsgő 2011 (Brut Naturae)
Rengeteg gyümölccsel indít az illat. Csupa friss zöldalma, nyári alma, birs mellé társulnak az autolízises folyamatok illatkomponensei. Finom íz, jó buborékok, eleinte édeskés tónus, ami aztán a lecsengésnél fordul át csontszárazba. 6+

Pezsgő 2010 (Br. Nat.) – Tirage likőr: nádcukor
Tömény illat: mályvacukor, cukrozott gyümölcsök. Ízre csontszáraz, végén egy nagyon rövid kesernyével. Kicsit nagyok és szúrósak a buborékok. 6

Pezsgő 2010 (Br. Nat.) – Tirage likőr: répacukor
Vajasabb, toastos illat. Még erősebb felhabzás a kortyban. Sok buborék ebben is. 6

Pezsgő 2010 (Ex. Br.)
Kifinomult, klasszikus illat, fehér virágokkal, sok gyümölccsel díszítve. Ízre is igazi klasszikus pezsgő jelleg. Harmonikus, finom, elegáns tétel, kiváló minőségű buborékokkal. 6+

Pezsgő 2010 (Br)
Kimondottan édeskés illat. Ízben kesernye, erős buborékozás és cukrosság tobzódik…de lehetne mindegyik elem kifinomultabb, egybesimultabb. Kissé gejl melegség árad az ízéből, amolyan populárisabb, hétköznapibb, egyszerűbb vágású pezsgő benyomását keltette ebben a sorban. 5+

Az igazán fontos üzenet mindig egyszerű. Ahogy az már tavaly is elhangzott, szűkül a termékpaletta a megszokott hármas egység jegyében: száraz bor, főbor és aszúbor (az édes birtokbor is főbor minőséget képvisel). Fontos, hogy a dűlős borok köre a három fő fajtára szorítkozna: Veres-Furmint, Szerelmi-Hárslevelű és Őszhegy-Sárgamuskotály készül majd papírforma szerint a pincénél. Ezt idén a soha ilyen szépen nem tündöklő 100 éves Boda furmintja némileg felülírta. Élmény volt kóstolni. (Néhány beszédes szám a 14-es évjáratról: száraz bornak egy hektár muskotályról három hektoliter alapanyag jött le, hársból hét és fél; az édesek ügyében még várhatók fejlemények.)

Birtokbor 2013.*
Egész lehengerlő, tiszta, friss, gyümölcsös illat, bájos parfümösséggel. Levett a lábamról. Letisztult, kerek, de lendületes íz, pici cukor (6,6 g/l) kerekségével, ahogy a korábbi években. Jó inni, finom, csiszolt, némi alkohol érzetével, de sok-sok primer gyümölccsel. Lendületes, finom savú (8,2 g/l), citrusos birtokbor. Kiforrott stílus, talán az eddigi legszebb birtok furmint. Remek indítása az évjáratnak. 6+

Veres 2013.*
Hordóban most sem volt. Krétaporos, a jól ismert tejfölösen friss, fiatal arca a Veresnek. Palackozás után pont ilyen volt a 9-es évjárat óta mind. Frissessége mellett most is a simaság jellemzi. Tán a 9-esre emlékeztet a leginkább, ami jó jel. Üvegszerű tisztaság, sehol nem nehezül vagy lágyul el. Nem is harsog, kerüli a feltűnést, inkább visszafogott és diszkrét most még, akár egy fiatal zseni, aki még maga sincs igazán tisztában kvalitásiaval, ezért csak ritkán és halkan szól, de akkor odafigyel az igazára mindenki. Penge sav (8,4 g/l), feszesség. Fejlődése érdekel nagyon. Egyelőre 6+

Szerelmi 2013.
Nagyon visszafogott illat. - Igaz ez a Szerelminél szinte mindig így van ebben a stádiumban, s a vinolok sem éppen aromabarát zárásmód. Krétásság jön belőle enyhén, de ma a hárs a furmintoknál sokkal diszkrétebb arcát mutatta, mosoly nélkül. Ízre kifejezetten édeskés, félszáraz érzet (9,2 g/l). A 8-as volt hasonló, de itt a cukor kissé domináns, picit tán rá is ül a borra, fed, takar, de hosszúvá is teszi a bort. Később még vissza kell térni rá, mert tehetség szorult ebbe is bőven. Meglátjuk, hogy lakja be a palackot. 6

Őszhegy 2013.*
Mindig klasszis Sárgamuskotályból. Most is. Tiszta élénk, de moderált és kifinomult muskotály illat: virágokkal, rózsával, most még friss hangulattal. Itt is van cukor (7,3 g/l), de inkább simává, gyümölcsössé és jól érthetővé teszi a bort. Csodás ízek, a muskotály szerethető, különleges arca. Egyensúly, tisztaság, hosszú, gyönyörű íz. Nagyon finom… 7

Boda 2013.**
Lehet, hogy utoljára készül. Most még a bor győzött az emberi elhatározás fölött. A 100 éves, régi, családi ültetvény bora eddig soha nem nyűgözött le: mindig elvált a mezőny többi dűlős tételétől viszonylag lágy, egysíkú és tompa jellegével. Akár egy kimért öregúr, akinek a kora tiszteletet parancsol, ül a karosszékben rezzenéstelenül, a maga módján érdekes, de a szilajság, a lendület hiánya miatt mégsem tudott igazán érdekes lenni.
Most mintha újjászületett volna. Sokkal kitárulkozóbb az illata, mint bármelyik kortársának: csupa primer, sárga déli gyümölcs és barack. Lehengerlő buké, tele izgalommal, tényleg. Sűrű, telt és nagyon komplex íz, sokféle réteggel. Ennek is remekül áll a cukor (10,4 g/l). Igazán gazdag és nagyon hosszú íz. Hosszú érlelhetőség ígéretét étezni. Furmintból eddig ez a legszebb 13-as. Csak 523 palack készült belőle! 8

Birtokbor (édes) 2013.*
Viaszos, mandulás késői szüret illat, sok primer gyümölcs és a teljesen aszúsodott kövérszőlő botritiszes jegyei. Ahogy nyílik, újabb és újabb rétegei tárulnak föl. Megdöbbentő gazdagságú íz, telis tele friss gyümölcsökkel, a 150-es cukor és a 35-ös extrakt tán eddig a legkomolyabb birtok édes beltartalom, ami készült a pincénél. Csodás bor, egyensúlyos édességgel, mégis nagyszerű ihatósággal, közérthető üzenettel. Ez sokat dob az élményen is. Ezúttal fél literes palackban érhető el. 6+

Eszter Főbor 2013.***
Aszú illat. Koncentrált és mély: most még sárgabarackkal és egzotikus gyümölcsökkel. A legszebb édes íz, nem sok a sav, de ezzel a krémességgel is annyira jó inni, hogy betelni nem is lehet (205 g/l cukor). Aszalt gyümölcsei érzésem szerint az idővel még hangsúlyosabbak lesznek. A 2008-as volt még ekkora élmény, csak itt talán kevesebb a sav, még aszúsabb az élmény, hiányérzet nincs. Ám ha ennyire aszúszerű ez a bor, akkor az már nem is késői szüret vagy szamorodni… Továbbra is elgondolkodtató, hol talál identitást a főbor és a késői szüret. Erős 9

Tokaj Alapítvány. A kóstoló mellé minden jelenlévő kapott ajándékba egy példányt a Tokaj Alapítvány jóvoltából újra kiadott térképből, mely 150 éve a Tokaj-Hegyalja Album mellékletét képezte. Ez a mű parallel négy nyelven íródott anno (azóta sem készült Tokajról hasonló szintű kiadvány). A múlt borvidéki emberének gondolkodásának megértésével ma is adósok vagyunk. Néha azt hisszük, hogy új dolgokat találunk ki, hogy a régmúlt ember elmaradott volt és ma sokkal fontosabb, érzékenyebb megfejtésekre jutunk a szőlősorok közt, a pincében vagy a borokat kóstolva. Pedig minden bizonnyal semmi nagy újdonságot nem kell kitalálni. Az évszázadokkal ezelőtt élő emberek már ismerték a határ összes fekvését és azok adottságait, ismerték a fajtákat, ismerték az időjárás kockázatait és érzékeny rendszert tartottak fönn a tokaji bor körül. Az elmúlt 50-100 év történései persze nincsenek a segítségünkre, hogy tanuljunk az elődöktől. Sokféle esemény, viszontagság homályosít a képen. - A Tokaj Alapítvány arra vállalkozott, hogy segít élesíteni rajta: idén ezzel a térképpel, 2017-re a teljes tájleíró album újrakiadásával.
A Tokaji Ősz rendezvény szervezése mellet az eseményen árverésre bocsátott borválogatásból származó bevételt egy szoborpark létrehozására fordítanák minden évben, mely a borvidék történelmi nagyjainak állítana emléket (elsőként az a Szabó József, geológus professzor fog szobrot kapni, aki 1865-ben készítette a már említett geológiai térképet). A rendezvény nulladik napján idén is megtartott magánbeszélgetés következő felvonásaiban kerülnek a szobrok felavatásra.
A szintén a Tokaji Őszön meghirdetett fotópályázat nyerteseinek alkotásaiból képeslap sorozat, illetve plakát segít majd a borvidék vizuális megjelenítésében.
A tavalyi bemutatón egy dűlőtérképpel ajándékozta meg a közönség tagjait a borász, mely térkép az egész borvidék számára használható, egységes (de logóval is ellátható) eszköz a termőhelyek bemutatásához. A dűlők téképes bemutatásán túlmenően az Alapítvány kilátásba helyezte dűlőkapuk kialakításának terveit is. A dűlőkapuk borvidéki szinten egységes építészeti alkotásként, a hegyközségekkel együttműködve kerülnének majd kialakításra, méltó módon megjelenítve a borvidékre látogató számára a dűlők helyét.
Ilyen és ehhez hasonló célokat tűzött ki maga elé a Tokaj Alapítvány, melynek kuratóriumát Herczku Ágnes, a borvidék egyik szülötte, valamint Demeter Zoltán egyik hajdani évfolyamtársa, illetve Demeter Anett teszik ki. Komoly programra vállalkoztak.

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább